Hogyan kapcsolódik az új kamarakiállítás-sorozat a Ferenczy Múzeum gyűjteményes állandó kiállításához?

A képzőművészeti gyűjteményünk tízezernél is több tételt számlál, és olyan alkotók fontos művei találhatók közöttük, mint Ferenczy Károly, Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Kondor Béla és még hosszan lehetne sorolni a neveket. Az új sorozatban olyan nőket mutatunk be, akik a legnagyobb ismert szentendrei alkotók társai voltak, és többségük művészi karriert is épített. 

Hány részes lesz és kiket mutat be a kiállítás-sorozat?

Hat női portrét rajzol meg a sorozat három év alatt, tehát évente két tárlatot nyitunk. A kiállítások szereplői lesznek: Vajda Júlia, Vajda Lajos felesége, Fialka Olga, Ferenczy Károly felesége, Modok Mária, Czóbel Béla felesége, Gálffy Lola, Kántor Andor felesége, Gráber Margit, Perlrott Csaba Vilmos felesége és egészen a jelenig eljutva Kónya Réka, aki egy kortárs művész, Bukta Imre felesége. 

Hogyan lehet kibontani egy ilyen sokrétű témát a mindössze egy helyiségből álló kamara-kiállításban?

A helyszűke miatt egy-egy élettörténetbe csak bepillantást tudunk engedni, ezért a honlapunkon majd jóval bővebben fejtjük ki a nőalakok életútját. A virtuális kiállításban magyar és angol nyelven jelenik meg a Fantomszál-sorozat, és a jövőben szeretnénk a tárlatokat utaztatni, azaz más kiállítóhelyeken is bemutatni. A Ferenczy Múzeum gyűjteményes kiállításában a művész férj egy vagy több jelentős alkotását szerepeltetjük, így a Fantomszálból kiindulva a látogató megtalálja ezeket a kapcsolódó műveket a múzeum más tereiben. Ezen kívül izgalmas párbeszéd lesz a jelennel oly módon, hogy minden egyes kiállításhoz felkérünk egy kortárs festőművésznőt, aki a középpontba helyezett személy portréját megfesti. A hároméves program zárásaként ezt a hat portrét fogjuk kiállítani, szemléltetve azt, vajon hogyan látjuk mai szemmel ezeket a kemény és inspiráló asszonyokat.

Mi motiválta a témaválasztásban?

A munkánk szerves része a kutatás, amelynek során a múzeum hatalmas gyűjteményében megtalálható alkotók életét is feltárjuk, olvassuk levelezésüket, naplóikat, feljegyzéseiket. Ekkor gyakran botlik bele az ember olyan történetekbe, amelyek megvilágítják, milyen komoly háttértámogatást kaptak a korszakalkotó művészek feleségeiktől, családjaiktól. Egy idő után pedig már nagyon zavaró, hogy azok a nők, akik biztosították a férj alkotómunkájához szükséges feltételeket, kevés reflektorfényt kaptak. Pedig ők azok, akik vezetik a háztartást, ellátják a gyerekeket, eljárnak dolgozni, beosztják a filléreket, miközben múzsájuk és egyben szellemi társuk nagy művészeinknek, olyanok, akikhez komoly szakmai véleményért is lehet fordulni, sőt, sokszor férjük pályájának „menedzsereiként” is igen aktívak. Szép lassan kibontakozott a szemem előtt, hogy milyen rendkívüli asszonyi teljesítmények állnak egy-egy zseniális, méltán elismert művész életműve mögött. Társnak nagyon sokféleképpen lehet lenni, és nagyon méltatlannak érzem, hogy ezek a fantasztikus nők, akik a nagy alkotók életpályáját egyengették, ilyen kevés figyelmet kapnak.

Konkrét példát is tudna hozni ezekről a női teljesítményekről?

