Vannak hősök, akiknek a tevékenysége szinte láthatatlan, nélkülük mégis jóval kevesebbek lennénk. Most közülük mutatunk be néhányat, akik itt élnek és dolgoznak mellettünk és értünk.

Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Az 1887-ben alapított egyesületet 2007-ben szervezték újjá, azóta is fő tevékenységük a tűzoltás. Kiadásaikat a pályázatok mellett tűzvédelmi biztosításokból fedezik, amik sajnos az utóbbi egy évben elmaradtak, így a működésük veszélybe került. Pedig a harminchét fővel, tíz-tizenkét aktív taggal működő egyesület huszonnégy órás ügyeletben várja a megkereséseket, így baj esetén akár két percen belül is vonulni tudnak. “Általában hétvégén vannak ezen a bázison ügyeletben az önkéntesek, de mivel sokan itt élnek és dolgoznak Szentendrén, ha nagy a baj, akár a munkából is elindulnak a riasztásra. Hálásak is a munkáltatóiknak, amiért elengedik őket” – mesélte Antal István, a Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka. „Évente kb. hatvan esetünk van. 2020-ban összesen hatvanhárom eseményre riasztottak minket. Van olyan is, amikor a filmekből már jól ismert szituációkhoz, macskamentéshez riasztanak bennünket, amikor szintén készségesen állunk a megijedt gazdik rendelkezésére, de mentettünk már madarat, sőt elsüllyedt autót is a Dunából” – emlékezett vissza a parancsnok, akitől még azt is megtudtuk, hogy az idén eddig mindösszesen tizenöt esethez vonultak ki, amelyek közül a legnagyobb és legkomolyabb a SPAR áruházban keletkezett tűz oltása volt. Mégsem ezt tartják a legnagyobb hőstettnek, hanem egy kisorosziban keletkezett tűzet, ahol egy háromszintes családi ház gyulladt ki. A házban négyen tartózkodtak. Kapitány Norbert ért először a helyszínre, aki megmentette a család életét, és az anyagi kár is csekély lett. Hősies tettéért Bátorságért Érdemjel kitüntetésben részesítette őt Pintér Sándor belügyminiszter.

 

A bevételekből főleg olyan technikai eszközöket vásárolnak, amelyekkel a Dunakanyar tűzvédelmében egyedi módon tudják kiegészíteni a hivatásos bajtársak munkáját. Az egyesület tagjai között hivatásos tűzoltók, mentősök, katonák és tűzvédelmi kiképzéssel rendelkező civil lakosok is vannak. Az egyesület tagjai, Szentendrén kívül még tizennégy környező település mentő-tűzvédelmét, katasztrófavédelmi feladatait is ellátják, illetve besegítenek a hivatásos tűzoltóknak. “Mindezt önkéntes alapon, mások segítségére sietve, anyagi ellenszolgáltatás nélkül tesszük. Hiszünk abban, hogy közös összefogással, tovább tudjuk vinni ezt a nemes ügyet, ami a Dunakanyarban élő emberek biztonságát növeli. “

Komjáti Anikó, önkéntes állatmentő

Önkéntesen, az állatok szeretete által vezérelve kezdte meg pár évvel ezelőtt az állatmentést Komjáti Anikó, aki egyszerűen nem tud úgy elmenni egy-egy kóbor állat mellett, hogy ne segítsen neki. „Mikor Szentendréről Dunabogdányba költöztem, rendszerint találtam a főút mentén kutyákat, akik mellett természetesen nem mentem el, mindig hívtam valakit, aki chipet tudott olvasni” – kezdte szívszorító történetét Anikó. „Többnyire Karsza Eszter volt a segítségemre., aki a szigeten panzióztat. Korcsog Kittit az ’Adjunk hangot a mancsokért szentendrei civilek’ facebook-csoport alapítóját is chip olvasás alkalmával ismertem meg. Majd a páromtól megkaptam 2017-ben karácsonyi ajándékként a saját chip olvasómat. Hasznos kis szerkezet.”

Komjáti Anikótól megtudtuk azt is, hogy az állatok hazajuttatásán kívül már abban is segítenek, hogy ha szükséges, új, szerető gazdit találjanak az árva állatoknak. Elsősorban menhelyi és magára hagyott állatokon segítenek. Kimondottan erre a célra már létre is hozott egy facebook-csoportot „Dunakanyar gazdikeresői” néven. Több segítő szervezettel dolgozik együtt: az esztergomi Bogáncs menhellyel, a szentendrei Árvácskával, a pomázi menhellyel, a dömösi BirdMania – Madárpark és Vadmadár – mentőközponttal és a pomázi Szurkolókkal.

