Mit jelent ez a cím, és mivel érdemelték ki?
Két fontos díjat kaphatnak a könyvtárak a kulturális minisztériumtól. Az egyik a Könyvtári
Minőségi díj, ez a legmagasabb elismerés, amit egy könyvtár elnyerhet, a másik a Minősített
Könyvtár cím, amit most mi viselhetünk. Olyan intézmények kaphatják meg, amelyek
egyrészt megteremtik a minőségi működés feltételeit, másrészt kiváló és ráadásul
folyamatosan javuló eredményeket tudnak felmutatni. A pályázatban kilenc különféle
kritériumnak kellett megfelelnünk. Hogy néhány konkrétumot említsek: 2021. január 1-től
megváltoztattuk a vezetés struktúráját, új osztályvezetőket neveztem ki, amivel biztosított lett,
hogy a munkatársak sokkal több odafigyelést kapjanak, és a vezetőkre háruló terhek
arányosabbak legyenek. A Covid alatt bevezetett home office-ból is megőriztünk
valamennyit, mert úgy tűnik, vannak olyan kollégák, akik számára ez a munkamód inspiráló.
Vagyis a minőségi működés felé toltuk el a folyamatokat, de leginkább arra törekszünk, hogy
az olvasóink elégedettek legyenek. Ez akkor lesz így, ha rugalmasak vagyunk, ha reagálunk a
megkereséseikre, ha sok csatornán el tudnak érni minket, hogyha eljutnak hozzájuk az
üzeneteink. Illetve, ami leginkább érzékelhető számukra, hogy maguk a könyvtárosok
mennyire kedvesek velük. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk és kapunk az olvasóktól
arról, hogy jó a könyvtár kommunikációja. Ezt a díj kapcsán külső szakértők is
megállapították rólunk, vagyis nem csak leírtuk ezt a pályázati anyagunkban, hanem idejöttek,
megnéztek minket, beszélgettek velünk, és ők is azt állapították meg, hogy ez így igaz. És ezt
mi örömmel elhisszük!
Amikor pályázott a könyvtár igazgatói címére, mit tudott a városról, a könyvtárról?
Korábban az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam 2020-ig, tizenhét éven át, 2016-tól
már a Kutatási és Elemző Osztályt vezettem. A munkámból kifolyólag beleláttam a megyei
könyvtári beszámolókba, munkatervekbe. Vagyis volt képem arról, hogy Szentendrén mi
történik, de persze csak terveken, beszámolókon keresztül. Láttam, hogy a könyvtár, illetve a
város milyen helyzetben van, mik a fő problémák, és úgy éreztem, hogy elő tudnék állni
megoldási javaslatokkal.
Mi látszódott onnan messziről, mik ezek a problémák?
Az ország tizenkilenc megyéjében tizenkilenc megyei könyvtár működik jellemzően megyei
jogú városokban. Szentendre a legkisebb megyei könyvtár, aminek mégis a legnagyobb,
egymillió lakosú Pest megyét kell ellátnia.
Közelről is nehéznek tűnt a helyzet?
Az ember abból főz, ami van. Szentendrén sok jól képzett szakember él, és ennek köszönhető,
hogy egy nagyon jó csapatot sikerül felépíteni. Az önkormányzattal való együttműködésünk
is felhőtlen, és a kulturális intézményekkel való jó kapcsolat és együttműködés is páratlan
lehetőségeket ad. Úgyhogy a nehézségek megmaradtak ugyan, de a kisvárosi létformából
rengeteg könnyebbség is származik. Az, hogy pár perc alatt bárkivel találkozhatok, akivel
beszélni akarok, óriási ajándék. A személyes ismeretség is nagy előny, könnyebben
elintéződnek a dolgok.
Mi a személyes benyomása Szentendréről?
Egy kicsit tartottam attól, hogy „gyüttmentként” tartanak majd számon, és nehezen fogadnak
be. Kellemes meglepetés volt, hogy nem így történt. Szentendrére korábban kis
ékszerdobozként tekintettem, de ez megváltozott, már nem elsősorban a szépségét látom,
hanem azt, hogy ez is egy lakóhely, emberek közössége. A városban magas az értelmiségiek
aránya, kulturált környezetben dolgozhatunk, és ez nagyon nagy könnyebbség.
