Hány ember tartozik a SZEI ellátási területéhez?
Az ellátási területünkhöz tartozó Szentendrei Járás tizenhárom településén körülbelül nyolcvanhétezer ember él hivatalosan bejelentkezve, de a szintén itt élő, de nem a járásba bejelentkezett lakosokkal együtt bátran számolhatunk százezer emberrel.
Problémaként szokott felmerülni, hogy nincs elég orvos, kevés óraszámban rendelnek egyes szakmák képviselői. Ez így van?
Szerencsére a SZEI nem tartozik a problémás szakrendelők közé, hozzánk évek, évtizedek óta szívesen jönnek dolgozni mind az orvosok, mind az asszisztensek, mind a műszaki-gazdasági terület képviselői. Ráadásul nemcsak idejönnek, hanem velünk is maradnak, sokan akár a nyugdíjas éveiken túl is, ami valószínűleg a nagyon jó munkahelyi légkörnek is köszönhető. Az pedig, hogy egy konkrét szakmában hány órával rendelkezünk, egy központi elosztás eredménye, amit az országos betegforgalmi adatok alapján határoznak meg az ellátandó lakosságszám arányában. Mivel a mi esetünkben az ellátási terület közel százezer ember, ami az ország lakosságának körülbelül egy százaléka, azt mondhatjuk, hogy Magyarországon százból egy embert mi látunk el, s így a rendelkezésre álló óraszám mennyiségekből is ennek megfelelően részesedünk.
Hogyan telt a járvány alatti időszak?
Mint mindenkinek: nehezen. De ez nem azt jelenti, hogy tétlenül és/vagy akár kétségbeesetten. Hanem rendkívül aktívan, a folytonosan változó ismeretlenhez rugalmasan és konstruktívan alkalmazkodva, nagybetűs csapatként működve, napról napra, lépésről lépésre haladva előre. Mint arra még sokan emlékezhetnek, 2020. március 16-tól a kórházakban és a járóbeteg szakrendelőkben csak sürgősségi ellátások elvégzése volt engedélyezett, s ekkor került bevezetésre a kötelező maszkhasználat, mely több mint három évig velünk volt. Így az intézményvezetés szempontjából négy fontos problémát kellett minél előbb orvosolni.
Az első, hogy a lakosságot a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben kellett értesítenünk és naprakészen tartanunk. Ennek érdekében a honlapunkat átalakítottuk egy egyszerűsített verzióra, mely csupán a leglényegesebb információkat tartalmazta. A célunk az volt, hogy csak és kizárólag olyan információk legyenek elérhetőek, amelyek a kialakult helyzethez nélkülözhetetlenek, és semmi olyan, ami elvonná a páciensek figyelmét.
A második lényeges feladatot a SZEI munkavállalóinak a folyamatos tájékoztatása, és legfőképpen egyben tartása jelentette, amit nehezített, hogy az egészségügyi dolgozók sem csak külsős szemlélői voltak a járványnak, hanem egyben alanyai is.
Harmadik, hatványozottan fontos kérdésként merült fel a működéshez szükséges finanszírozási kérdések tisztázása. Mivel a szakrendelő korábban teljesítményfinanszírozásban működött, azáltal, hogy nem lehetett betegeket fogadni, az intézmény bevételi forrását gyakorlatilag elzárták. Ennek a helyzetnek a feloldására a finanszírozásért felelős állami szerv, a NEAK az egészségügyi ellátók számára átlagfinanszírozást vezetett be.
A negyedik jelentős kihívást az anyag- és készletgazdálkodás jelentette. Normális hétköznapi működésünk során tervezhetőek voltak a beszerzések mind mennyiségben, mind anyagilag. Természetesen a járvány kitörésekor a védőfelszerelések elérhetősége gyártói és beszállítói oldalról is nehezen hozzáférhetővé váltak, az árak az egekbe emelkedtek: például a korábban húsz forintért kapható sebészeti papírmaszk ezer forintba is került, s gyakran nem is lehetett kapni.
A közös munka eredménye lett több olyan intézkedés bevezetése, melyek intézményünket sikeresen átvezették a járvány kezdeti szakaszán, s amelyek segítségével a védekezés későbbi szakaszában képesek voltunk akár napi ezerötszáz ember beoltására sorban állás és várakozás nélkül, amivel az oltási rangsorokban sok kórházat is magunk mögé utasítottunk. Végeredményét tekintve a covidot jól kezeltük, nagyon alacsony volt a fertőzésszám, talán három vagy négy dolgozó betegedett meg, s ez idáig összesen tizenhatezer oltást adtunk be.
Azt mondta korábban, hogy a szakrendelő teljesítménye 2023-ra meghaladta a 2019-es évet. Ez mit jelent?