Vajda Júlia például varrónőként gürizett, hogy férje csak az alkotásnak szentelhesse idejét. Júliának természetes volt, hogy próféta-festő társa véghez vigye, amire elhivatottságot érzett, és ebben a lehető legnagyobb mértékben támogatta. Majd Vajda halála után évtizedekig elismertetésén fáradozott itthon és külföldön is. Az ő erőfeszítéseinek köszönhetjük azt is, hogy ma Szentendrén létezik a Vajda Múzeum. Az ő fáradhatatlan levelezése, kilincselése, sok-sok utazása, szervezése és a Vajda Lajos nagyságában való megrendíthetetlen hite volt szükséges ehhez.

Ezek a nők nyilvánvalóan a korabeli társadalmi elvárásoknak is próbáltak megfelelni, és talán nem megalkuvásként élték meg, hogy a saját művészi pályájukat kevésbé tudták felépíteni. Mit gondol erről?

Feltételezem, hogy természetesnek vették ezeket a szerepüket, és ötven vagy száz éve nyilván sokkal kevesebb választási lehetőségük volt. És természetesen ma is vannak nők, akik ki tudnak teljesedni anyaként, feleségként. Senkitől nem lehet elvitatni ezeket a döntéseket. Mégis, azt gondolom, ha egy nő tehetségesnek érezte magát, akkor biztos, hogy volt benne egyfajta bejteljesületlenség érzés. Vajda Júliáról biztosan állíthatjuk, hogy így van, végignézve hiányos életművét. Se konkrét tér, se idő, se anyagi lehetőség nem volt biztosítva arra, hogy a tehetségét kiaknázhassa, és mint festőművész igazán kibontakozhasson.

Említetted, hogy Vajda Júlia varrónőként dolgozott, és a kiállítás címe is kapcsolódik ehhez a vonulathoz. Miért választottad ezt a címet?

Véletlenül valóban jól illik az első kiállításhoz a cím. A sorozat egy kultikussá vált film címét viseli, amiben Daniel Day Lewis egy mesterszabót alakít, aki borzasztóan sikeres a szakmájában, és műhelyében egymásnak adják a kilincset az előkelő hölgyek. A szakmát édesanyjától tanulta, és azért, hogy az imádott szülő legalább lélekben mindig vele legyen, az anya egy hajszálát amulettként a ruhájába varrja. A Fantomszál cím arra a jelenségre is utal, ami a viktoriánus kor nyomorúságos körülmények közt dolgozó varrónőinél fordult elő: hazatérve a gyakran tizenhat órás műszakból, a gépiesen végzett öltő mozdulatokat a kezük nem tudta abbahagyni, s mintha egy láthatatlan szállal varrnának, otthon is feltartóztathatatlanul öltögettek. A kiállítás esetében a fantomszál kifejezés az alkotó férfi mellett vállalt örökös, de láthatatlan női munkát jelképezi.

Ma már rengeteg jó példa van arra, hogy két alkotó ember szakmailag és emberileg egymást támogatva, harmóniában együtt éljen.

Igen, ez mindenképpen így van. Ugyanakkor az egyre több választási lehetőség miatt nem könnyű dolog egy házasságban az egyensúly megtartása, ez mindkét felet nehéz feladat elé állítja. Egy ilyen kiállítás megvilágító erejű lehet, és bízom benne, segít elgondolkodni azon, hogy mit várhatunk el egymástól és mit kell megbecsülnünk egymásban. A sorozatba olyan párokat választottam, akik az együttműködés eltérő módozatait példázzák. Reményeim szerint a Fantomszál ráirányítja a figyelmet a művészettörténet kulisszái mögött megbújó nőalakok megkerülhetetlenségére, hatásuk összetett szerepére, és tovább menve, minden hétköznapi hős érdemeire, akiket anyának, feleségnek, háziasszonynak nevezünk.

A Fantomszál-sorozat első tárlata november 27-én, szerdán 18 órakor nyílik a Ferenczy Múzeumban (Kossuth Lajos u. 5.). A kiállítás 2025. március 30-ig, csütörtöktől vasárnapig 10-18 óra között tekinthető meg.

Sz. N.