2020. 11. 28.

szombat

SZENTENDRE időjárás

NYÍLT LEVÉL

2020. augusztus 05., 08:37

Szentendrét szeretni többféleképp lehet.

Például úgy, hogy megőrizzük azt az építészeti hagyományt, amiért szeretünk itt élni és dolgozni, amiért messze földről sokan jönnek, hogy részesei legyenek ennek a sajátos hangulatnak.

A rombolás azonban folyamatos, egy bizonyos ponton megszűnik majd a varázs, marad egy halom tégla meg kő, ami úgy néz ki, mint bárhol másutt.

Furcsa nézni és nem szabadna elfogadni, hogy olyan teljesen tájidegen épületek pöttyözik és írják át a város arcát, mint a befejezés előtt álló  gimnázium “tornaterme”, de ugyanilyen sebeket ütnek a városképben a karbantartás hiánya miatt folyamatosan romló köz – és magánépületek a Barcsay Múzeumtól a “rózsaszín” házig. Csak a szorosan vett belvárosban mintegy 20 ingatlan válik rommá napról napra egy pici területen belül.

Azért érthetetlen számomra mindez, mert egyrészt az illetékesek (magán – és köz)vagyona  emiatt csökken évről évre, másrészt a mindennapi közérzetünk romlik nap mint nap az omló tűzfalak és málló vakolatok között. A gazzal vert utcácskák, gondozatlan előkertek, összenyomott esőcsatornák vagy csak egyszerűen a por és piszok miatt, amit csak fel kellene seperni – naponta természetesen.

Miért nem fáj ez mindenkinek, akit illet?

Visszatérve az eredeti felvetéshez, vannak pozitív példák, módszereiket követni nem nehéz, ráadásul ez a fajta “városvédő” építkezés olcsóbb, és nem jár együtt a modern komfort feladásával.

Kérem nézzék meg a térképen, a lassan külön negyeddé formálódó városrészt, a Péter-Pál templommal szemben. A sarkon áll a Kovács Éva keramikus által épített, rózsalugassal díszített csodaház.

 

Lakója mindig frissen festi, az ablakban gondozott virág, a sarkon hónapokig dúsan bimbózó rózsafa.  Vele szemben a Cweiber ház, gránátalma frisspiros virágai, borostyán, és az út felett átvezetett kiwifa, ami 40 kiló gyümölcsöt terem minden évben. Az ablakok előtt mályvaerdő, a kovácsoltvas kiskapu remekszámba megy. A falak természetesen fehérek és egy szökőkutas, pálmás belső udvart rejtenek.  A sokáig egy TV-szerviznek otthont adó házat is igényesen újították fel, lakói karbantartják, kapuja igényes, előtte virág. Hasonló a mellette frissen felújított otthon, az egyik legszebb kis kék vakablakkal Szentendrén.

A Kör utcában  felújított házak mind mind arányosak, idevaló léptékekkel minden kompromisszum nélkül megvalósított korszerű otthonok. Ez az a néhány utca a városban, amelyek pontosan, kifogástalan gonddal, mértéktartóan, ideillő módon, hibátlan ízléssel gazdagítják a városképet. Úgy épülnek modern otthonok, hogy közben mindent megőriznek abból a szellemiségből, ami érték nálunk. Ízléses rendezettség, hagyományos anyagok, kifogástalan arányok és igényes kivitelezés. Rövidesen befejezik a következő ház felújítását is.

A terület “motorja” Cweiber Ferenc, aki jó szomszédhoz illően segít az ideköltözőknek, hogy  ne tévedjenek el véletlenül sem. Szelíden terelgeti a szándékokat, az eredmény magáért beszél.

Ha valaki erre sétál, megláthatja, hogyan lehetséges a szentendrei hagyományokat ápolni és továbbvinni.

Itt nincsenek felhőkarcolóra tervezett üvegkorlátok, kivagyi túlméretezett erkélyek, zűrzavaros kapuk és garázsbejáratok. Vannak ideillő igényes kapuk, kőkeretek, formás ablakrácsok, szemet gyönyörködtető arányok és ápolt virágok, növények mindenütt. Nincs itt feszélyezett rend, csak emberléptékű szeretetteljes odafigyelés a részletekre. A virág nem betonvályúban áll, az utca felseperve, tisztaság és színek uralkodnak mindenütt.

Pont ilyennek kellene lennie másutt is, és akkor több száz év után is fogalom maradhatna Szentendre.

Lehetne, mert formálódik két hasonló terület:

Az egyik a Péter Pál templomtól a Fő térig tartó házak együttese. Az Újműhely Galéria rendben van, az udvarát is befejezik nemsokára. Ha a portát lefestik végre, meg a pincét is működtetik, akkor ott más tennivaló nem is akad. A MANK dolgozik is ezen. A Korona terasza is befejezéshez közeledik, a mellette lévő kis magánház rendben, a Teddy is. Itt a Kolping ház adós egy kis festéssel a terecske felé. Ha az autókat innen kitiltják, tesznek a térre egy nagy virágos növényt, más tennivaló nem is marad, és már jelentősen gazdagodik a városkép.

A másik terület is csodás lehetne, a Bercsényi és Görög utca által határolt tömbről van szó. A Szerb  Múzeum rendben van, az utána következő Cweiber udvar tömbje szintén hibátlan, összességében és részleteiben is. Már csak a volt mozi épületét kellene megvenni a tulajtól, meg a Christine sarokházat kipofozni, és a belső udvarokat összenyitni . Egy csodás, igazi szentendrei hangulatú együttes lehetne, aminek csodájára járnának mindenfelől. Talán még a “rózsaszín ház “ tulaja is kedvet kapna a másik oldalon, hogy a rom építését befejezze.

Levelem ezért íródott.

Egy önkéntes mozgalmat szeretnék,  ami a fentieket célozza. Leginkább a 11-es út és a Duna között lakók, élők figyelmét kérem. Számítok az itt dolgozó üzlettulajdonosokra, vendéglősökre is. Kis virág, gondos söprés lenne a kezdet a porták előtt.  Tavasszal festés, tervezett, igényes cégér, felirat. Ha megkopik, újítsák fel, kérem.Szóljanak, ha segítség kell, vagy ha kíváncsiak, milyen volt régen az ingatlanjuk, mi a története? Keressék Fercsit vagy Benkovits Gyurit. Ha felújításra, átépítésre gondolnak, vessék össze saját elképzelésüket a jó példákkal.

Ha picit jobban odafigyelünk egymásra, sikerülhet.

Erre kérem Önöket.

Erdész László