Ugrás a tartalomhoz

TÉMA

JÖVŐT A VIZEKNEK! VIZET A JÖVŐNEK!

A fenti mottóval indította útjára idei Víz Hete-programsorozatát a Víz Koalíció. Az országos civil szervezet tagjaként Szentendre is csatlakozott az akcióhoz: a Víz világnapja alkalmából önkormányzati képviselők egy-egy vizes élőhely megtisztítására hívták az önkénteseket.

Szikrázó napsütés, langymeleg szellő, igazi kirándulóidő – az első kora-tavaszi márciusi hétvégén bakancs helyett ezúttal gumicsizmát húztak a civilek. 

A Kisforrás-patak környéke gyerekzsivajtól hangos – családok, Izbégen élő önkéntesek két kis csapata próbál utat vágni a helyenként sűrű bozótosban, hogy aztán a kihalászott műanyag palackok, rothadó papírdobozok sokaságával gyorsan teljenek a szemeteszsákok. 

LASSAN BEÉPÜL A KISFORRÁS-PATAK VÖLGYE

Hogy a pataktisztításnak már hagyománya van a környéken, azt egy tizenéves kiskamasztól tudom meg:

„Régebben egy másik szakaszt tisztítottunk rendszeresen, versenyeztünk a tesómmal, ki talál több szemetet, volt bőven! Az a kis erdős rész ma már a Skanzen területe” – magyarázza lelkesen. Miközben mesél, egy igazi történelmi relikvia kerül elő a patakmederből: a piros Junoszt tévét lelkesen lefotózzuk. A percekkel később felbukkanó kerámia wc csészét már kisebb érdeklődés kíséri.

Kisforrás-patak

„A Kisforrás-patak fölött van egy 3 hektáros erdős terület, ott kezd gyűlni a patakot tápláló csapadékvíz, a területet három év alatt sikerült megtisztítani” – emlékszik vissza a kezdetekre Pilis Dániel, a körzet képviselője. „Akkor is, és most is az izbégi családokkal összefogva takarítottunk, itt a Kisforrás utca alatti patakszakasznál most járunk először.

Mindig családdal, gyerekekkel jövünk, hiszen nagyon fontos az edukáció. A gyerekekben eredendően ott a segítő szándék, ráadásul jól látják a problémát, őket is zavarja a szeméttel teleszórt patakpart.  Ha évről évre folyamatosan van egy-egy ilyen akció, akkor az önkéntesek segítségével a patakot karban tudjuk tartani, az eredmény pedig magáért beszél – már most is látjuk az eltelt évek eredményét, a helyzet nem olyan vészes, mint régebben.”

A Városi Szolgáltató nZrt. által biztosított szemeteszsákok gyorsan telnek – ilyenkor tonnaszámra gyűlik az elszállítani való hulladék.

KIVÁLÓ ÁLLAPOTBAN A BÜKKÖS-PATAK

Mire a város legismertebb patakjához érek, az északi rész már megtisztítva – a Bükkös-patak belvárosi szakaszán még szorgosan gyűjtik néhányan a szemetet, köztük Pál Gábor is. A belváros önkormányzati képviselője fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy civil kezdeményezésű akción vagyunk, jelenléte semmiképpen nem valamifajta politikai kampány része.

„Szerencsére évek óta zajlanak hasonló akciók, amikre mindig szívesen jövök, nagyon fontosnak tartom. Tavaly a fiatalok kedvelt találkozóhelye, a Postás strand melletti ártéri erdő megtisztítását vállaltuk, erre idén is sort kell majd keríteni, sajnos elképesztő mennyiségű szemét borítja.” A képviselő szerint a Városi Szolgáltató nZrt. munkatársai rendszeresen ellenőrzik és tisztítják a belvárosi területeket, de mindig mindenhova képtelenség eljutni. A civilek azok, akik képesek hatékonyan segíteni ezt a folyamatos munkát. „A 11-es út a Magyar Közút fenntartása alatt van, ettől függetlenül lehetséges, hogy mi fogjuk elvégezni például a szegélytisztítást, mert olyan rossz állapotok uralkodnak, hogy az tarthatatlan.”

Megtudom az önkéntesektől, hogy meglepően kevés volt idén a szemét a Bükkös belvárosi szakaszán, bár a Duna-korzótól a Dunáig lévő néhány tíz méterről ez már nem mondható el.

 

VÉDETT HALFAJOK A BÜKKÖSBEN

Dukay Igor természetvédelmi mérnök szerint a Bükkös-patak kiemelkedően jó állapotban van az ország hasonló vizes élőhelyeihez képest, annak ellenére, hogy jelentős, a városi létből fakadó környezeti terhelésnek van kitéve. Hajdani szennyező forrásai megszűntek, vízminősége jó, bár emberi fogyasztásra nem ajánlott. Csaknem harmincféle halfaj él benne, köztük olyan fokozottan védett is, mint például a kárpáti márna.