A 2019-es év volt az utolsó teljes év a járvány előtt, amikor a SZEI teljes gőzzel üzemelt, ezt követően a járvány következtében a betegellátás volumene a töredékére esett vissza. Érzékeltetésképpen: a járvány előtt az átlagos betegforgalom ezer fő körül volt naponta, a járvány kitörésekor ez napi ötven-száz betegre (azaz a huszadára, tizedére!) csökkent. Innen kellett újra visszatérni a régi kerékvágásba, ami annyira jól sikerült, hogy mára a SZEI betegforgalma meghaladja a 2019-es szintet, s reméljük, hogy még egy kicsit emelkedni tud. Persze ennek is, mint mindennek, van határa, ugyanis egy előre meghatározott intézményi határétéknél (TVK, azaz teljesítmény volumen korlát) nem tudunk lényegesen többet teljesíteni.
Mi ennek az oka?
Röviden? A pénz. Ha nem lenne korlát, akkor elvileg a végtelenbe is fel lehetne emelni a teljesítményt, s ezzel végtelen költségvetési terhet generálva, ezért az a szakmai alapvetés, hogy a korábbi évek teljesítménye alapján kapja minden intézmény a keretet az adott évre. Tehát akkora keretem van most, mint amennyi egy korábbi időszakban, jellemzően a 2019-es évben a teljesítményem volt. Ez abból a szempontból jó, hogyha a korábbi időszakban jól teljesítettünk, márpedig a SZEI nagyon jól teljesített, akkor most ez a korlát viszonylag magas.
És mi van, ha túllépik ezt a korlátot? Azt ki fizeti ki?
Senki, nekünk kell saját forrásból biztosítani. Éppen ezért egy adott szint fölött nem tudunk tovább bővülni, mert hiába hozunk még két orvost, azt nem fizeti ki senki. Most már folyamatosan a keret tetején vagyunk, tehát hónapról hónapra újra teljesítjük ezt a keretet, és tudnánk is még teljesíteni.
Ha jól értem a szakrendelők nincsenek motiválva arra, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak, több orvost vegyenek föl, mennyiséget növeljenek?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy azt szeretné az ágazatirányítás elkerülni, hogy megjelenjenek esetleg kizárólag a bevételnövelés érdekében végzett beavatkozások, és persze a központi költségvetés kerete sem végtelen, azt is valamilyen módon a megadott keretek között kell tartani.
Ki lehet számolni, hogy hány beteg, milyen ellátást fog igénybe venni?
Igen, egy adott országban vagy régióban élő lakosság ellátási igénye egyik évről a másikra szinte változatlannak tekinthető, így a megelőző évek tényadatai alapján nagyon pontosan becsülhető.
Mit mutat a statisztika az orvosok átlagéletkoráról?
Orvosaink kevesebb, mint fele, egész pontosan negyvenöt százaléka hatvanöt év feletti.
Mi az oka, hogy nincsenek fiatal orvosok?
Nulladik pontként jegyezzük meg, hogy ez nem egy sportegyesület, ahol a teljesítmény egyet jelent a fiatalsággal. A gyógyító tevékenység egy folyamatos tanulást igénylő szellemi foglalkozás, ahol az életkor előrehaladtával az orvosok, asszisztensek mind nagyobb tapasztalatra tesznek szert, mely a betegek érdekét is szolgálja, tehát a kor sokkal inkább a minőség fokmérője, mintsem a teljesítmény csökkenéséé. Másrészt sok kolléga már akár tíz-húsz-harminc éve itt dolgozik, azaz ők is fiatal orvosként kezdték, csak jól érezték, érzik itt magukat, ezért maradtak, s így „nincs szükség” sem arra, hogy tömegesen új, akár fiatal kollégákat keressünk. Ahogy mondani szoktuk: nálunk senki sem öreg, itt mindenki fiatal, csak valaki már régebb óta.
Miért dolgoznak még ezek az orvosok?
Egyfelől, mert nagyon jók, másfelől, mert a 2021. évben bevezetett új egészségügyi jogállási törvény végre méltó módon ismeri el a régebb óta pályán lévő orvosok munkáját.
Az nem elképzelhető, hogy több fiatal orvos rendel az egy idős helyett több órában, és csökken a várólista?
Nem, mert egyfelől, mint mondtam, sokszor az idősebb kollégák a rutinjuk, tapasztalatuk folytán magasabb teljesítményt nyújtanak, mint a fiatalabbak. Másrészt az adott rendelésre jutó óraszám fix, nem függ az ellátó orvos életkorától.
Nem vonzó a fiataloknak szakrendelőben dolgozni?
Ezt nem mondanám, jönnek hozzánk fiatalok is. Ők jellemzően valamelyik korházban is dolgoznak, és emellett visznek nálunk egy-egy rendelést.
Tulajdonképpen hány szakma képviseli magát a szakrendelőben?
Összesen harmincnégy.
A hírekben lehetett olvasni, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) levelet küldött a polgármestereknek 2023 márciusában, jelezzék a kórházfenntartó felé, hogy átadják-e az általuk fenntartott szakrendelőket az államnak. Ezt egy tavaly decemberben elfogadott – az egészségügy átalakításáról szóló törvény tenné lehetővé. Mit lehet erről tudni?