Arányait tekintve itt többen járnak könyvtárba?
E téren is speciális helyzetben van Szentendre. A budapesti agglomerációban egy
könyvtárnak nehezebb ugyanazokat az arányokat hozni, mert az itt lakók közül sokan reggel
hétkor autóba ülnek, Budapesten dolgoznak, talán a gyerekeik is a fővárosban járnak iskolába,
ezért jó eséllyel Budapesten veszik igénybe a közszolgáltatásokat is. Mi például este hétig
vagyunk nyitva, de van, aki addig haza sem ér a munkahelyéről. Ha mi más agglomerációs
városokkal vetjük össze az eredményeinket, akkor nálunk jóval magasabb az olvasók aránya.
Viszont, ha más nagyvárosokkal, Miskolccal, Zalaegerszeggel, akkor hasonló számokat
láthatunk. Ez azt jelenti, hogy abban a közegben, amiben mi élünk, az olvasóink aránya
kiemelkedően magas. A szentendreiek megközelítőleg húsz százalékát sikerül
megszólítanunk, jelenleg nagyjából ötezer olvasónk van.
Amióta ön itt van, hogyan alakult az olvasói létszám?
Sikerült megőrizni az olvasók magas arányát, amiben az elődeim tevékenysége is benne van.
Ebben a tekintetben egy folyamat részének tekintem a magam munkáját is. Sok olyan vezetőt
láttam más városokban, más intézményekben, aki megérkezett, mindent szétvert maga körül,
és utána újra felépített valamit. Ez szerintem nem helyes út. Mindig arra törekedtem, hogy a
már meglévő értékekre támaszkodva építkezzünk tovább.
Hogyan sikerült vezetőként elfogadtatnia magát?
Mivel az elődöm nem pályázott az igazgatói posztra, nem vele szemben kellett elindulnom. A
két jelölt közül a kollégák mellettem tették le a voksot, így nem néztem szembe ellenállással.
A könyvtárban korábban is nagyon családias légkör uralkodott, ami megmaradt, és úgy
érzem, hogy ez alatt a két év alatt elfogadtak, és baráti viszony alakult ki a munkatársaimmal.
Hogyan látja az olvasás szerepét ma, amikor minden információ elérhető az interneten,
amikor egyre több e-könyvet olvashatunk?
Többféle könyvtár van, mi közkönyvtár vagyunk, aminek a feladata a lakossági igények
kiszolgálása. Az elektronikus tartalmak felé való elmozdulás sokkal erősebben érinti az
egyetemi könyvtárakat vagy a tudományos közösségeket. A mi olvasóinknak viszont igen
jelentős része az irodalomért, a szépirodalomért jár hozzánk, és ezen a területen az
elektronikus tartalmak felé mozdulás nem annyira erőteljes. Az is érezhető, hogy a
diplomások aránya mindenhol növekszik, ezért nem esik vissza drasztikusan a könyvolvasás,
legalábbis nem annyira, mint az újságolvasás. Ahol erőteljesen érzékeljük az érdeklődés
csökkenését, az a fonotéka. Az emberek egyre inkább előfizetnek olyan szolgáltatásokra,
ahonnan majdnem korlátlanul hozzáférhetnek zenékhez, filmekhez. Ezért a fonotéka
funkcióját az ifjúsági könyvtárral bővítettük, amihez nagyon jó hátteret biztosít a zenei és
filmes kínálatunk. Az az elképzelésünk, hogy szépen lassan az ifjúsági könyvtár elfoglalja
majd a korábbi fonotékát. Örülnénk, ha a fiatalok kihasználnák, birtokba vennék ezt a teret,
ezért fogunk egy filmvetítésekre, de akár más rendezvényekre is alkalmas sarkot kialakítani.
Télen már próbálkoztunk kisebb koncertekkel, hogy ezt a korosztályt bevonjuk. Abban bízunk, ha már valaki eljön hozzánk, akkor óhatatlanul elkezdi böngészni, nézegeti a
borítókat, a CD-ket, a polcokra kitett könyveket.
Hogy lehet ezt a korosztályt olvasásra fogni?
