A szakmája iránti elhivatottságával, szenvedélyességével, barátságos személyiségével, közvetlen stílusával mindenkit elvarázsolt. Tájékozott volt a legfrissebb művészeti eseményekről, napról-napra követte a híreket. Sokat utazott, vidékre, külföldre egyaránt, hiszen munkája részeként kiállításokat nyitott meg, műtermeket látogatott, barátságait ápolta. Minden érdekelte, érzékenyen reagált a legkülönfélébb alkotói teljesítményekre. Életútját és írásait megismerve, a személyes élmények tükrén keresztül, különleges képet kapunk a huszadik, huszonegyedik század eleji magyar történelemről és művészeti életéről.Gór Amáliaként született 1931. december 12-én Budapesten. Szeretett édesanyja után kapta az Amália nevet, amelynek a rövidebb, közvetlenebb változatát kedvelte, és egy idő múlva mindenki csak Miminek szólította. A Váci utcai Angolkisasszonyoknál tanult, majd a József Attila Gimnáziumban érettségizett. Pályakezdését megnehezítette az akkori kommunista államhatalom.
Édesapját 1952-ben a rendszer elleni szervezkedés koholt vádjával elítélték, csak 1957-ben szabadulhatott. Ez volt az oka annak, hogy Kratochwill Mimit a Néprajzi Múzeumban betöltött állásából két év után, 1952-ben menesztették. Váratlan segítséggel a Műcsarnokban kapott munkát 1953-ban. Egyetemi tanulmányait a munkavégzés mellett, csak 1963-ban kezdhette el, végül 1968- ban szerezte meg a művészettörténész diplomát. Több mint három évtized után, 1990-ben a Műcsarnokból ment nyugdíjba, de ezt követően is aktív maradt. Kétszer ment férjhez, dr. Boglár Lajossal, a későbbi neves etnográfussal 1951-ben, dr. Kratochwill Ferenc jogásszal, egyetemi professzorral 1965-ban kötött házasságot.A harminchét évnyi műcsarnoki állásának köszönhetően művészek között élt és dolgozott. Itt ismerte meg Csernus Tibort is, akit gyakran keresett fel párizsi otthonában, de csak 1989-ben rendezhette meg műcsarnoki kiállítását.
A másik legendás barátsága Czóbel Bélához fűződött, akinek modellje, majd monográfusa lett, több mint negyven tárlatot rendezett műveiből, köztük az 1971-es műcsarnoki életmű-kiállítást. Egyetemi évfolyamdolgozatát Czóbel Béla művészetéről írta, ekkor, 1966-ban kezdődött el barátsággá mélyülő munkakapcsolatuk. Ő ismertette meg vele Varga Imre szobrászművészt, aminek eredményeként született meg a Czóbelről készült egészalakos ülő szobor, valamint a mellszobor a Czóbel Múzeum fogadóterében. Az 1975-ben felavatott új Czóbel Múzeumban nyílt legelső kiállítást a művész halála előtti évben Kratochwill Mimi rendezhette meg. A kezdetektől segítette a Ferenczy Múzeum Czóbel-gyűjteményének gyarapítását, köztük olyan jelentős adományok, mint Michel Kellermann, Lisa Czobel ajándékozásának közvetítésével. A 2014-es szentendrei nagy Czóbel életmű-kiállítás előkészítésében többed magával szintén részt vett. Az ő tárlatvezetéseire voltak legtöbben kíváncsiak és Kratochwill Mimi – immár öt évtized távlatából – szívesen mesélte és idézte fel emlékeit.
Több mint ezer kiállítást nyitott meg és rendezett, katalógusokat írt, kiadványokat szerkesztett. Nem volt olyan telefonbeszélgetés, amikor ne említette volna meg, hogy most éppen melyik kiállítás megnyitására készül, kiről ír tanulmányt. Többek között olyan művészek munkásságával foglalkozott, mint Csernus Tibor, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Borsos Miklós, Lossonczy Tamás, Schéner Mihály, Somogyi József, Varga Imre, Angyal Júlia, Szabó Vladimir, Szalay Ferenc, Pleidell János, Szelényi Károly, Reich Károly, Udvardi Erzsébet, Hertay Mária, Gross Arnold, Hajnal Gabriella, Patay László, Martsa István, Lesenyei Márta, Szilárd Klára, Szántó Tibor, Kátai Mihály, Kő Pál, Hézső Ferenc. Éveken át rendezte a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatokat, az egykori Bernáth-növendékek Ábrahámhegyi kiállításait, a derecskei Nemzetközi Alkotótelep grafikai tárlatait.
Munkássága elismeréseként 2002-ben Bánffy Miklós-díjat, 2017-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét adományozták neki. Emlékezetes volt a 85. születésnapja, amit ismerősei, barátai, kollégái között, nagy társaságban ünnepelhetett. Keresztfia, Mikecz Tamás szerkesztésében ekkor jelent meg az a kiadvány, amelyben pályatársai, tisztelői köszöntötték fel rövid írásaikkal. A budapesti MissionArt Galériában, Jurecskó Lászlónál, a régi barátnál gyűltünk össze, Mimi ragyogott a boldogságtól. Mosolya, humora, bölcsessége, pozitív gondolkodása egész életét végigkísérte. Hosszú élet adatott meg neki, fáradhatatlanul dolgozott szinte az utolsó percig. Életéről könyv és portréfilm is készült Mimi kalendáriuma, valamint az Arcvonások: Kratochwill Mimi művészettörténész címmel.
Bodonyi Emőke
