Egy csendes, meleg júniusi délután kirándultunk Szentendrén a Lajos-forráshoz. A parkoló mögötti réten gyerekzsivaj, tábortűz és citeraszó egyvelege fogadott. A kis csapat vagy harminc főből állt, kártyáztak, szalonnát vagy pillecukrot sütöttek, voltak, akik citerán új dalokat tanultak, hangzásokat és fogásokat mutattak egymásnak. Itt igazán egymásra talált az örömciterázással a zene, a művészet, a természet, a romantika és az ősi tűz a kellemes sütögetéssel.
– Véget ért a zeneiskolai tanév, és arra gondoltam, mivel napi szinten oktatási kapcsolatban vagyunk a gyerekekkel és szüleikkel is, legyen végre egy olyan alkalom, ahol az egyéni órák után a gyerekek megismerkednek egymással, mert a tanév alatt erre nem nagyon van lehetőség, pedig mindannyiunkat összeköt a citera és a zene szeretete. Így jött létre ez a közösségépítő találkozó – meséli Dömény Krisztián. – A találkozó pedig azért különleges, mert mi citerások könnyedén felkapjuk hangszereinket, és gyakorlatilag bárhol – itt a réten is – tudunk muzsikálni, amit jóval komplikáltabban tehetnének meg például a zongoristák. És mint látható, jópáran elhozták a hangszerüket, és már alig várták, hogy megszólaltathassák ősi zeneszerszámaikat.
Az idei nyári szabadtéri óránk – ami legalább öt órán át tart – nem az első találkozásunk a természettel, az előző évben már hasonló órát tartottunk a Kő-hegyi turistaháznál, de az idén jóval nagyobb számban jöttek el a gyerekek. A szülők is szívesen vesznek részt mind a hivatalos rendezvényeinken a zeneiskolában, mind itt az erdei óránkon.
– Szentendrén tizenhat tanulóm van, Budakalászon négy – folytatja a mesélést a zenetanár. Egyébként erős a kötődésem a városhoz, előző télen a Barlangban zajlott havonta a Citeralter Klub, ahol a citerazene szerelmesei találkozhattak rendszeresen egy éven keresztül, különleges élményben részesítve a közönséget, ugyanis nemcsak a hagyományos népi dallamokat szólaltatták meg az előadók, volt pop és rock, hardrock, filmzenék és ebben az időben volt a lemezbemutatóm is. Ez a klub is a művészet szabadságát jelentette számomra, ugyanazt a célt szolgálta, mint a mostani rendezvényünk: közösségben élvezhettük a citerazenét. Nagyon jó lenne ismét visszahozni ezeket a klubesteket, mert a hideg őszi-téli időszakban nem lehet szabadtéri rendezvényeket tartani.
Dömény Krisztián videói hódítanak az interneten, és gyakran előfordul koncerteken a mai populáris előadók legjobbjai mögött. Híresen jó a kapcsolata Busa Pistával, és mostanában DESH is énekel a citerájára.
– A citera hangzását felismerve kerestek meg, én pedig nagy örömmel vállaltam el ezeket a fellépéseket, mert soha ekkora közönség előtt (tizenkétezer néző) élőben még nem szólalt meg citera, így újra felfedezheti a mai közönség is ezt a varázslatos hangzást. Hegedűk, zongorák, gitárok, csellók már zengenek az arénákban, sőt kifejezetten divatosak lettek, de a citera tudomásom szerint még soha nem zengett ennyire. Nagyon büszke vagyok, és nagyon boldoggá tesz, hogy én állhattam mögötte a koncerten. Most már helye van a hangszernek a színpadon, és a legnépszerűbb zenészek is felismerték jelentőségét, és beillesztették műsoraikba.
Fantasztikus zenei hangulatban telt el az este, és csak a naplemente utáni hűs erdő lehelete hozta el a táborbontás pillanatát. A tábortűz leégett, hazamentek a zenészek. Minden jót Citerások, minden jót Krisztián! Találkozunk jövőre a tanév végén valamelyik csodás réten, ahol citeramuzsikát visz a szél…
(SZj)