Az olvasóvá nevelés mindig közös feladat, aminek legalább három szereplője van: a család,
az iskola és a könyvtár. Mi magunk épp ezzel az ifjúsági könyvtárral szeretnénk ezt
előmozdítani azáltal, hogy varázsoltunk ide egy olyan teret, ahová szívesen jönnek a fiatalok.
Nyitvatartási időben bárki, bármikor betérhet hozzánk, a könyvtár alapszolgáltatásai
ingyenesen használhatók. Akár melegedni is lehet itt télen. Ha valaki csak azért jönne ide,
hogy otthon spóroljon a rezsin, őket is szeretettel látjuk.
Biztos abban, hogy télen nem zár be a könyvtár?
Sok önkormányzat úgy keresi a kiutat, hogy bezárja a közintézményeket, én inkább azt
szeretném, ha a tél hidegében is lenne egy olyan otthonos közösségi tér, ahova be tudnak ülni
az emberek. Szerintem ez fontos feladatunk, még akkor is, ha kissé hűvösebb lesz nálunk,
mint korábban volt. Már most elkezdtünk takarékoskodni, a folyósokon igyekszünk
lekapcsolva tartani a lámpákat, ahová lehet és szükséges mozgásérzékelős lámpákat
szerelünk, fogyasztókat iktatunk ki, hűtőszekrényeket kapcsolunk ki. A baj az, hogy nem
tudjuk pontosan, mekkora többletköltséggel kell számolnunk. Végeztünk előzetes
számításokat, amihez a tavalyi évet vettük alapul, és azt láttuk, ha idén változatlan
mennyiséget fogyasztanánk, akkor is legalább tizenegy millió forintot kellene pluszban a
fűtésre kigazdálkodnunk, amit hirtelen elő kellene kapni valahonnan a kalapból. Azokkal a
takarékossági intézkedésekkel, amiket most bevezettünk, nagyjából ennek az összegnek a
felét tudjuk megspórolni. De hogy a másik fele honnan lesz, a saját költségvetésből kell-e
átcsoportosítanunk, vagy az önkormányzat tud ebben segíteni, azt még nem tudjuk, de
folyamatosan tárgyalunk.
Maga az épület funkcionálisan jól működik?
Ezt az épületet ugyanaz az építész tervezte, mint aki az Avasi kilátót Miskolcon, ami a
szülővárosom ikonikus épülete. Kezdetben nem tudtam, miért áll hozzám ennyire közel, de
amikor ez kiderült, megértettem, hogy valószínűleg ez a stílus otthonosság érzetet ad. A
könyvtár 1975-ben épült, és akkor nagyon modern és reprezentatív épületnek számított, ahol
magas szintű miniszteri fogadásokat is tartottak. Utána retró jellege lett, majd mostanra
klasszikussá érett, és most megint kezdünk beleszeretni. Az épülettel rengeteg gond van, de a
funkcionalitása okozza a legkisebb problémát. Ezekben a terekben igazán otthonos könyvtárat
tudunk működtetni. A gond inkább az, hogy repedeznek a falak, korszerűtlenek a nyílászárók,
energetikai szempontból katasztrofális, mert nyáron nagyon meleg van, télen pedig hideg,
úgyhogy az épület felújítására mindenképpen szükség volna. Mivel a ház az önkormányzat
tulajdona, ezért ez alapvetően önkormányzati feladat, de látjuk, hogy ezt saját forrásból a
város nem fogja tudni megoldani. A jó hír az, hogy egyetértünk abban – a polgármestert és a
parlamenti képviselőnket is beleértve –, hogy ez a következő időszaknak a nagy feladata lesz.
Álmodozunk emeletráépítésről is, illetve nagyon jó lenne, hogyha az egész ház korszerűsödne
a színházteremmel és más belső terekkel egyetemben.
A képviselőtestület meg is szavazta nemrégiben ezt a bővítést.
Igen, megszavazták azt, hogy elinduljunk ezen az úton, ami azt jelenti egyelőre, hogy kiírnak
olyan közbeszerzést, amely a tervezési folyamatokra vonatkozik.
Mit lehet tudni a helytörténeti gyűjteményükről, hogyan lehetne kivinni az itt megjelenő
tudást az emberek közé?
