Kiürül a tejesdoboz. Kiöblítem, összenyomom és már megy is a szelektívbe. Ami nem a szelektív zsákokba kerül, az a kukába. Csütörtökönként pedig elnyeli a kukásautó. Így megy évek óta. De mi történik a szemetünkkel? Ennek jártunk utána. 

A VSZ Zrt. Szentendrén kívül Pomázon és Pilisszentlászlón gyűjti a szemetet, mintegy 46 ezer lakostól. E mellett üzemeltetik a hulladékgyűjtő szigeteket és a Szabadkai utcai hulladékudvart. 

Ha megáll a kukás, a kommunális hulladék a nagy sárga autóba kerül. Az autók innen a Fővárosi Közterület Fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF) rákospalotai hulladékégetőjébe mennek tovább, ahol beparkolnak, és már borítják is ki a szemetet. A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő cég évente 352 ezer tonna hulladékot alakít át hőenergiává. A cél mindenki számára az, hogy kevesebb hulladék termelődjön, ezt követi az újrahasználat, majd az újrahasznosítás, az energetikai felhasználás, azaz elégetés, és végül a lerakás. Bár a szelektív hulladékgyűjtés, valamint a zero waste (nulla szemét – a szerk.) mozgalom sokakat megmozgat, sajnos a hulladék mennyisége évről évre növekszik. Ezt pedig valahogy meg kell semmisíteni.

Bezzeg a svédek!

Svédországnak sikerült elérnie, hogy az évente keletkező 4.4 millió tonna hulladék feléből villamosenergia keletkezik 32 hulladék-erőműben, az ételhulladékból biogáz. A módszer annyira hatékony, hogy a svédek importálják a hulladékot, évente nagyságrendileg 700 ezer tonnát vesznek át a szomszédos országokból. Így 950 ezer háztartást látnak el hőenergiával és 300 ezret árammal. 

Ettől mi még messze vagyunk, bár nekünk is van hulladék-erőművünk, leánykori nevén Hulladékhasznosító Művünk, vagy ahogy a köznyelv nevezi, szemétégetőnk. A 120 méteres kéménye messziről látszik. De, hogy mi történik belül, azt kevesen tudják, pedig békeidőben vezetett túrán mutatják meg, mi vár a szemetünkre. Az 1981-ben épült rákospalotai épület 2002-ben egy nagyobb felújításon esett át, ekkor kapott új füstgáztisztító technológiát. Ez segít megakadályozni, hogy mérgező anyagok kerüljenek a levegőbe. 

Kövér galambok, polipmarkolók

Tehát megérkezik az autó az égetőbe, ahol azonnal lemérik a súlyát, és már ömlik is a 10 ezer köbméteres hulladékbunkerbe a szemét. Az üvegen keresztül jól látszik, hogy az égető tele van igen kövér galambokkal, akik itt élik le az életüket. Csak az öt tonnás polipmarkolókat kell kikerülniük, különben hamar az 1000 fokos kazánban találhatják magukat. A 24 órán át működő kazánokban öt tonna szemét fél óra alatt alakul át hő- és villamosenergiává. A keletkező salak Pusztazámorra kerül mint takaróanyag. Persze előtte még elektromágnesezik, hogy kinyerjék belőle a keletkező vasat. És ez nem kevés, évente 1100 tonnányi vas kerül a szemétbe, amit újra olvasztanak. A hulladékégető szinte nulla rezsijű épület, hisz megtermeli magának, amit kell, de nem csak ide jut a jóból, a XV. kerületi lakásokba is innen érkezik a meleg, 140 ezer lakos kapja innen az áramot. 

A dinnye, ami leállítja az erőművet

Viccesnek hangzik, de az éves karbantartás nem véletlenül esik dinnyeszezonra. A magyarázat mindössze annyi, hogy a dinnyehéj víztartalma hatalmas, ezért nehéz elégetni. Így nem is próbálkoznak vele, inkább Pusztazámorra irányítják a hulladékot. 

 

A pusztazámori hulladékgyűjtő telep

Na, de mi van a gázokkal? Nem lényegtelen kérdés. A keletkező üvegházhatású gázokat érdemes a saját jövőnk érdekében messze tudni a légkörtől, így sok energiát és pénzt fektetnek abba, hogy ezeket megszűrjék. A mész vizes oldata a savas közeget közömbösíti, a karbamid pedig a nitrogén-oxidot köti meg. A pernyét fizikailag választják le. Bár hulladékégetőre szükség lenne még, Magyarországon ez az egyetlen ilyen üzem. 

Földet rá!

Bár nagyon nehéz nullára kihozni a szeméttermelésünket, talán lehetetlen is, mindenkinek látnia kéne a pusztazámori hulladéklerakót. A 90 hektáros területre érkezik Budapest és az agglomeráció szemete. Itt saját szemével láthatja az ember, hogy kerül a föld alá a szemét, hogy aztán betakarva szép zöld dombként bomoljon tovább több ezer éven át. A területre 2056-ig biztosan szemét kerül, ekkor lesz tele a becslések szerint az V. lerakó is. Eddig az első telt meg: 18,3 hektárnyi szemét hever a földben Pusztazámor mellett. 

