Szentendrének összesen 12 testvérvárosa van, ezek közül egy, a vietnámi Hội An kivételével mindegyik Európában található. Az, hogy a városok közötti együttműködés mennyire élénk és kölcsönös, nem csak a távolságtól, de számos más tényezőtől – például a települések aktuális politikai/gazdasági helyzetétől, vagy az éppen regnáló polgármesterek személyétől és hajlandóságától is – függhet, s nem kevés súlya van annak is, hogy a hivatalos önkormányzati kapcsolatrendszer mellett kialakulnak-e a testvérvárosokkal az igencsak kívánatos civil együttműködések.
Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete 2002-ben alakult meg, s fő tevékenysége azóta is arra irányul, hogy a testvérvárosokban működő, hasonló céllal létrejött civil szervezetekkel felvéve a kapcsolatot – az önkormányzat munkáját is támogatva – közreműködjön a közös rendezvények lebonyolításában, s ezzel egyúttal elősegítse a városok lakossága közötti együttműködések elmélyítését. E célok megvalósulását jelzi, hogy a hivatalos eseményektől függetlenül évente rendszeresen szerveznek a testvérvárosi partneregyesületek csoportos látogatásokat Szentendrére.
Gubbióval 2016 áprilisában írta alá a testvérvárosi szerződést Verseghi-Nagy Miklós polgármester. Talán mert ez a kapcsolat a legújabb, vagy mert az olaszok és a magyarok temperamentuma, habitusa sok rokon vonást mutat, a kölcsönös szimpátia azonnal kialakult.
Tavaly szeptemberben Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete 16 tagja – Jolanda Willemse elnök vezetésével – tett látogatást ebben a gyönyörű közép-olasz kisvárosban (az erről szóló beszámoló a SzeVi 2018. november 12-i számában olvasható), s egyúttal meghívták a gubbiói testvérvárosi egyesület, az Associazione Gemellaggi tagjait egy viszontlátogatásra, melyre idén június 14. és 18. között került sor. A Pestisűző Fesztivál időpontját az olaszok választották, hiszen érthetően kíváncsiak voltak arra, hogy általában hogyan zajlik egy szent-endrei fesztivál, s ezen belül is milyen a „magyar Redentore” (így nevezik a Velencében az 1575-77. évi pestisjárvány óta megrendezett hálaadó ünnepet).
A SzNKE gazdag programot állított össze a vendégeknek. Pénteken a szállás elfoglalása után Jolandánál – kérésüknek megfelelően – megkóstolhatták a magyar gulyáslevest. Szombaton előbb Szent-endre látnivalóival ismerkedtek, látogatást tettek a Régi Művésztelep néhány műtermében is, délután persze ők is megnézték a gubbiói zászlóforgatók – köztük több rokon vagy jóbarát – bemutatóját, majd este belevetették magukat a pestist és minden más gonoszt elűző fesztivál forgatagába. Ezen az estén a zászlóforgatókkal együtt elköltött vacsorát az Önkormányzat biztosította. Vasárnap Jolanda Willemse és Krizbai Éva kalauzolásával, hétfőn pedig már „önállóan” Budapestet fedezték fel: a Budai Várat, a Bazilikát, a Parlamentet, a Hősök terét, a Dohány utcai zsinagógát, hajókáztak egy kicsit a Dunán és néhányan még a Széchenyi fürdőt is felkeresték. Hétfőn este a városi vendégházban a szentendrei egyesület látta vendégül az olaszokat egy búcsúvacsorán, melyre a tagok maguk készítették a magyaros finomságokat.
A kilenctagú csoport többsége életében először járt Magyarországon, a delegációt Matilde Lo Gatto egyesületi elnök és Mariella Baldinelli titkár vezette. S hogy jól érezték magukat Szentendrén, mi sem bizonyítja jobban, mint az a kedves fogadtatás, amelyben az alig három nappal később Gubbióba érkező – teljes egészében magán szervezésű – szentendrei csoportot részesítették.
2019. évi közös programjaink ezzel még korántsem értek véget: szeptemberben 12 tagú szentendrei diákcsoport indul a sok éve hagyományos, idén Gubbióban megrendezésre kerülő Testvérvárosi Ifjúsági Kulturális Fesztiválra. A kiutazó gimnazisták a 2018/19. évi szentendrei városismereti vetélkedő résztvevői voltak, akik jutalomból képviselhetik Szentendrét az egyik legcsodásabb testvérvárosunkban.
kszeva