A helytörténet a legnagyobb felelőssége minden települési könyvtárnak, hiszen ott a könyvtár
egyedi, sehol máshol fel nem lelhető gyűjteményét őrzik. Nálunk is vannak olyan anyagok,
amelyek csak nálunk találhatók meg, még a nemzeti könyvtárban sem. A helytörténeti
gyűjteményben nagyon komoly elmaradások voltak, és vannak jelenleg is, ezért célként
tűztem ki, hogy ezt rendbe tegyük, ami nem könnyű, mert a helytörténészünk, a Pro Urbe
díjas Gaján Éva épp akkor ment nyugdíjba, amikor én jöttem. Éva igen meghatározó
munkatársa volt a könyvtárnak, rengeteget segít mind a mai napig. Ha az a kérdés, hogy
hogyan lehet ezt a tudást megosztani a helyiekkel, akkor az a véleményem, hogy a
digitalizálással. Vagyis szeretnénk, ha azok az értékek, amelyeket őrzünk – fényképek,
aprónyomtatványok, iskolai értesítők, filmek – digitalizálva lennének, és az ún. „Pest Megyei
Digitális Könyvtár”-ban otthonról is kereshetővé válnának mindenki számára. Már most is
vannak ilyen platformjaink (képkereső, YouTube csatorna, katalógusból elérhető
cikkgyűjtemény), amelyeket egyelőre kevesen ismernek. Az volna jó, ha hasonlóan működne,
mint más digitális könyvtárak keresői, tehát néhány kulcsszót beírva egyetlen oldalon
megjelennének a keresett tartalmak. Azt tűztem ki magam elé célként, hogy ebben az első
ötéves ciklusban, amire megbízást kaptam, jussunk el odáig, hogy ez a digitális könyvtár
feláll, és legyen benne annyi tartalom, hogy az emberek úgy érezzék, segítségükre van. Az
anyag azonban akkora, hogyha az ember elkezdte volna az előző életében digitalizálni, akkor
sem érne a végére.
A most keletkező anyagokkal mi lesz, ezeket is próbálják megőrizni?
Igen, ez is a feladataink közé tartozik, ráadásul nem csak Szentendrére, hanem egész Pest
megyére vonatkozóan. Az Országos Széchenyi Könyvtárral kötött megállapodás keretében
közösen készítünk egy web archívumot, amiben a Pest megyei, szentendrei, dunakanyari
tartalmakat archiváljuk. Az OSZK-ban kidolgoztak egy technológiát, folyamatosan „learatják
a webet”, a kereső robotok összegyűjtik, letöltögetik azokat az oldalakat, amiket mi
megadunk. A print oldalak digitalizálása viszont óriási munka, ahhoz, hogy valamit
letöltsünk, digitalizáljunk, ember kell. Ráadásul ez nem egy látványos feladat, a kívülállók
ezért nem szokták érteni, miért kell a könyvtárba ennyi ember.
Mintha eltolódott volna a könyvtár funkciója a művelődési ház funkciói felé, hiszen
rengeteg programot szerveznek ide.
Korábban minden szolgáltató passzívan várta, hogy betérjenek hozzá az emberek. Most
viszont mindenki igyekszik elébe menni az igényeknek, sőt olyan igényeket is próbál
kielégíteni, amit nem tőle várhatnának alapvetően. A mi programjaink jellemzően könyves
vagy ismeretterjesztő programok, vagy olyan események, amelyekhez kapcsolódnak könyvek.
A PMK az utóbbi időben együttműködött az egészségfejlesztési irodával, ezért voltak
egészségtudatossággal kapcsolatos programjaink is. Volt helytörténettel kapcsolatos
programsorozatunk, nagyon sok író-olvasó találkozó, de voltak fotókiállításokhoz
kapcsolódóan fényképészek, utazók, akik a kalandjaikról meséltek. Arra törekszünk, hogy a
könyvtár kimozduljon a passzív, várakozó attitűdjéből, mert tennünk kell azért, hogy
betérjenek hozzánk az emberek.
Rist Lilla
A cikk a 2022. október 5-én megjelent Szevi interjú teljes verziója.
