A szeptemberben levonult dunai árhullám kapcsán beszélgettünk Gresz István vízügyi szakemberrel a szentendrei védekezésről, annak tanulságairól és a jövőben teljesítendő feladatokról, de a Görög utcai fagyizásról is szó esett.
Szeptember 15-től tíz napot Szentendrén töltött, hogy az árvízi védekezésben segítsen. Milyen minőségben tette ezt?
„Civilként” a vízépítési tervezéssel, létesítményellenőrzéssel, környezetvédelmi és vízgazdálkodási szolgáltatásokkal foglalkozó VITUKI Hungary Mérnökiroda Kft. ügyvezetőjeként dolgozom. Mint vízügyi szakember, vízépítő mérnök az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízottjaként segítettem Szentendre védelmének irányítását.
Árvíz idején a figyelem gyakran az országban 2013-ban elsőként megépült mobilgátra irányul, holott Szentendrén közel sem ez az árvízi védekezés egyetlen eszköze.
A 11-es úttól a Postás strandig vezető kerékpárút nyomvonalán földmű, köznyelven gát védi a várost, ami a Dunakorzó vonalában folytatódik. Azokon a részeken, ahol az állandó védművek szintje nem éri el a biztonságos értéket, homokzsákokkal emeltük meg a magasságot, helyenként, az átszivárgás csökkentésére a vízoldalon fóliaterítést is alkalmaztunk.
Előfordultak árvízi jelenségek, voltak a rendszerben kritikus pontok?
A magas vízállás szerencsére nem tartott sokáig, de így is jelentkeztek káros hatásai a védett területen. Elsősorban a Bükkös patak melletti mélyfekvésű területeken láttunk fakadóvizeket, ami nagyon egyszerűen mondva a földfelszín fölé emelkedő talajvíz. Ezek mértékét jelentősen csökkentette a korábbi időszakban mindkét parton kiépített szivárgórendszer: megemelkedett vízszint esetén a talajvizet egy csőrendszer aknákba vezeti, amelyekből szivattyúk folyamatosan visszaemelik a vizet a patakba. A Dunakorzó melletti mély területek környezetében beavatkozást nem igénylő mértékben rézsűcsurgást észleltünk. A Pásztor révnél található kulissza, ahol a fal megszakításait betétgerendákkal zárjuk el, és a mellette lévő épített, fix parapetfal dilatációjának vízzárása kismértékű szivárgást mutatott.
Milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt időszak? Felhívta a figyelmet esetleg elvégzendő munkákra, szükséges beavatkozásokra?
A legfontosabb tanulság, hogy a mobil árvízvédelmi fal szakszerű módon végzett felépítésének köszönhetően továbbra is biztosítja a belváros védelmét, az árvízi biztonság megfelelő a városban. Egy-két helyen történő beavatkozás ezt még tovább tudná növelni. A Bükkös patak mélyfekvésű területein érdemes lenne megvizsgálni a szivárgó rendszerek kibővítésének lehetőségét. A patakba vezetett csapadékvizek zsilipjeinek zárását javítani kellene, hogy magas vízálláskor a víz ne folyjon vissza a csapadékvíz elvezető rendszerbe, a patakmederben található fákat pedig el kellene távolítani. A Dera patak esetében is célszerű lenne a medertisztítás elvégzése, valamint egyszerűsítené a védekezést a régi 11-es út hídjánál kulissza – a fent már említett betétgerendákkal elzárható nyílás – építése, ami szükségtelenné tenné a homokzsákos védelem kiépítését minden árvíz alkalmával. Magas vízállásnál a Révkikötő töltésében lévő fák gyökerei mellett a víz utat találhat a gáton, ezt orvosolni kellene.
Milyen tapasztalatokkal távozott a városból?
A Szentendrén töltött idő megfeszített munkát jelentett, de mindig teljeskörű segítségére, támogatására számíthattam. Az árvíz során kiváló volt a kommunikációs rendszerek kiépítése, az önkéntesek szervezése és a különböző hivatalos szervezetek felkészültsége és együttműködése. Ifjú koromban sokszor fordultam meg Szentendrén, mivel barátaimmal gyakran föleveztünk a Római partról kielboattal és a hajót a Bükkös patak hordalékkúpján letéve fagyiztunk a Görög utcában. Ha nem is ilyen kedélyes körülmények között, de köszönöm, hogy most tíz napra én is szentendrei lehettem!
Kárpáthegyi Bálint
