Zaja Kitty 2011-ben költözött szüleivel Szentendrére. Azóta éveket töltött Dániában, jelenleg Svédországban él, és tavaly áprilisban a Fjällräven Polar kutyaszános expedíció tagjaként képviselte Közép-Európát. A túra Észak Norvégiából Tromsø-ből indult, a célvonal pedig Kirunában, Svédországban volt.
Hogyan lehet kijutni erre az expedícióra?
A Fjällräven Polar egy ötnapos szánhúzó túra, amit azért hoztak létre a szervezők, hogy megmutassák, a hétköznapi emberek is képesek legyőzni a sarki hideget, a zord körülményeket megfelelő felszereléssel és gyorstalpalóval természetesen. Kétféle módon lehet kijutni.
Jelentkező videót vagy képeket kell feltölteni, csatolva egy kis szöveggel, miért szeretnél részt venni. A résztvevők felét a zsűri választja ki, azonban a biztos kijutást a szavazatok döntik el.
Én 2016-ban jelentkeztem legelőször, akkor lecsúsztam az első helyről körülbelül 1200 szavazattal, de 2017-ben a világon második legtöbb szavazattal (38110) én képviselhettem Közép-Európát, így innen is köszönöm azoknak, akik rám szavaztak!
Édesanyád huskytenyésztő, de ebből gondolom, nem automatikusan következik, hogy szánhúzó leszel vagy legalábbis ez lesz az álmod… Vagy mégis?
Anyukám 89-ben kapott egy képeslapot, amin huskyk voltak. Akkor eldöntötte, hogy ezzel a fajtával szeretne foglalkozni. Idestova majdnem 30 éve, hogy husky kutyáink vannak, én pedig 26 éves vagyok. Szerintem borítékolva volt, hogy szeretni fogom a kutyákat. Ahogy a nővéreim is. Nálunk ők családtagok, teljes értékűek. Bármit megtennék értük.
Nem gondolom, hogy automatikusan következik az én döntésem ebből. A nővéreim is legalább annyira imádják a kutyákat mint én, ők mégsem ezzel foglalkoznak. Mindenki másra vágyik az életben, ez így van jól.
Amikor kint voltunk a Poláron, mondtam is a vezetőknek, akik minket segítettek, hogy milyen menő a munkájuk, és nekem ez az álom munkám lenne. 24-en voltunk a túrán, mégis csak én vagyok az, aki komolyan belekezdett ebbe a szakmába, életformába.
Akkor ez nemcsak egy kaland volt az életedben?
Miután hazajöttem a túráról, és visszaültem a 20 nm-es irodába, azt éreztem, hogy megfulladok. Tisztán emlékszem, hogy miután
meséltem pár dolgot, és belemerültem a munkába, a főnököm megkért, hogy nyomtassak ki egy nyilatkozatot. Azt éreztem, hogy én nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarok nyilatkozatot nyomtatni. Nem akarom tudni, hogy hol van ez a nyilatkozat a gépemen…
Elkezdtem csendben sírni, potyogtak a könnyeim. Legbelül tudtam, hogy sosem lesz minden ugyanolyan, mint volt. Bután hangzik, de egy hét tényleg meg tud változtatni. Teljesen kirángattak a komfortzónámból, és olyan dolgokat csináltam, amire sosem hittem, hogy képes vagyok. Alábecsültem magam és az életem is. Azt hittem, hogy az életem arról fog szólni, hogy holnap mit veszek fel az irodába, milyen legyen a hajam, hogy melyik hévet kell elérjem, és mit eszem, mikor hazaérek.
Az élet ennél sokkal többről szól. A vágyaink beteljesítéséről, az álmaink megvalósításáról, legyen az bármi.
Ezért jött az ötlet, elhatározás, hogy kint dolgozz tovább?
Nem tudtam, hogy mi a vágyam, azt tudtam, hogy nem akarok heti 40 órát a gépem előtt görnyedni. Először Alaszkába jelentkeztem, ahova fel is vettek, de sajnos személyes okok miatt nem tudtam kiutazni, egy közelebbi helyszínt kellett keressek, ezért elkezdtem Európán belül gondolkodni. Elküldtem egy svédországi kennelbe egy emailt arról, hogy ki vagyok, milyen tapasztalataim vannak, hogy imádom a kutyákat, de azon az 5 napon kívül lényegében semmilyen tapasztalatom nincs a szánfogathajtás terén. 15 perc múlva megkaptam a választ: jöhetek.
Hihetetlen, hogy egy jól időzített email, egy túra, egy döntés mennyire meg tudja változtatni az ember életét. Ha valaki egy éve azt mondja, hogy jövőre már Svédországban fogok élni, valószínűleg kinevetem.
Most mivel foglalkozol?
Február 1-ig leszek itt, Kirunában, utána Dániába költözöm május végéig, hogy befejezzem az iskolát. A koppenhágai egyetem táplálkozás és egészségtan szakán tanulok. Utána utazgatni fogok, nyaralok és hazalátogatok a szüleimhez is. A terv szerint pedig augusztusban visszajövök ide, Kirunába.
Amióta itt vagyok, rengeteget tanultam, 104 kutyánk van, így az első pár napban a teendők mellett a kutyák neveit memorizáltam. Reggel 7-től este 6-7-ig dolgozunk. A reggel mindig a kennelek takarításával kezdődik, utána pedig a szánfogathajtás élményét mutatjuk meg a Kirunába érkező turistáknak, illetve a jéghotellel együtt dolgozva visszük a vendégeiket különböző kutyaszán túrákra.
Mi áll még a bakancslistádon? Mi a terved a jövőre nézve?
Pont most beszélgettem egy kedves ismerősömmel, hogy amikor kicsi voltam, azt hittem, majd az egyetemen rátalálok életem szerelmére, és lesz két csodás gyermekünk. Ez nem így alakult.
Azóta három különböző országban éltem, és rengeteg mindent csináltam, dolgoztam kórházi konyhán, esküvőkön, Forma 1-es futamokon, segítettem építkezésen, dolgoztam Erasmus plus programokon, és most itt vagyok Kirunában, és kutyákkal foglalkozom.
Nem merek konkrétumokat kijelenteni, mert nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezi, de az biztos, hogy rengeteg helyen nem jártam még a világon, szeretnék utazni, világot látni. Ugyanakkor a család gondolata is foglalkoztat, szeretnék majd egyszer anyuka lenni és boldoggá tenni a családom, de egyelőre az önmegvalósítás projekt van az előtérben.