 

Az ide kerülő szerves anyagok, mint a pelenka, konyhai hulladék a bomlás folyamán metánt és szén-dioxidot termel. A metánt itt elégetik, illetve egy részét helyben, gázmotorban tüzelőanyagként hasznosítják. A megtermelt villamosenergiát visszatáplálják a hálózatba. Persze a szemét nagy része nem hasznosítódik újra, hanem egyszerűen elássák. Na jó, persze nem csak úgy be a föld alá, aztán rá a földet, és kész. A földre szenzoros érzékelők kerülnek, majd HDPE lemez, geotextil, kavics és homok, majd dréncsöveket raknak le a szivárgó víznek. Ha tele lesz a tároló, akkor 30-40 centis agyagréteg kerül rá, majd 20-30 centiméternyi humusz. Ezt nevezik átmeneti rekultivációnak. 

A területen sok állat él, a sirályok, pockok, rókák és a víztározóban a hattyúk megejtő látványt nyújtanak. Odébb, a szeméthegyen áthaladva már azt nézhetjük végig, hogy kerül a megunt bútor, a ruha, a műanyag a föld alá, a homlokrakodók segítségével vagy ledarálást követően a visontai erőműbe. 

Komposzt, szelektív, veszélyes

A zöldhulladék is ide kerül, de nem a föld alá. Az elvileg lebomló zacskókban érkező zöldhulladék halmokat hatalmas hegyekbe rendezik, majd átszitálják őket, hogy kiszedjék belőle a nem odavaló dolgokat. Többek közt a rengeteg zsákot, melyek egy része egyáltalán nem bomlik le, másik részének pedig bár kéne, nem hajlandó rá. Az itt keletkező komposztot eladják, így hasznosul újra. 

 

 

A begyűjtött szelektív hulladék közül a fém, a tetra, a papír és a műanyag a Hamburger Recycling Hungary Kft. csepeli telephelyén landol, az üveg pedig a X. kerületben működő ARW Magyarország Kft.-hez kerül. Ezeken a helyeken szelektálják, válogatják, majd felhasználásra tovább szállítják. 

A veszélyes hulladékok esetében az FKF partnercégei végzik el az ártalmatlanítást, illetve egyes anyagok – például az elektronikai hulladék – esetében az újrahasznosítást. 

Balkán Svájca – Szlovéniában a törött tárgyak javítását is tanítják

Ljubljana volt az első európai főváros, mely a zero waste teljes elérésére törekedett. Már 2014-ben sikerült elérniük, hogy 95 százalékkal csökkenjen az ártalmatlanításra küldött hulladék mennyisége, miközben az erre fordított költségek is nagyon alacsonyak. A helyi hulladékgazdálkodó Snaga állami kézben lévő cég stratégiája a következő: külön házról-házra történő begyűjtő rendszer a szerves hulladék esetében, az újrahasznosítás, szelektív gyűjtés erős kommunikációja. Ennek hatására a teljes termelés csökkent 15 százalékkal, a komposztált és újrahasznosított hulladék átlaga 68 százalék. A szelektív gyűjtés a papír, az üveg és a műanyagok kidobására szolgáló kukák kihelyezésével 2002-ben kezdődött el és négy évvel később indult el a biológiailag lebomló hulladék összegyűjtése. Mára Ljubljana a nemzetközi ranglista első helyét szerezte meg, a város lakossága évente átlagosan 115 kg maradék hulladékot termel, ami nagyon alacsony szám. 

Ehhez persze az kellett, hogy Európa legmodernebb biológiai hulladékkezelő üzeme megépüljön náluk: a cél az, hogy négy év múlva a keletkező hulladék 75 százalékát újrafeldolgozzák. A 2015-ben megnyílt Regionális Hulladékgazdálkodási Központ (RCERO) Szlovénia negyedének hulladékát dolgozza fel, hozzájárul a hő- és villamosenergia-termeléséhez, a fennmaradó hulladékot pedig szilárd tüzelőanyaggá alakítja. A föld alá mindössze a szemét 5 százaléka kerül. 

A szlovén fővárosban jelenleg két háztartási hulladékot újrahasznosító központ van. Itt a használható dolgokat újra felhasználják, a használt elemeket tisztítják, majd eladják, és hetente tartanak workshopokat arról, hogy lehet megjavítani a törött tárgyakat. 

Az önkormányzati intézmények vécépapírja újrahasznosított tejes- és gyümölcslé csomagolásból származik. A belváros tisztaságáról a takarítók gondoskodnak, a kis gépek a háztetőkről összegyűjtött esővizet és biológiailag lebomló tisztítószereket használva varázsolják tisztára a turisták által nagyon kedvelt települést. Szinte minden sarkon találni szelektív kukákat.

Ennek ellenére vannak még kihívások, köztük egy olyan, amire kevesen gondolnak: hogyan hasznosítsák újra a temetői gyertyákat, amelyet Szlovéniában annyian használnak, hogy világszerte a harmadik helyen állnak.

 

Zimre Zsuzsa

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/5 számában.