Balogh László festőművész életmű-díjas
A Munkácsy-díjas festőművész, a szentendrei festők doyenje életműdíjat vehetett át október 20-án az Emberi Erőforrások Minisztériumától, Budapesten, a Magyar Festészet Napja Alapítvány XVIII. alkalommal megrendezett eseménysorozatán, az Élő magyar festészet című kiállításon.
Balogh László festő- és grafikusművész Szentendrén született 1930. január 12-én. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát (ma Egyetem) 1957-ben végezte, ekkortól a Művészeti Alap tagja. Mesterei generációkat meghatározó szentendrei művészegyéniségek, Barcsay Jenő, Konecsni György voltak. 1958-tól tagja a Szentendrei (régi) Művésztelepnek, 1965-től a Képzőművészeti Szövetségnek, alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek. 1992-től a MAK és a MAOE tagja. Számos díjat, elismerést szerzett, többek között a 1982: Pro Urbe díj Szent-endre; 1985: a Mozaikpályázat díja; 1986, 1989: a Szentendrei Grafikai Műhely nívódíja; 1994: a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje; 1995: Szentendre Város Díszpolgára; 1997: Pest Megye Művészetéért díj; 2006: Munkácsy-díj. Művei megtalálhatók olyan jelentős magyar köz- és magángyűjteményekben, mint a Magyar Nemzeti Galéria, Ferenczy Múzeum, Szentendre, Szombathelyi Képtár, Déri Múzeum, Debrecen, Janus Pannonius Múzeum, Pécs stb.)
Több mint száz jelentős bemutatkozása volt itthon és külföldön, munkáiból az eddigi legnagyobb válogatást a MűvészetMalomban láthattuk, 2010-ben.
A szentendrei konstruktív szellemű festészet egyik letéteményese, ma már élő klasszikusa jelenleg is szeretett városában él és dolgozik. A fiatal gimnazista a második világháború súlyos éveiben szülővárosából Kőszegre kényszerült menekülni, Sopronban besorozták, majd egy évig amerikai fogolytáborba vitték, ahova paradox szerencséjére egy súlyos betegség után már nem került vissza. 18 év alattiként végül hazaengedték, és az 5. évét már a szentendrei gimnáziumban kezdte el. A Főiskola előtt is nehéz időszakot élt meg a Magyar Acélárugyárban, de két év múlva a főnökei ajánlásával bekerült a patinás budapesti intézménybe. Édesanyja fájó halála súlyosbította helyzetét, a stúdiumokért keményen kellett dolgoznia. A hajnali kelés, a nehéz gyári munka és a megfeszített megfelelési kényszer a főiskolán, kivették erejét és tüdőgyulladással szanatóriumba került. A gyógyulása után új erőre kapott, ugyan javítóvizsgákkal kezdett, de társai gyűjtést rendeztek neki, anyagi helyzetét rendbe hozva, így könnyen vette az akadályokat, és elindult a művészi pályán. Barcsay szárnyai alá vette a szorgalmas, tehetséges fiatalt, beajánlotta a szentendrei Régi Művésztelepre, ami szinte lokálpatriótává tette. A nagy mesterek barátságukba fogadták, a nyolc évig tartó időszakban részt vett a szakmai beszélgetésekben, megismerte és magáévá tette a szentendrei „festői látást”, rendkívüli inspirációt adtak neki a közös beszélgetések, a képépítés, a komponálás problémáiról, a szentendrei motívumok használatáról, továbbéltetéséről. Máig fontos számára, hogy nagyra becsült mestere, Kmetty János mondta ki először, amikor a grafikai munka nehézségeiről beszélgetett vele, hogy „Te festő vagy!”
Életét, magas szintű művészetét ma is a város festészeti öröksége határozzák meg. Műveiben gyakran tűnik fel Barcsay, Deli Antal, Deim Pál nyoma, de látásmódját éppúgy meghatározzák az utazások szerte-ágazó élményei: a korban és lokálisan messze eső, de a művészetében rokon Giotto mély drámaisága, a velencei Bellini komponálási módszere, színhasználata, a bolognai Morandi kompozíciós fegyelme, morális tartása, elkötelezettsége. Felismerhető műveiben a francia kubizmusnak a szentendrei vajdai örökséghez hasonló szellemisége, finom elmozdulásainak rendszere vagy akár Henry Moore szobrainak összefogott, szűkszavú plasztikai ereje.
Németh Lajos művészettörténész (1929 – 1991) korszakos jelentőségű tanár egyéniség, egyetemi tanár, muzeológus egy kiállítás megnyitón mondta róla: „Balogh László nem csupán születése jogán, hanem a szó szellemi értelmében is szentendrei festő. (…) Komponálási szándéka, vizuális logikája mutatja, hogy mind szuverénebb (módon) beszéli e sajátjává vált formanyelvet. Szintetizálni tudja a konstruktivitást a dekorativitással. Balogh László nem egy mester, hanem a genius loci értékeinek vállalásáról van szó. Erre tanította Barcsay és Szentendre szelleme. Nagy tradíciót vállalt, és annak méltó folytatója.”
(Az idézet helye: Balogh László retrospektív kiállítása. Katalógus. Szerkesztette: Balogh László. Kurátor: Dr. Török Katalin. Interjú: Verba Andrea. Szentendre, PMMI, 2010)
Muladi Brigitta (FMC)
