Ugrás a tartalomhoz

Hogyan került Boldogtanya Szentendréhez?

Ha Leányfalu térképét megnézzük, akkor olyan, mintha kiszakítottak volna egy részt a településből, ha pedig Szentendrét vizsgáljuk, akkor olyan, mintha hozzátoldottak volna egy szögletes területet a városhoz.

A 19. században Sziklásnak vagy Pecsinának (Petyina) nevezték ezt a környéket. Több tulajdonosa volt a birtoknak azelőtt, mígnem 1912-ben az Erdélyből jött Polják József vásárolta meg. (Ő volt az, aki saját birtokaiból 2 holdat adományozott a katolikus egyháznak, a leányfalusi temető céljára – szerk). Polják mintagazdaságot hozott létre Leányfalun, a dombokon gabonát termesztett, veteményest, gyümölcsöst, szőlőtelepet, virágkertészetet, rózsaligetet és méhészetet tartott fenn, és állatokat is tartott. Itt élt a családjával és a falubeliek nem véletlenül nevezték el a birtokot „boldog tanyának”. Polják és felesége 1928-ban elhunyt.

Az örökösök az egri származású dr. Kánitz Gyula ügyvédnek adták el Boldogtanyát. Kánitz 1925-ben költözött Rákosszentmihályra és ekkor vették fel a budapesti ügyvédek névjegyzékébe. Feljegyezték róla, hogy fiatal korában többször is párbajozott. A boldogtanyai birtok 1931-ben két részből állt: Pócsmegyer-Leányfaluhoz tartozott 180, Szentendréhez 84 kataszteri hold. Kánitz a pócsmegyeri képviselő-testületben virilis képviselő volt, és a szájhagyomány szerint összekülönbözött Ármay Lajos pócsmegyeri vezető jegyzővel. Ármay durva ember hírében állt, a helyiek több esetben is feljelentették a vármegyénél, 1926-ban fegyelmi eljárásban 250.000 korona pénzbüntetésre ítélték.

A Kánitz és Ármay közötti vita tárgyát képezte, hogy a Boldogtanyának nevezett birtok területén hol húzódott a két település közti határvonal. Egyikük szerint a határt a mély árok jelezte, a másik viszont ezt megkérdőjelezte. Mindketten makacskodtak. A vita odáig ment, hogy Kánitz Szentendrére jelentkezett be állandó lakosnak, és bosszúból kijárta, hogy a teljes Boldogtanyát Szentendréhez kerítsék.
Abban az időben az országban több helyen is előfordult hogy egy-egy birtokos több település határán átnyúló összefüggő földet birtokolt. A tulajdonosnak, hogy ne kelljen adó vagy egyéb hivatalos ügyekben több község elöljáróságára mennie, lehetővé tették, hogy az egész területet egy közigazgatás alá helyezzék. Kánitz is ezzel a lehetőséggel élt.

 

A vármegye hivatalos lapjában 1934-ben ez a kis hír jelent meg: „Határrész átcsatolás. A vármegye alispánja 1933. évi december hó 28-án ad I. 15419- 1933 számú kelt rendeletével Pócsmegyer község határának egy részét – melyik doktor Kánitz Gyula szentendrei lakos birtokában van – 1934. évi április hó elsejével közigazgatásilag Szentendre megyei városhoz csatolta. Budapest, 1934. február 24-én. Alispán helyett Ney főjegyző”

Tehát 88 évvel ezelőtt történt meg, hogy Boldogtanyát kiszakították Leányfaluból, és így alakult ki, hogy Leányfalu területén Szentendre határa a hegy felől majdnem lenyúlik az országútig. Egyébként egyik település képviselő-testületi üléseinek egykori jegyzőkönyveiben sincs nyoma, hogy foglalkoztak volna ezzel a témával.
Viszont ebben a telekegyesítés ügyben kimondva vagy kimondatlanul, de valamilyen formában biztosan szerepet játszhatott a szén! Tudniillik már az 1860-as években lignitet találtak itt és kutatásokat is végeztek, bár ez később elfelejtődött. 1930 körül ismét a figyelem középpontjába került az értékes ásványkincs, mikor is Kánitz egyik bérese munka közben a birtokon véletlenül szénre lelt. Ennek nyomán a hegy oldalába próbaaknát – tárót – vágtak, amit az MTI napi hírben is kiadott és több újság is leközölte. A barnás-feketés színű lignit réteg 30 cm vastag volt. Bánya nyitásához, ipari kitermeléshez ez kevés volt, de talán reménykedtek, hogy több is lehet a területen. Dr. Kánitz Gyula 1935-ben adta el a birtokát, de az eredeti határokat nem állították helyre, így maradt egész Boldogtanya Szentendre része.

Ürmös Lóránt

Felhasznált források:
Majzon László: Leányfalu és környéke harmadkori üledékeinek geológiai és paleontológiai leírása. Budapest, 1933
Dr. Győrffy István: Adatok Leányfalu déli részének hely-, család- és kortörténetéhez. Leányfalu, 1995
Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei. Szentendre, 1996
Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, 1934 március 8. szám

A cikk eredetileg a Leányfalu Lapjának 2022 márciusi számában jelent meg. 

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Történelem Szentendre utcáin című bejegyzéshez

Történelem Szentendre utcáin

Gyárfás Katalin tanárnő a diákjaival közösen kutatta a szentendrei zsidó közösség múltját. Munkájáról és a Zachor Alapítvány működéséről kérdeztük.