Minden lány arról álmodozik, hogy az esküvője egy igazán különleges esemény legyen, olyan, amilyet sohasem felejt el. Horváth-Sztankovics Darinának megadatott ez, hiszen a meghitt és szívhez szóló esküvői szertartása után egy spontán és különleges örömtáncban is része volt.
Darina és a férje Márton mindketten szentendreiek. Sokáig csupán egy utcányira laktak egymástól, mégsem a városban ismerkedtek meg.
– Mint utólag kiderült évekig nagyon közel laktunk egymáshoz, mégsem találkoztunk. Soha nem jártunk egy társaságba, nem futottunk össze sehol, még kutyasétáltatás közben sem. Mártonnal Budapesten, a Csillaghegyen ismerkedtem meg. Akkoriban a csillaghegyi állatorvosi rendelőben dolgozott, én pedig oda jártam a kutyáimmal. Rendelés közben beszélgettünk és idővel rájöttünk, hogy milyen közel, csupán egy utcányira lakunk egymástól. Számunkra is hihetetlen volt, hogy ennek ellenére Budapesten ismertük meg egymást – emlékezett vissza Darina.
Négy együtt töltött év után kötötték össze az életüket, éppen azon a napon, amikor Szentendrén megrendezték a XI. Szentendrei Regionális Katonazenekari Fesztivált, amin négy zenekar vett részt.
– Az esküvőt a Belgrád Székesegyházban tartottuk. Miután vége lett, gyalog indultunk el a délutáni ünnepség helyszínére, ami a hajóállomás közelében volt. Sétálás közben még a ceremónia hatása alatt álltunk, boldogok voltunk, hiszen négy év után hivatalosan is összekötöttük az életünket és ez mindenki életében egy nagyon fontos pillanat. Miközben gyalogoltunk, meghallottuk a katonazenekart, igazi lelkesítő zenét játszottak, ami még jobb kedvre derített minket. A fotósunk ötlete volt, hogy álljunk be közéjük, mi pedig egy pillanatig sem gondolkodtunk, egymást átölelve táncolni kezdtünk a férjemmel – emlékszik vissza az esküvője napjára Horváth-Sztankovics Darina. – Igazi örömtánc lett belőle. Biztos vagyok benne, hogy ez a spontán tánc mind a kettőnk számára örök élmény marad, egy olyan emlék, amely évek múlva is boldogsággal fog eltölteni, és amiről még sokáig fogunk mesélni
A zenekar nem engedte el őket szuvenír nélkül: egy marsallbotot adtak nekik ajándékba.
– A tánc után feldobódva sétáltunk tovább, félúton voltunk, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Az egyik tag szaladt utánunk, hogy elvittük a marsallbotot és adjuk vissza. Mondtam neki, hogy ezt nászajándékba kaptuk, ő pedig elnézést kért és sok boldogságot kívánt – mondja mosolyogva Darina. – A marsallbot otthon van, nagy becsben tartjuk. Kevesen kapnak ilyen különleges nászajándékot.
CSR
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. október 11-ei lapszámában jelent meg.
Fotó: Wondeer Wedding – Molnár Niki és Széll Bálint