2020. október 26-án Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült dr. Jászberényi József, a Szentendrei Aranykor Központ vezetője, aki a hazai felnőttképzés, különösen az idősek képzése területén végzett magas színvonalú kutatói, oktatói és publikációs tevékenysége elismeréseként kapta meg a díjat. 

Ön szerint ki az „idős”?

A gerontológia tudománya szerint idős az, aki élete „akmé”-ja (görög szó, jelentése: csúcspont) után van. Ez az akmé azonban teljesen más fizikai, lelki és szellemi tekintetben, és szerencsére teljesen más személyenként is. Nekem, idős-oktatónak az a célom, hogy ez az akmé-idő minél később legyen, s ha bekövetkezik, utána minél tovább jól érezze magát az ember fizikailag-lelkileg-szellemileg. Egyszerűen fogalmazva: az időskor az, amit a legkésőbb szeretnénk elérni.

Mikor és miért fordult a szeniorképzés témája felé?

Az ezredforduló idején sokat voltam külföldön. Dolgoztam, tanultam, tanítottam – mindenfelé Európában. Ekkor találkoztam először a geronto-edukációval, amely Nyugaton egy külön szakterület, önmagában a pedagógiai tudás nem elég a gyakorlásához. Tudatosan 2000 körül döntöttem arról, hogy ezt a korosztályt is szeretném tanítani, de a programunkat a békásmegyeri Zsigmond Király Főiskolán csak 2009-ben kezdtük el. Azóta egy hatalmas oktatási rendszerré váltunk: jelenleg Közép-Európa legnagyobb idősképzését vezetem.

Mi a célja a képzéseknek? 

A mi képzési hálózatunk mára több mint félszáz helyszínből áll. A fő célunk a kompetenciák fejlesztése, azaz nem szabadegyetemet tartunk, és nem is celebekkel szórakoztatjuk az időseket. A kompetenciák fejlesztése egyszerű dolgokat jelent: jobban beszéljen idegen nyelvet, jobban tudja használni a számítástechnikai eszközöket és programokat, edzettebb legyen, gyorsabb legyen a gondolkodása, hatékonyabban oldjon meg konfliktusokat, vagy akár többet tudjon történelemből vagy művészettörténetből.

Mik a tapasztalatai, milyen korosztály és milyen motivációval érkezik egy-egy képzésre?

A motivációk legtöbbször a szimpla érdeklődéssel és egy minimális tanulási igénnyel meg is határozhatóak. A jó tanárnak ezt a minimális motivációt kell erősítenie a hallgatókban: a cél pedig nem a passzív tudás megszerzése, hanem az, hogy a szenior mindennapjainak természetes része legyen az, hogy tanul és mozog, s ezzel lelkét, szellemét és testét jó állapotban tartja. 

Szentendrén jelenleg hol érhetőek el? Hogyan írta felül a COVID a képzések rendjét? Mik a tervek tavasztól?

A Korközpont a Dunakorzó 25. szám alatt, a „Fehér ház” földszintjén található, egy kis irodában, ami egyben tanterem is. 2018-ig a P’Art Mozival egy szinten volt torna- és tantermünk is, akkor azonban ki kellett onnan költöznünk, pedig nagyon megszerettük azt a helyet. Azóta a tornakurzusaink helyszíne a Dunaparti Művelődési Ház, én pedig a geopolitikai előadásaimat általában az önkormányzat kistermében tartom meg. 2013 óta hagyomány, hogy a Rákóczi Általános Iskola és Gimnázium ad helyet az informatikai képzéseinknek, ami nekem azért is nagy öröm, mert a két legkisebb gyermekem, Janka és József is ugyanennek az iskolának a tanulója. A COVID első hulláma idején az oktatás leállt, ősztől azonban újraindultunk, kurzusaink lassan lezárulnak. Tavasszal is lesznek képzések, ezekről hírt adunk majd a SzeVi-ben és a honlapunkon is. 

Mi az ars poeticája a munkájában?

Az országos képzés szlogenje az első pillanattól kezdve az a „Never too late!” (Sohasem késő!) jelmondat. Ez mindent összefoglal: ne szégyelld, ha utoljára harminc éve tanultál, ne szégyelld, ha még lábadozol egy betegség után, ne aggódj, hogy bárki megszól azért, mert tanulni jársz ősz fejjel – sohasem késő újrakezdeni semmit az életben. A tanulást sem!

A szállóigévé vált „OK BOOMER!” fejezi ki talán legjobban ma azt az óriási szakadékot, ami a generációk közt tátong. Ön szerint hogyan csökkenthető ez a távolság, és növelhető a kölcsönös megértés? 

Az első magyar nyelvű könyvet az ageizmusról (életkori diszkrimináció) 2016-ban írtam. Nálunk, Közép-Európában az udvariasság és a tisztelet valamivel nagyobb az idősek iránt, mint Nyugat-Európában, de sajnos nagyon nagyok a szélsőségek (ami viszont ott kevésbé jellemző). Úgy is mondhatom, hogy az, aki nálunk tiszteli az időst, az tényleg tiszteli, de aki lenézi őket, az sajnos tényleg semmibe veszi az életkort és a tapasztalatot. A diszkriminációt ellenző első szavakat a szülői házban kell megkapni, az iskola csak rá tud erősíteni arra, hogy a gyengébbeket nem lenézni, hanem segíteni kell. Irodalmi példával szóval: a „megalázottakon és megszomorítottakon” segíteni kell, függetlenül világnézettől, vagy filozófiai szemlélettől. Én az elmúlt tíz évben több mint száz előadást tartottam általános iskolákban is az idősek tiszteletéről, és az a tapasztalatom, hogy a gyerekek jól fogadták a történeteimet és példáimat. Szentendrén is állok és állunk mindenki rendelkezésére!

Dr. Jászberényi József irodalomtörténész, kultúrtörténész, geronto-andragógiai kutató. Több hazai és külföldi egyetemen tanított, kutatott, majd 2006-tól a Zsigmond Király Főiskolán (2018 óta: Milton Friedman Egyetem) oktat, 2016 márciusától az egyetem felnőttképzési igazgatója. Alapítója a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája szeniorképzési hálózatnak. Idősképzési szakértőként több magyar és nemzetközi szeniorprogram koordinátora és tanácsadója. 2013 őszétől az 50 év felettiek oktatásával foglalkozó Szentendrei Aranykor Központ igazgatója.

A Magyar Érdemkereszt a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére szolgál. Az állami elismerés osztályai: Magyar Arany Érdemkereszt, Magyar Ezüst Érdemkereszt, Magyar Bronz Érdemkereszt.

Az interjút készítette: Bellai László

Megjelent a Szentendre és Vidéke 16. számában.