Ugrás a tartalomhoz

Érdekességek az ezeréves Szentendre történetéből - Török Katalin rovata, 2009

Aranyérmes gyümölcsök és kapitális trófea

Hauszmann Alajos virágzó birtoka az Anna-völgyben

A Gondolat Kiadó 1997-ben jelentette meg a kiegyezés és a századforduló korának egyik legismertebb magyar építésze, Hauszmann Alajos (1847 – 1926) naplóját. A kötetet összeállította és jegyzetekkel ellátta az egyik dédunoka, az ugyancsak építészmérnök dr. Seidl Ambrus. A Szentendre múltját megszállottan kutató két helytörténész, Pethő Németh Erika és Ürmös Lóránt miután abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy személyes beszélgetésben faggathatták ki Seidl Ambrust és testvérét Seidl Fidélt dédapjukról és szentendrei birtokáról, cikkeiken keresztül mi is betekintést nyerhetünk a nagy építész szentendrei életébe.

Hauszmann egy véletlen folytán lett szentendrei birtokos. Testvére leányfalui vadászatai során 1882-ben ismerte meg a szentendrei Simay családot, akik éppen árulták Anna-völgyi birtokukat. Ő beszélte rá az akkor harmincöt éves bátyját és feleségét a különlegesen szép fekvésű és adottságú ingatlan megvételére. Bár az épület nagyon elhanyagolt volt, Hauszmannék mégis a vétel mellett döntöttek a terület vonzó adottságai, a jó levegő, a vízbőség, a rejtőzködő és szép fekvés miatt. A birtok a Bükkös-patak völgyében, a patak mindkét oldalán hosszan terült el.

Hauszmann Alajos udvari tanácsos, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, akinek nevéhez a budavári királyi palota átépítése, a Pesti Kúria (most a Néprajzi Múzeum), a New York-palota, a központi műegyetemi épület, a Szent István Kórház, a fiumei kormányzói palota, a kolozsvári egyetem és sok más közismert vidéki és fővárosi köz- és magánépület tervezése fűződik. Az Anna-völgyben kibővített, átalakított villa köré egy tekintélyes gazdaságot épített fel az évek során. A több mint hetven holdra gyarapodó birtokon csak a szőlő és gyümölcs termesztés részére tizenhat, majd később harminc holdnyi terület szolgált. Az eredetileg öt-hat holdas szőlőt pár évvel a vétel után a filoxéra kipusztította, ezért helyébe amerikai szőlőt és nemes gyümölcsfákat telepítettek. A messze híres gyümölcsöst a család nagy becsben tartotta. Hauszmann felesége még telente is kijárt és az almatárolóban nagyság szerint válogatta át az almát, majd egyenként selyempapírba csomagolva vitték fel a Gundelhez és a Gellért Hotelbe. 1896-ban a millenniumi kiállításon alma- és körtefáinak termésével Hauszmann aranyérmet nyert.

Ekkora gazdasághoz természetesen személyzet is kellett. A gyümölcsfák gondozása, a metszés, permetezés, locsolás állandó munkát adott és folyamatos jelenlétet igényelt. A kertésznek külön háza volt a birtokot ketté szelő Bükkös-patak jobb partján. A bal parton (a későbbi katonai lőtér területén) más gazdasági épületek helyezkedtek el. Itt voltak az istállók, a tehenészet tizennyolc tehénnel, melyeket reggel-este fejtek, a tejet pedig vitték be a városba. Ezen az oldalon lakott a személyzet többi tagja, a két kocsis, a tehenész, az intéző. Aratáskor és gyümölcs szüretkor helyi és pilisszentlászlói napszámosokat fogadtak fel.

Hauszman Alajos és felesége az aranylakodalmi fényképükön

Hauszmann Alajos, mint naplójában elbeszéli, már fiatal korában megfertőződött a vadász szenvedéllyel. Ebből következett, hogy az Anna-völgyi birtokával határos, kb. háromezer holdas erdőt Hohenlohe herceggel bérbe vették a várostól, így kedvére vadászhatott az akkori nagy vadbőség mellett. „…előfordult az az eset – írja a naplójában -, hogy hajnali lesen bikát lőve a fél 7 órakor induló szentendrei hajóval Budapestre utazva, 9 órakor a Műegyetemen előadást tartottam.” Történt egyszer, hogy a leányfalui erdész, Makkai János, aki egyben az ő vadőrük is volt, a millennium évében egy húszas agancsú, vadorzó által elejtett „kapitális szarvas” tetemére lelt az erdőben. Makkai, ahogy azt ilyenkor szokták, lefejtette az agancsot és elindult vele Hauszmann budapesti lakására. Nem találta otthon, így hát felment a királyi Várba, az ottani tervező irodájába. De folytassa a történetet inkább maga Hauszmann:

„A Vár udvarán találkozott (t.i. Makkai) Lichtenstein herceg főudvarmesterrel, aki megkérdezte, hogy hova viszi az agancsot, és amikor megtudta, hogy hozzám megy, azonnal ő is feljött az irodába és az agancsot megtekintve, annyira kiválónak tartotta, hogy azt Őfelségének (Ferencz József) be kell mutatni, ki akkor Budán tartózkodott.
Egy félóra múlva a királyhoz lettem rendelve, aki csodálkozását fejezte ki a 20-as agancs láttára, és amikor elmondtam, hogy vadorzó által elejtett bikától származik, roppant indulatos lett, és azt mondta, hogy csak Visegrádról jöhetett át, és hogy az ottani felügyelet hiányának a bűne, hogy a legjobb szarvasokat az átkozott vadorzók lövik ki.”

