Búcsúzunk a 2019 évtől és megemlékezünk Hermann Jánosról, vagy ahogyan mindannyian hívtuk, János bácsitól, Szentendre  és Wertheim díszpolgárától, Szentendre város Pro Urbe-díjasától, aki 1931-ben Csobánkán született, és 2019-ben Wertheimben hunyt el.

Hermann Jánost 1946-ban, a II. világháborút követően német származása miatt telepítettek ki Csobánkáról családjával együtt Wertheimbe. Ebbe nem tudott belenyugodni, ezért – kalandos körülmények között, a lakott településeket és az utakat kerülve – gyalog visszaszökött szülőfalujába. Nem élvezhette sokáig az itthoni levegőt, mert pár napon belül elfogták, és újra kitoloncolták. Kalandos útja ekkor Párizsba vitte, ahol elvégezte középiskolai tanulmányait, de családja miatt visszament Wertheimbe, s élete végéig ott élt gyermekeivel, unokáival, és aktívan részt vett a közéletben.

Bár a sors elszakította szülőföldjétől, a kezdetektől fáradhatatlanul kereste – majd ápolta – a kapcsolatot a magyarokkal, többek között neki köszönhetjük a Szentendre és Wertheim közötti testvérvárosi kapcsolat létrejöttét, nagy szerepe volt abban, hogy Wertheim választása városunkra esett 1989-ben.

A testvérvárosi programokban mindig aktívan vett részt. Kezdeményezte és szervezte a szentendrei művészek kiállításait, a tanárok, a diákok, a tűzoltók és természetesen a városatyák rendszeres találkozásait. Fontosnak tartotta az iskolák közötti csereprogramokat, amelyek lehetőséget adtak a diákoknak a testvérváros kultúrájának megismerésére, a nyelv gyakorlására.

Nemcsak a szervezőmunkában vett részt, hanem több alkalommal anyagilag is támogatta a magyar küldöttségeket. Emlékezetes, amikor például városunk Salon de Provance-szel kötött testvérvárosi szerződést, az aláírási ünnepségére több hordó sörrel megrakott kisteherautóval érkezett, amit a Petzelt iskolások szolgáltak fel a francia városban. Az ebből befolyt jelentős összeget a záróünnepségen felajánlotta Szentendre városának, és rögtön át is adta Kállay Péter polgármesternek.

Az ifjúsági fesztiválokon hol uzsonnacsomaggal, édességgel, gyümölccsel, hol zsebpénzzel segítette a magyar csapat tagjait. Része volt abban is, hogy Stefan Glaser, Wertheim főpolgármestere az 50. születésnapjára kapott ajándékösszeget felajánlotta a MűvészetMalom felújításának költségeire.

A wertheimi újságokban rendszeresen tájékoztatta az olvasókat az aktuális szentendrei eseményekről. Neki köszönhető, hogy a magyar fiataloknak, a küldöttségeknek mindig baráti, sőt családias fogadtatásban volt részük Németországban. Ebben támogatta őt felesége, Heidike, hiszen sokszor saját otthonukat osztották meg a vendégekkel. (Megrendülten hallottuk a hírt, hogy János bácsi halála után pár héttel kedves felesége is elhunyt.)

János bácsi személye biztonságot jelentett számunkra, mert kint tartózkodásunk idején váratlanul felmerülő problémák megoldásában mindig számíthattunk rá. Magánemberként is sokat tett – a kor szellemét megelőzve – az európai integrációs politika megvalósításáért.

Sok szentendrei nevében búcsúzunk Tőled János bácsi, emlékedet szeretettel megőrizzük.

Szentendrei barátaid