A Bükkös a Visegrádi-hegységben, mintegy 450 méteres tengerszint feletti magasságban ered, és csaknem 16 kilométernyi kanyargás és látványos vízesések után a belvárosban torkollik a Duna szentendrei ágába.

Délután érek a város déli határát jelölő Dera-patakhoz – a csapat egy része már hazament, a partszakasz tiszta, a szeméttel teli zsákok katonás rendben sorakoznak egy elárvult bevásárlókocsi tövében.

Hulladékfogó a Dera-patakon?

„Én tavaly nyáron csatlakoztam az önkéntesekhez, azóta rendszeresen kijárunk és takarítunk” – meséli Zsófi, aki épp egy hatalmas zsákkal érkezik a part távolabbi pontjáról. „A Dera-patak átfolyik Pomázon is, úgyhogy van, hogy együtt tisztítjuk az egyes szakaszokat a pomázi civilekkel. A part mentén régen nádas volt, de egyre jobban terjed egy invazív faj, a japán keserűfű, és felfogja a sok szemetet. És sajnos vannak, akik tudatosan idehordják a hulladékot, többnyire építőipari törmeléket, festékes dobozokat, hungarocell táblákat találunk, nylonokat, amik teljesen beeszik magukat az iszapba vagy az aljnövényzetbe… Ez egy folyamatos harc! Itt mindig annyi szemét van, hogy még egyszer sem sikerült eljutnunk a 11-es főút utáni szakaszhoz. Pedig sajnos ott, a 11-es hídjáról is dobálnak le szemetet.”

Dera-patak

Andrasev Szonja évek óta elkötelezetten küzd a Dera patak szennyezése ellen. Legutóbb a Jane Goodall Intézet pályázatán sikerült elnyerni egy kis összeget, melyből tanulmány készült. „Egy úszó hulladékfogó kihelyezésében gondolkodunk, ami egy pontban koncentrálja a szemetet” – vázolja a részleteket Szonja – „a szerkezet segítségével háromszor annyi hordalékot tudnánk eltávolítani a vízből, mint most. A legjobb helyen a 11-es út hídjánál lenne, mert onnan éjszakánként elképesztő dolgokat dobálnak a vízbe az emberek: számítógép-monitort, zsáknyi karácsonyfadíszt… Persze az eszközt meg is kell tervezni, később pedig havonta tisztítani – előbbihez találtunk szakértő segítséget, utóbbihoz szükségünk van a Városi Szolgáltató és a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság közreműködése mellett a szentendrei önkormányzat segítségére is. Úgy gondolom, ez nem elsősorban anyagi kérdés, hanem szándék és elhatározás kell hozzá. A cél mindenképpen az, hogy a szemét ne kerüljön a Dunába.”

Hogy az önkormányzat meghallotta a kérést, arról a körzet képviselője biztosított még a helyszínen, hiszen Magyar Judit igyekszik minden környezetvédő akción tevékenyen jelen lenni. „Jó és kivitelezhető ötletnek tartjuk a szemétfogó telepítését, igyekszünk átgondolni, miben tudjuk segíteni a megvalósulást” – reagál a felvetésre az alpolgármester asszony. „Elkeserítő az illegális hulladék mennyisége, a harc ellene végeláthatatlannak tűnik. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy folyamatos edukációval el lehet érni a szemléletváltást, mert ez a lényeg, hiszen a felnövekvő generáció számára ez már élet-halál kérdése. És persze kellenek a konkrét tettek: tavasszal például a Városi Szolgáltató tavaszi nagytakarítást szervez Szentendrén, a Víz hete most a patakok tisztításáról szól, a Föld Napján fákat ültetünk majd.”

 

A DERA PATAK SZENNYEZÉSE

Az uszadékfogó ötletéhez Dukay Igor írt szakmai ajánlást. A természetvédelmi mérnök szerint elsősorban az egyébként jól beazonosítható szennyező forrás közelébe, a patak csobánkai és pomázi szakaszára lenne érdemes telepíteni azokat, de jó szolgálatot tehet a szentendrei szakaszon is. Ami a Dera patak állapotát illeti: a pomázi patakmeder néhány évvel ezelőtti kotrása és csaknem 300 part-menti fa kivágása máig ható nyomot hagyott a víz ökoszisztémájában, melyet csak hosszú revitalizációval lehet helyreállítani.