Rögtön intézkedett is a felelősségre vonás iránt, de az események még egy nem várt fordulatot vettek. Stróbl Alajos szobrászművész éppen a királyi várban a Mátyás-kúton dolgozott. Hozzá is eljutott még jó időben a ritka trófea híre, úgy hogy a király lába előtt fekvő szarvas agancsát a Hauszmann erdejében elejtett sorstársáról mintázta meg. Így lett szentendrei vonatkozása is a budavári Mátyás-kútnak.

Királyi Palota Hunyadi udvara, Mátyás király kút 1920 | fotó: Fortepan / Vargha Zsuzsa

A Hauszmann szentendrei kapcsolatairól nem sok biztosat tudunk, inkább csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Dédunokái mesélték, hogy még az első világháború előtt Zsubkovics György görög-keleti szerb püspök többször járt náluk vendégségben. Az ismeretség valószínű az 1913-ban megalakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesülethez vezethető vissza, aminek mindketten tiszteletbeli elnökei voltak. A tényleges elnök, Ábrányi Emil költő, levélben kérte fel Hauszmannt a közreműködésre, amit ő örömmel és készségesen elfogadott, s a maga részéről megtiszteltetésnek vett. Feltehetően időnként elment az egyesület alapító tagjainak összejöveteleire, ahol találkoznia kellett például Dumtsa Jenő volt polgármesterrel, dr. Péchy Henrik városi főorvossal, Czibulka János gyógyszerésszel, Kada Mihály plébánossal és a többiekkel.

Építészként egyetlen szentendrei munka fűződik a nevéhez. Az 1890-es évek elején a katolikus egyház a mai Czóbel Múzeum épületében fenntartott koedukált iskolát szét akarta választani. Ebből a célból megvásárolta az akkori Mária Terézia utcában (ma Bajcsy Zsilinszky utca) a Nesko család régi, , oszlopos belső udvarral rendelékező, nagyon rossz állapotban lévő, de tekintélyes kisnemesi kúriáját a hozzá tartozó gazdasági épületekkel, istállóval, présházzal. Az átépítési terv elkészítésére és a művezetésre Hauszmann Alajost kérték fel, aki – dr. Katona Gyuláné Szentendrei Katalin megfogalmazása szerint – készségesen és önzetlenül elvégezte a munkát. 1901-ben további tanterembővítés céljából ugyancsak Hauszmann tervei alapján építették át a boltíves istállót és a présházat. Így nyerte el eredeti és első formáját a ma Bajcsy Zsilinszky útinak ismert általános iskola.

Harminckét év után, nem tudni miért, erről nem ír naplójában, Hauszmann Alajos eladta az Anna-völgyi birtokot, és helyette Velencén vett egy másikat. Ezzel azonban a család kapcsolata nem szakadt meg Szentendrével. Hauszmann 1926-ban bekövetkezett halála után felesége visszavásárolta Anna-völgyet és élete végéig, a háború utánig ott élt egyik fiával. A birtok 1951-ben bekövetkezett államosítását, a kitelepítést, a lakóépület ledózerolását már csak gyerekeinek kellett átélni. Az egykori kastély parkjában építették fel a Magyar Honvédség 7. számú, honvédtiszti üdülőjét, a Bükkös patak másik oldalán fekvő birtokrész mint katonai lőtér funkcionált egészen a rendszerváltásig.

Török Katalin, társadalomtörténeti kutató, helytörténész, művészeti író. 1970 óta él Szentendrén. 1990 és 1992 között a Szentendre és Vidéke felelős szerkesztője, majd 1997-től rendszeres szerzője helytörténeti, közéleti és művészeti témakörökben. 2003-ban Szentendre Város Közművelődési Díjban, 2010-ben Pest megye Közművelődési Díjban, 2016-ban Pro Urbe Szentendre díjban részesült. Az Érdekességek az 1000 éves Szentendre múltjából című rovata 2009-ben jelent meg rendszeresen a Szentendre és Vidékében, melyet weboldalunkon idén újra közlünk. Török Katalin jelen pillanatban is a Szentendre és Vidéke munkatársa.

Címlapkép: Onódi Béla: Anna-völgy-1939 | magántulajdon
Megjelent a Szentendre és Vidéke, 2009. június 5-i számában.

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Szentendre legendás jótevője című bejegyzéshez

Szentendre legendás jótevője

Dumtsa Jenőre és feleségére Blazsity Petronellára emlékezünk, akiknek a nevéhez sok jótékonysági adakozás, alapítványok létrehozása fűződik.