Ha akkor aktuális volt, mostanra duplán az: napi szinten érezzük a klímaváltozás, a környezetszennyezés negatív hatásait, és érezzük, hogy tennünk kéne valamit. Valamivel többet, mint eddig. De van ennek egyáltalán értelme? Hajlamosak vagyunk arra szavazni, hogy nem sok. Szeretünk arra hivatkozni, hogy a globális döntéseknek, működéseknek mi csupán elszenvedői vagyunk, és ha teszünk is valamit, annak pozitív hatása elenyésző.

A kisbolygós hasonlat abban is segít, hogy kézzelfoghatóbbá tegye, mennyit számíthat, ha egy ember, egy család, egy kisebb-nagyobb közösség, egy település esetleg egy teljes ország úgy dönt: valamit holnaptól picit másképp csinál.

A Föld területe 510.072.000 km2, de csak kevesebb, mint a harmada szárazföld, a többi tenger. Hivatalos adatok szerint a népessége pedig jelenleg több mint 8,2 milliárd fő. Ebből a három adatból viszonylag gyorsan kiszámítható, hogy egyetlen emberre bolygónk területéből hozzávetőlegesen 62 000 négyzetméter jut, amelyből nagyjából 20 000 négyzetméter a szárazföld.

Elég nagy számnak tűnik, de vajon mit tudnánk kezdeni vele, ha megkapnánk ezt, a saját kisbolygót, akár a kis Herceg a mesében? Tényleg annyira nagy? Vagy meglepően kicsi? Inkább ez utóbbi. Az egy főre jutó terület nagyjából nyolc-tíz focipályának felel meg, amikből ráadásul hozzávetőlegesen hat víz alatt van.

És ezen a ponton segít a hasonlat végiggondolni: mi vajon mit tennénk a saját kisbolygónkkal? Kihasználnánk-e javait, amit adni tud? Kivágnánk-e a fáit? Kifognánk-e halait? Felhalmoznánk-e rajta holdig érő szemétdombot? Telepüfögnénk-e autóval a levegőjét? Ha pedig szükséges, átlopakodnánk-e a szomszéd bolygóra fáért, halért, friss levegőért, vagy csak azért, hogy egy kevés szeméttől megszabaduljunk? És mit tennénk, ha a szomszéd lopakodna át hozzánk, hasonló célból?

És mit teszünk ehhez képest a hétköznapokban? Az ökológusok válasza az, hogy bár jóval tudatosabbak vagyunk, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de aki ma Magyarországon él, szinte biztos, hogy továbbra is egy “bolygónál” többet használ a szükségletei kielégítésére.

És bőven vannak országok, amelyek nálunk is többet fogyasztanak. Hogy miért nem omlott eddig még össze a rendszer? Egyrészt azért, mert az úgynevezett harmadik világ lakóinak jó része továbbra is kevesebb, mint egy bolygót használ. Másrészt pedig azért, mert az összeomlás folyamata lassú. Nem egyik napról a másikra következik be, hanem fokozatosan. És már bőven benne vagyunk. Ez a rossz hír. A jó hír viszont az, hogy épp a lassúsága miatt bár nem könnyen, de a negatív folyamatok lassíthatók, megállíthatók, módosíthatók, akár vissza is fordíthatók.

Néhány apró változtatással ráadásul egészen látványosan csökkenthetjük saját ökológiai lábnyomunkat, anélkül, hogy a megszokott kényelmünkből jelentősen le kéne adnunk. A hétköznapokba apránként beépíthető szemléletváltást angolul 6R-nek mondják: ez a felsorolás könnyen megjegyezhető, és a lényeg benne van. Az első négy a cselekvés szintjét, az utolsó kettő pedig a mindezekhez szükséges gondolati/döntési mintákat sűríti egy-egy kifejezésbe.

A 6R – Reduce: mérsékelt fogyasztás, Reuse: újrafelhasználás, Repair: javítás, Recycle: újrahasznosítás, Refuse: megtagadás és Rethink: újragondolás.

Reduce: mérsékelt fogyasztás

A kifejezés elsősorban a megvásárolt, illetve elfogyasztott javak mennyiségének csökkentésére vonatkozik. Mielőtt valamiből újat veszünk, érdemes végig gondolni, valóban szükség van rá? Fogjuk-e használni, hordani, megesszük-e mind? Vagy a vártnál hamarabb a kukában landol? És ide tartozik az energia- és vízfogyasztás is. A lámpák leoltogatása, a klíma vagy a fűtés néhány fokkal lejjebb tekerése, a vízfogyasztás mérséklése apróságnak tűnik, de hosszú távon nemcsak a pénztárcánk lesz hálás érte.

Reuse: újrafelhasználás

Ez a szempont a fentiek kiegészítésére szolgál. Új dolgok vásárlása előtt érdemes végiggondolni, hogy a régiek közül mi az, ami akár kis átalakítással, de újra felhasználható. Ez lehet egy régi ruhadarab, konyhabútor, az elsőre picit fáradtnak tűnő, a hétvégéről megmaradt zöldségkupac a kamrában – de akár egy autó vagy egy épület is. Ha még használható, akkor nem szemét!

Repair: javítás

Az előző ponttal szorosan összefügg. Míg néhány generációval ezelőtt természetes volt, hogy a háztartási cikkeket, a ruhákat és a bútorokat hosszú távra tervezték, manapság egy-egy tárgyat egyszerűbbnek és könnyebbnek tűnik lecserélni, mint megjavítani. Szerencsére ezügyben is érezhető a pozitív változás, és ebben az irányban van a legnagyobb lehetőség a pozitív fejlődésre. A régi házak/épületek újraszigetelése, energetikai korszerűsítése is ebbe a csoportba sorolható.

Recycle: újrahasznosítás

Az újrahasznosítás az ökotudatos életforma zászlóshajója. A szelektíven gyűjtött hulladék, a komposztálás éppúgy ide tartozik, mint a nagyáruházakban kihelyezett textilgyűjtő konténerek, vagy a különféle újrahasznosító workshopok, ahol molinóból táskát, vagy gumiabroncsból ékszert készíthetünk. Fő üzenete az, hogy ha az adott tárgy a szokásos módon már nem használható, az anyaga még felhasználható lehet.

Refuse: elutasítás és Rethink: újragondolás

A fentiekhez szükséges szemléletváltás lényegét sűrítik magukba. Míg az elutasítás leginkább a túlfogyasztásra csábító ingerek leküzdésére vonatkozik, az újragondolásra tulajdonképpen minden egyes fent részletezett cselekvés előtt szükség van. Ha ezt a „szemüveget” magunkon tartjuk a hétköznapi döntéseink során, bolygónk hálás lesz érte. A kisbolygónk éppúgy, mint a nagy.

Karlócai Bea

Fotók: Isza Ferenc