A képviselő-testületi felhatalmazás után polgármester úr azt a választ adta, hogy kezdeményez egy felsővezetői szintű egyeztetést, hogy a rendelkezésre álló információk ismeretében szakmai alapon lehessen dönteni.
Korábbi interjú során beszéltünk arról, hogy most már lassan kicsi ez az épület. Ezzel kapcsolatban történt valamilyen változás?
Nincs jelenleg napirenden építkezés. Én azt gondolom, hogy akkor lehet ennek realitása, hogyha valaki jelentős forrást biztosít rá. Ez mondjuk öt-, de inkább tízmilliárd forintos nagyságrendű beruházás. És ennek akkor lenne értelme, ha nemcsak a szakrendelőt, hanem a védőnőket, a háziorvosokat, gyerekorvosokat, illetve minden egészségügyi területet egy épületbe helyeznénk el. Képzeljük el azt az anyukát, aki két pici gyerekkel lemegy a védőnőhöz a korzóra, majd följön ide hozzánk egy rendelésre, aztán elmegy a háziorvoshoz, és ezzel telik az egész napja. Ahelyett, hogy mondjuk egy helyen leteszi egy játszósarokba a gyerekeket, mikor ők kellenek, a védőnő megnézi őket, aztán végig járja a rendeléseket, és minden helyben van. Számomra személyes preferencia, hogy a leendő rendelő legyen jól megközelíthető tömegközlekedéssel. Ilyen lehetne például a HÉV-állomás környéke. De jelen állapot szerint ez csak központi, vagy pályázati forrásból tudna megvalósulni.
Orvosokról volt szó, de mi van a szakdolgozókkal, akikről kevesebb szó esik, viszont ők is nélkülözhetetlenek?
Nagyon fontos szerepük van, pláne egy szakrendelőben. Nálunk átlagosan egy orvos, egy szakdolgozó a felállás. Ne felejtsünk el, hogy ők is magasan képzett, gyakran diplomás szakemberek, akik nem kevesebbet tudnak, csak mást! Nálunk kimagaslóan jó a dolgozói állomány, nincs fluktuáció, csak nyugdíjba mennek el tőlünk emberek. Asszisztenseink rendkívül magas színvonalú, önzetlen munkát végeznek, elég csak annyit megjegyeznünk, hogy végig dolgozták úgy a covid időszakot, hogy az rengeteg ingyenes túlórával járt. Most némi reménysugárt jelenthet, hogy egy törvényjavaslat jelen állása szerint július elsejétől tizennyolc százalékos béremelés következhet számukra is.
Mennyire elégedettek a betegek az ellátással, mik a visszajelzések?
Alapvetően pozitív a megítélésünk, az ellátott esetek számához képest elenyésző betegpanasz érkezik: míg napi szinten több mint ezer beteget látunk el, addig a beérkező betegpanaszok száma átlagosan napi egy. De teszünk is érte, hogy elégedettek legyenek velünk: külön telefonközpontos szolgáltatást indítottunk, online időpontfoglalási lehetőséget vezettünk be, külön recepciót alakítottunk ki a bőrgyógyászaton, külön rendész ügyel a betegbiztonságra.
Elindítottuk a SZEI Média csatornát, ami aktuális, folyamatosan frissülő tartalmakat kínál, rövid, közérthető tájékoztató videók formájában. Keressék a YouTube-on a „SZEI Média” kifejezést!
Nagy örömünkre szolgál, hogy a már meglévő Családbarát Munkahely cím mellé az idei évtől a Családbarát Szolgáltató címet is birtokoljuk, melyre rendkívül büszkék vagyunk.
Mindezeken túl újra elindult a SZEI Galéria, melynek köszönhetően negyedévente megújuló tárlat várja a hozzánk látogatókat.
Mi az, amin mi, a betegek tudunk változtatni?
Mindenekelőtt szeretném most is megköszönni minden betegünknek a türelmét, pozitív hozzáállását, rugalmasságát, megértését, partnerségét. Ha valamit mégis mondanom kellene, akkor az talán a befoglalt, de igénybe nem vett időpontok magas száma lenne, ami ugye tovább generálja a várólistát, s ami tizenhat hónap vizsgálata alapján egyes osztályokon a húsz százalékot is elérheti. Például a nőgyógyászaton, ahol naponta negyven embert látunk el, nyolc páciens is ellátatlanul marad a le nem mondott időpontok miatt. Szóval arra kérnék mindenkit, akinek időpontja van, de nem tud eljönni, hogy elsősorban a többi beteg érdekében is jelezze ezt nekünk, ha megteheti. Köszönjük szépen előre is!
Végezetül pedig kívánok mindenkinek jó egészséget, s ha mégis szükségük lenne ránk, akkor várunk mindenkit szeretettel!
SzeVi
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. június 7-ei lapszámában jelent meg.
Fotó: Deim Balázs