A Dera patak a Pilis leghosszabb vízfolyása. Pilisszentkereszti eredettel, Csobánka, Pomáz érintésével Szentendre alatt torkollik a Duna szentendrei ágába.

 

Beszélgetésünk közben feltűnik Hernádi Krisztina Nóra is – a Püspökmajori városrész képviselőjével a nap folyamán már összefutottam a Kisforrás- és a Bükkös-pataknál is. A természetvédelmi szakértő évtizedek óta foglalkozik környezetvédelemmel.

„Mindannyiunk felelőssége, hogy élhető maradjon a környezetünk – nemcsak a magunk, hanem a vizes élőhelyek ökoszisztémája számára is. Szerencsére mindenhol van civil közösség, akik a meghirdetett akciókon kívül is folyamatosan dolgoznak ezért. Az idei kampányt szervező Víz Koalíció megalakulása is fontos lépcsőfok: az országos civil szerveződés – melyhez önkormányzatok, szakszervezetek is csatlakoztak – igyekszik feltérképezni a magyarországi víziközmű-hálózat valós állapotát, hiszen annak állagromlását napi szinten tapasztalja minden település.  Adataikból kiderül például, hogy a közműhálózat teljes felújításához potom 262 évre lenne szükség… Úgy tűnik, idén a kormány is meghallotta végre a problémát, valami elindult. A Víz Hete záróeseményeként megrendezett kerekasztal-beszélgetésre elfogadta a meghívást az ágazatért felelős államtitkár, és a Vízközmű Szövetség elnöke is.”

 

VÍZ KOALÍCIÓ A FENNTARTHATÓ VÍZELLÁTÁSÉRT

A civil szervezetek, önkormányzatok és szakszervezetek alkotta országos szerveződés, a Víz Koalíció 

nem kisebb cél tűzött maga elé, minthogy fenntartható, minőségi vízszolgáltatás valósuljon meg az ország minden településén. Szulovszky István – aki a Víz Koalíció egyik koordinátora, amellett, hogy a Civil kotta elnöke, valamint a Civil Kollégium Alapítvány képviselője is – a napokban kapta kézhez a koalíció 2021-es adatokat tartalmazó tanulmányát. A dolgozat a vízszolgáltatók adatai alapján próbálja felmérni az országos vízhálózat állapotát. Szulovszky szerint az eredmények nem éppen biztatóak, az ivóvíz csaknem 20 %-a elfolyik a semmibe, a 70-100 évre tervezett csővezetékek felújítása a jelenlegi tempóban 2-300 évbe telne.

A rendszerszintű probléma gyökere a Víz Koalíció szerint a tarthatatlan finanszírozási modell. A rezsicsökkentett árak miatt a szolgáltatók évek óta forráshiánnyal küzdenek, nincs pénz felújításra és korszerűsítésre, és sújtja őket a közműadó is. 

„A Víz Koalíció sokat tett azért, hogy a felvetett problémákat és megoldási javaslatait meghallják végre a politikai döntéshozók – az utóbbi hetekben mintha elindult volna a párbeszéd, sőt végre felelős minisztere is van a területnek” – tájékoztatta lapunkat Szulovszky István.

Krisztina megnyugtat, hogy – bár a csőtörések gyakoriak Szentendrén is – országos viszonylatban mi még „jól állunk”. „A mi régiónkban az ivóvízbázis védelme az egyik legfontosabb feladat. 30 év után végre megtörténik a volt szovjet laktanya talajának kármentesítése – az utolsó pillanatban! Mintegy százezer ember vízellátásáról beszélünk. Az már más kérdés, hogy a közelmúltban az állam kiemelt beruházássá nyilvánította a már zajló projektet, valamint nyíltan érdeklődik a laktanya melletti – szintén állami – árvízvédelmi területek iránt.”

Hernádi Krisztina Nóra szerint a város patakjai közül a Bükkös van a legjobb állapotban, bár a parkolózónák miatt a környező zöldfelületek erősen sérültek. A többi patak esetében a legfőbb veszély a növekvő beépítettség: a vizes élőhelyek szinte megközelíthetetlenekké váltak, szabályozott kezelésükre, gondozásukra nincs sok esély. 

A szentendreieken ugyanakkor nagyon sok múlik – megértik-e, hogy egy csodálatos, patakokkal szabdalt, friss levegőjű tájban élnek, amire vigyázniuk kell, minden egyes hétköznapon?

 

Koltai Andrea

Az írás Szentendre és Vidéke 2023. április 5-ei lapszámában jelent meg.

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Választások 2024 című bejegyzéshez

Választások 2024

6 órától 19 óráig lehet szavazni abban a szavazókörben, amelynek névjegyzékében szerepel a választó.