A Duna őszi áradását a Boris névre keresztelt közép-európai ciklon okozta, amelyből napokon át hullott a csapadék a Duna vízgyűjtő területére. Az ár közeledését tökéletesen előre lehetett jelezni, így az érintett települések – köztük Szentendre is – időben fel tudtak készülni. Dr. Farkas Alexandra alábbi cikke a vészhelyzet tudományos hátterét tekinti át.

Magyarország felszíni vizeinek kb. 95%-a határainkon túlról érkezik hozzánk. Nem véletlen, hogy a természeti katasztrófák közül hazánkban az árvizek jelentik a legmagasabb kockázatot, sőt Magyarország a vízkár-veszélyeztetettség szempontjából az élbolyba tartozó európai országok között van. A legfrissebb tudományos elemzések ráadásul azt vetítik előre, hogy a jövőben egyre gyakoribbak lesznek az időjárási szélsőségek, a globális átlaghőmérséklet 1 °C-os emelkedésével párhuzamosan pedig az áradások gyakorisága és intenzitása is várhatóan 7%-kal nő majd. Rendkívül fontos tehát a fokozott éberség és a tudatos felkészülés, mert ahogy most szeptemberben is láttuk, a rekordközeli árvízszint lehetőségét a modellek révén már úgy is szinte biztosra lehet előre jelezni, hogy az árvizet okozó csapadék még le sem hullott. 

Ez a szituáció állt ugyanis elő szeptemberben a Boris névre keresztelt közép-európai ciklon esetében is, amelyből aztán hét napon át hullott csapadék a Duna felső vízgyűjtőjére. A ciklon kialakulását egyfelől az északnyugat felől érkező hidegfront mögötti hűvösebb és a mediterrán térséget kitöltő rendkívül meleg légtömeg közötti nagy hőmérsékleti kontraszt, másfelől az Alpok hatása, harmadrészt pedig a levegő magas nedvességtartalma egyszerre támogatta. Gyors növekedéséhez pedig az is hozzájárult, hogy a nyár folyamán több helyen rekordot döntött a tengervíz hőmérséklete.

A HungaroMet elemzése szerint a ciklonból a legtöbb eső Ausztria északi területein, Csehországban és Lengyelország délnyugati részén esett, ahol nagyobb területeken mértek 200 mm feletti értékeket, sőt egyes helyeken még 300-400 mm körüli értékek is előfordultak. A legsúlyosabb helyzet Alsó- és Felső-Ausztriában alakult ki, ahol nagyobb területeken regisztráltak 300 mm feletti csapadékot, amelyhez erős vagy viharos északi szél is társult. 

Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon hullott a legtöbb csapadék, de a fenti extrém értékekhez képest itt csak 100 mm körüli értékeket regisztráltak, míg az Alföld térségében jellemzően 50-60 mm hullott. A híradásokban látott súlyos villámárvizekhez hasonló helyzet hazánkban szerencsére nem alakult ki, hiszen heves zivatarok helyett áztató eső hullott, emellett pedig a rendkívül száraz talaj fel tudta venni a csapadékot. A légörvény hatására viszont a korábbi 30°C feletti maximumhőmérsékletek markánsan lecsökkentek, ami járulékos hatásként tömeges madárpusztulást is okozott.

Timár Gábor, az ELTE geofizikus professzorának elemzése szerint a meteorológiai előrejelzési modellek a Boris ciklonból várható csapadék mennyiségét és területi eloszlását nagyságrendileg tökéletesen jelezték előre, hiszen a legnagyobb esőzéshez képest 1,5-2 nappal korábban már látni lehetett, hogy a szituációt követően rekordközeli árvíz érkezhet a Dunára. Magyarország szerencséjére viszont a maximális csapadékintenzitás a vártnál nagyjából 50-100 kilométerrel nyugatabbra következett be, ami azért kiemelten fontos, mert így a valóságban kevesebb csapadék érkezett a Duna vízgyűjtőjére, mint amire előzetesen számítani lehetett. Ha az előrejelzések teljes mértékben beváltak volna, a magyar Duna-szakaszon rekordárvízre lehetett volna számítani. A Boris ciklont követő dunai árvíz végül 2000 óta csak a negyedik legmagasabb árvízszintet hozta, Szentendrénél például 730 cm-nél tetőzött szeptember 21-én.

Szentendre az árvízvédelem szempontjából az 1990-es évek óta az önállóan védekező városok közé tartozik, ezért az ilyen esetekben rendkívül fontos az összefogás, a szakmai iránymutatás feltétel nélküli betartása és a hatékony, költségtakarékos megoldások megfelelő alkalmazása. Ilyen például a városban már több ízben jelesre vizsgázott, betétgerendás technológiájú mobilgát, amelyet elsősorban a nagyobb folyók árhullámai által veszélyeztetett, sűrűn beépített területeken alkalmaznak, ahol a körülmények nem teszik lehetővé a földgátak és nagyobb helyigényű árvízvédelmi létesítmények kiépítését. 

Szentendrének összesen 7,5 kilométer hosszú védvonala van, melynek nagyobb része földgát, ezt egészíti ki a 333 méter hosszú mobil árvízvédelmi fal. Az árvíz elleni védekezéskor elsőként lezárják a zsilipeket, hogy a víz visszafolyását megakadályozzák, illetve szivattyúkat is működtetnek, hogy a csurgalékvizet, a csapadékvizet vagy az esetleges belvizet visszajuttassák a folyómederbe.

A mobilgátak tervezésekor figyelembe kell venni a vízrajzi adottságokat, a talajviszonyokat, az éghajlati tényezőket, valamint két további kulcsfontosságú szempontot: az árvízvédelmi mű szükséges építési magasságát meghatározó mértékadó árvízszintet, illetve a védmű korona magasságára számolt vízoszlop hidrosztatikai nyomásából eredő terheket, ami függvénye a mobilrendszer alapozási mélysége meghatározásának. Ennek megfelelően a Szentendrén telepített műtárgy felszín alatti elemei a terepszinttől számított kb. 6 méter mélységig hatolnak a talajba, magasságát pedig a mértékadó árvízszintnél 1,35 m-rel magasabbra tervezték. A legutolsó magas árvízszint 2013-ban volt, a szakemberek az akkori rekordhoz igazították a mértékadó árvízszintet is. 

A rendszeres gyakorlatoknak köszönhetően a Városi Szolgáltató összeszokott csapata éles helyzetben is rendkívül gyorsan, összehangoltan építette fel a mobilgátat, ami kiválóan teljesített.