Vasárnaponként már délelőtt11 órától gyülekeznek az emberek az ételosztásra a Castrum melletti parkoló régi raktárhelyiségeinél. Az épületben szorgoskodnak az önkéntesek: virslit karikáznak, forró teát főznek, kenyeret szelnek, előkészítik a porciózást.

A rászorulók száma nő

Varga Katalin az Egyesület egyik lelkes önkéntese meséli el, hogy mennyire sokrétű ez a munka: helyt kell állni vasárnaponként, pénzadományokat kell gyűjteni, vásárolni, kocsiba ülve összeszedni a város különféle pontjairól a sütemény adományokat, elhozni az ételt az éttermekből, visszavinni az edényeket, mosogatni… 

– Sokszor kell kérni, pedig az nekem nehezen megy. Például, amikor ráhajlott a diófa a tetőre, és emiatt folyton beáztunk, meg kellett kérnem az önkéntes tűzoltókat, hogy segítsenek – emlékezett vissza. Közben a férje, Varga Tibor elindult az ebédért a Maharaja étterembe. Minden második vasárnap az étterem tulajdonosának köszönhetően kapnak ételt a rászorulók szinte a kezdetektől. Míg várakozunk, a ház előtt Bálint Zsuzsa, egy másik önkéntes kiosztja a meleg teát és a sorszámokat. Ő már reggel óta talpon van, azzal kezdte, hogy megsütötte a szokásos kevert csokis sütijét, amit mindenki szeret. 

– Ezután kocsiba ülök, felveszem az önkéntestársaimat, aztán a kenyéradományokért megyünk el a Szabi pékhez, vagy a zöldségadományokért a Zöldségliget Kft-hez – meséli. –  A rászorulók száma évről évre növekszik, ugyanakkor egyre kevesebb pénzadomány gyűlik össze a kitett gyűjtőperselyekbe, a magas infláció miatt viszont ugyanaz az étel hónapról hónapra többe kerül. Önkéntesekből is ránk férne a fiatalítás, és örülnénk, ha több étterem ajánlaná fel a segítségét. Jelenleg a Görög Kancsó Étterem, a Christine Cafe, a Forráspont, az RKG2 önkiszolgáló büfé, az Aranysárkány, a Corner Szerb Étterem és az Obsitos Étterem segít nekünk az ételek megfőzésében.

A kis segítség is sokat jelent

  Odakint egyre többen vannak a padok mellett, köztük egy kisfiú és néhány asszony is. Egyikük az ide kitett ruhák közül válogat. Egy férfi, nevezzük Zoltánnak, a hitelválság alatt vesztette el az otthonát, és bár van munkája, egyelőre a hajléktalan szállón lakik.

– Mindent elölről kell kezdeni ilyenkor – magyarázza –, talán nemsokára sikerül albérletet találni, de az nem lesz olcsó, ezért minden fillér számít. Az is fontos, hogy beszélgetünk, találkozunk másokkal – árulja el, és közben mindketten a forró teát kortyolgatjuk, jól esik, mert igazán téliesre fordult az idő. 

– Képzeld el, mit élhet át az, aki egész télen kint van az utcán – jegyzi meg az egyik önkéntes – miközben megérkezik az étel a harminc kilós edényekben. Elkezdődik a porciózás a műanyag tálkákba. Nem csak azok kapnak, akik most itt várakoznak a ház előtt, hanem azok is, akik nem tudtak eljönni, önkéntes biciklisek szállítják nekik házhoz a vasárnapi ebédet. Kati közben már mosogat. A deszkákat, a vágóeszközöket, a késeket tisztítja, amiből szintén jól jönne még néhány, ahogy rájuk férne még egy-két melegen tartó edény, indukciós főzőlap, sőt egy biztonsági ajtó is. Hogy nincs folyóvíz, arra már csak legyint. A közeli kútról hordják a vizet, amíg nem zárják el télire. Utána még messzebbről autókkal, kannákban.

Rist Lilla

(A Vasárnapi Merőkanál önkéntesei december 9-én és 16-án a piacon pénzadományokat gyűjtenek, várják az Önök segítségét is!)

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. december 6-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: Weszelits András