SzeVi: Ha jól tudom, éppen a Visegrádi Palotajátékokról jött vissza Szentendrére a kapitányságra, hogy beszélgetni tudjunk. Járőrözött?
Lara Höner: Igen, a főiskola elvégzése előtti háromhetes gyakorlatomat töltöm Szentendrén, illetve most a napokban helyileg Visegrádon.
Dortmundban lakik, hogyan került Szentendrére gyakorlatra?
A családom fele szentendrei, az anyai nagyszüleim itt laknak. Az anyukám húszéves kora körül kiment dolgozni egy évet Németországba, Dortmundba, ahol megismerkedett az apukámmal. Én ott születtem, de évente legalább két alkalommal, nyáron és karácsonykor eljövünk Szentendrére. A diplomamunka megvédése előtti gyakorlatot az Európai Unió tagállamaiban is lehet teljesíteni, ha valaki beszéli a nyelvet. Mivel beszélek magyarul, gondoltam eljövök ide.
Hogyan lett rendőr? Talán nem szokványos a választás.
Suli után nem tudtam, mit akarok csinálni. Járok egy csapatba focizni, ahol többen a rendőrségnél dolgoznak, és meséltek mindenfélét róla. Gondoltam kipróbálom, és megtetszett.
Mi fogta meg?
Szívesen teljesítek szolgálatot az utcán, közrendben, ha jól tudom, Magyarországon így hívják. Szeretek az emberekkel foglalkozni, segíteni nekik. Egyelőre ott szeretnék maradni. Aztán később, ha már családom lesz, vagy már fizikailag kevésbé bírom a munkát, az éjszakázásokat, akkor nyomozóként szeretném majd folytani. A diplomamunkámat egyébként a családon belüli erőszakról, azon belül a femicid-ről írtam, azaz amikor egy nőt csak a nőisége, azaz a neme miatt ölnek meg a kapcsolaton belül. Ennek a jogi vonzatait vizsgáltam, hogyan lehetne jobban védeni a nőket.
A nőiségre terelődött a szó. Hogy érzi, elfogadják női rendőrként? Az emberek fejében ez inkább egy férfias szakmának számít.
Szerintem nálunk Németországban a rendőrök majdnem fele nő. Teljesen normálisnak számít a nők között ez a hivatás. Ha egy esethez kivonulunk és két nő száll ki a rendőrautóból, ugyanúgy viszonyulnak hozzánk, mintha férfiak szállnának ki a kocsiból. Egyetlen esetnél sem hallottam, hogy „húú, egy nő jön, hogyan fogja megoldani a problémát”.
A probléma megoldás rendőrként sokszor stresszes, ezt hogyan éli meg?
Van egy egészséges félelem, ami teljesen normális. Jobb is, ha mindig emlékszünk rá, attól, hogy egyenruha van rajtunk még emberek vagyunk, nem vagyunk sebezhetetlenek. De a kiképzés nagyon jó, amit kiegészít a jó felszerelés és a kollégákba vetett bizalom. Tudjuk, hogy milyen szituációban hogyan kell viselkedni, és ez önbizalmat ad.
A magyarországi gyakorlat alatt találkozott rizikós, vagy akár furcsa, vicces esettel, amit ki tudna emelni?
Kevés, talán öt-hat esetnél jártam a három hét alatt, de nem történt semmi különleges. Inkább a szolgálat alatti beszélgetéseket emelném ki a magyarországi kollégákkal, ami nagyon jó volt, a tapasztalatcsere.
Az itt szerzett tapasztalatok alapján hogyan tudná összehasonlítani a magyarországi és a németországi rendőri munkát?
A munka az ugyanolyan, vagy nagyon hasonló. A körülmények: a fizetés, a felszerelés, az autók jobbak Németországban. Azt hiszem, Németországban a lakosság kicsit pozitívabban áll a rendőrökhöz. Itt Magyarországon úgy érzem negatívabb kép él az emberekben, mintha nem szeretnék a rendőrséget.
Hogyan tudná ajánlani ezt a munkát egy fiatalnak?
Ha szeretsz emberekkel foglalkozni, szeretnél embereken segíteni, akarod, hogy a közbiztonság jobb legyen, és ehhez szeretnél hozzájárulni, menj a rendőrséghez. Szerintem nincs jobb munka a világon, minden nap más, nekem nagyon tetszik.
Kárpáthegyi Bálint
Fotó: Isza Ferenc
