Ugrás a tartalomhoz

“A HÉV-vel utazásnak is megvan a maga varázsa”

Miután elkezdtem a Szentendre és Vidékénél dolgozni, egy évig minden nap a HÉV-vel ingáztam Szentendre és Budapest között. Ez idő alatt  megismertem az útvonalat és az utazóközönség egy részét is, a jegyellenőrökről nem is beszélve.

Az első út

Szentendre sokáig kimaradt az életemből – budapesti lakosként nem számított nyaralási úticélnak vagy hétvégi programnak. Egy gyakornoki pozíció miatt érkeztem ide, és a HÉV ablakán kinézve azonnal lenyűgözött a Pomáz és Pannóniatelep között elterülő csodálatos panoráma. Én ekkor éreztem meg először Szentendre vonzását, és ezt a nézetet többen is osztják: kérdésemre minden ide érkező ismerősöm kiemeli a látványt. Olyan emberről is tudok, aki ezt a panorámát látva döntötte el, hogy ideköltözik. Tehát a HÉV-vel utazásnak is megvan a maga varázsa: nem kell a vezetésre koncentrálni, gondtalanul gyönyörködhetünk a környező hegyek látványában.

Az utazóközönség

Mivel általában nem a legzsúfoltabb időpontokban utaztam, szinte mindig találtam magamnak ülőhelyet, ahonnan csendben szemlélhettem utastársaimat. A HÉV-en utazókat általában nyugodtság jellemzi, mint akik magukba szívták a szentendrei táj csendességét és lassúságát. A koronavírus miatti korlátozások alatt lehetett egy-két kirívó esettel találkozni, akik nem voltak hajlandóak maszkot hordani, illetve szabadon köhögték össze a kocsikat. Ilyenkor legtöbbször az utazók vagy az ellenőr rászóltak az illetőre, végső esetben pedig akiket zavart a helyzet, átszálltak egy másik kocsiba. Ezen kívül több esetben is kis „akciócsoportok” verbuválódtak az utasokból, például mikor a tavaszi poloskaáradattal kellett megküzdeni egy kocsiban.

Az ellenőrök

Annak ellenére, hogy mindent szabályt igyekeztem betartani – mint a legtöbben körülöttem – többször is akadt problémám a MÁV-HÉV ellenőreivel. Gyakornokságom első heteiben egyszer fordult velem elő, hogy nem vettem jegyet Budapest irányába, mielőtt felszálltam a HÉV-re: erre már csak magán a járművön figyelmeztettek táblák. Jó vitakészségemnek köszönhetően megúsztam az esetet büntetés nélkül, csak Budakalászon kellett leszállnom, ahol utána hosszú perceken át hiába kerestem a jegyautomatát. Végül többet nyertem, mint veszítettem, mivel az ott látott emléktábláról írtam az egyetemi szakdolgozatomat – innen is szeretném megköszönni az ismeretlen ellenőrnek. A HÉV-re vonatkozó kiegészítő jegyek rendszerét azonban nem ártana átláthatóbbá tenni, mivel rendszeresen futok bele olyan esetekbe, amikor az utasok nem rossz szándékból, hanem informálatlanságból fakadóan nem vesznek pótjegyet, illetve nem a megfelelő jegytípust választják. Hallottam olyan esetről, hogy egy HÉV-re kerékpárral felszálló, egyébként láthatóan jól szituált gimnazista véletlenül csak a budapesti szakaszhatárig vett kiegészítő jegyet a biciklijére, az ellenőr pedig kiszabta rá a teljes bírságot. Laikusként felmerül az emberben: ilyen esetben, mikor nyilvánvaló, hogy valaki hibázott, és nem szándékosan bliccelt, nem lehetne valamilyen más megoldást találni a helyzet rendezésére? De talán segítene az is, ha a kiegészítő jegyekről jól látható helyeken, egyszerűbben informálódhatnának az utasok.

Várakozás hidegben-melegben

Az utazás minőségét nagyban befolyásolja a járművek és a megállók hőmérséklete. Mivel Szentendréről napközben – a csúcsidőszakon kívül – 20 percenként jár a HÉV, sokszor jelentős időt kell a megállóban vagy a várakozó szerelvényen tölteni. Télen a megállóban fagyoskodni gyakran kellemetlen, de ezt általában ellensúlyozza a jármű fűtése – már amennyiben fűtve van. Nyáron, különösen a mostanihoz hasonló extrém hőhullámok alatt azonban a megállóban és a járművön is rettenetesen meleg tud lenni. Már tervben van a fedett, remélhetőleg légkondicionált állomás és a felújított szerelvények átadása, addig azonban az utazóknak fel kell készülnie a hőségre.

Vas Julianna

További cikkeink a témában