„Az esztergomi menhely évente több alkalommal segít táp adománnyal, amiből a helyi és messzebb lévő rászoruló állatoknak is tudok juttatni. Van, hogy kutyaházakat gyűjtök és próbálom eljuttatni Szabolcs megyébe. Itt a fuvarozás okoz leginkább problémát” – mondta el az állatvédő. Sajnos azt is megtudtuk, hogy a fuvarozáson kívül vannak még más dolgok is, amiben Anikóéknak nagy segítségre lenne szükségük. Nemrég történt, hogy találtak Tahitótfaluban az utcán egy sérült lábú, bull típusú kutyát – aki már szerencsére gazdinál van – de többszázezer forintos műtét vár rá. „Legtöbbször Rózsás Csillával, Déri Dórával és Bogdányi Viktóriával szoktam menteni. Egyszer egy kutyát be akartunk fogni, mert hetek óta Leányfalu utcáin rótta a köröket. Ilyenkor feltérképezzük a kutya útvonalát, plakátolunk, próbáljuk kideríteni, hogy van-e gazdája vagy sem, és általában a végén becsapdázzuk. A csapdázásban a Szentendrén található Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat önkéntese, Pavlovics Rita szokott nekem segíteni. Pont a napokban készítette el a saját élve-befogó csapdánkat Pásztor Attila, a szentendrei Nova kutyaiskola egyik vezetője,” – mesélte az önkéntes állatmentő. Egy hónapja Visegrádon, egy öt méter mély patakmederből szedtek ki egy öreg, elcsavargott ebet, melyet aztán a tűzoltók segítségével juttattak haza. Dr. Bárdos Krisztina állatorvos is aktívan segít a mentésben, aki ha kell, szakmai segítséget is nyújt. Az önkéntes állatmentők munkáját nagyban segítené, ha lenne egy telkük, ahol kenneleket húzhatnának fel. Anikó arra is felhívta a figyelmünket, hogy folyamatosan keresnek ideiglenes befogadókat.

 

„Nekem a csapdázások a legmegindítóbb mentéseim – mesélte, mert arra készülni kell, összehangoltan megszervezni és ott mindig olyan állatról van szó, aki fél és akit nagy valószínűséggel kiraktak. Molly kutyát Dobogókőnél az erdőbe rakta ki a gazdája. Miután a család többi tagja számára is nyilvánvaló lett a dolog, hozzám fordultak. Napokig keresték a rettegő kutyát, ám az annyira félt, hogy gazdája hangjára sem jött elő. A végén szerencsés kimenetelű lett az ügy, mert a kutyus némi bódítás után egy vadászházba tért be. A vadász segítségével végül menhelyre került, és ma már új családja körében éli életét.” A kutyák mellett a macskák számára is szerveznek ivartalanítási akciókat, ami eredetileg Dunabogdányból indult, de ma már Tahitótfalu és Budakalász is részesül belőle. „Folyamatosan keresünk olyan személyeket, akik szállítani tudnák a cicákat az orvoshoz illetve műtét után ideiglenesen el tudnák helyezni egy két napra a gyógyulásukig”

Sajnos a járvány miatt még nagyobb szükség van Anikóék munkájára. Az emberek nehezebb anyagi körülmények közé kerültek, házból lakásba költöznek, ahova háziállataikat nem minden esetben tudják vagy akarják magukkal vinni. „Vannak érthető és kivételes esetek, de többnyire mi állatvédők nem tudjuk ezt elfogadni. Nálunk a háziállat családtag. “Bánj vele úgy, mint a gyermekeddel!” – üzeni Anikó. Fontos kiemelnem, hogy nem vagyunk szervezet és alapítvány, mi civilként veszünk részt az állatvédelemben és nincs állatvédelmi bevételünk. Sokan tanácsolják, hogy érdemes lenne egy egyesületet alapítani. A munka és egyéb teendőim mellett magam sem értem hogyan, de mindig marad időm ezekre a feladatokra.”

Gondozási Központ

Ha valaki azt kérdezi, kik Szentendre hősei, a Gondozási Központ dolgozóit biztosan hozzájuk sorolom, mióta tavaly láttam, mit és hogyan dolgoznak. „Tavaly márciusban nem gondoltuk volna, hogy ilyen hosszú ideig fog tartani a COVID helyzet. Egyik napról a másikra hirtelen alakult át a munkánk, és ezzel mondhatjuk az egész életünk is. Az étkeztetést csak kiszállítással biztosíthatjuk, ezért még a szomszédságban lakóknak is ki kell szállítanunk házhoz az ebédjüket mind a mai napig.” – mesélte Kecskésné Sipos Andrea, a Gondozási Központ vezetője. Külön nehézséget jelentett, hogy az Idősek klubját is be kellett zárni, érthető módon nem mertek kockáztatni. „Ameddig lehetett kitartottunk, hiszen ők pont azért jönnek be a klubba, mert társaságban szeretnének lenni. A nyári időszakban ki tudtunk nyitni, akkor feltöltöttük mindenki testét-lelkét jó szóval és különböző programokkal, és már akkor tudatosan fel tudtunk készülni a következő hullámra.” Habár bejárni nem lehetett az intézménybe, az igényelt ellátásokat továbbra is biztosították annak, aki kérte. Úgy tűnik, Pünkösd után újra nyithat a Gondozási Központ, mert mint Andrea mondja: „túl nagy csend van az épületünkben. Büszke vagyok minden kollégámra, köztük kiemelve a technikai dolgozókat, takarítókat is.”

 

A központ dolgozói hősként csinálták végig az elmúlt egy évet, és bizony elfáradtak. „Várjuk, hogy visszaálljanak az eredeti állapotok, ebben optimisták vagyunk. A legrosszabb az állandó készenléti helyzet volt, hiszen szinte naponta változott minden. Ami új jelenség, hogy a facebookon és egyéb közösségi oldalakon kívülállók karolnak fel rászorulókat, akik fel sem mérve a következményeket, kitárják nekik az életüket. Van, hogy betelefonálnak és érdeklődnek név szerint valakiről. Ilyen esetben természetesen a személyiségi jogok és egyéb okok miatt nem adunk információt. Vannak, akik ezt nehezen tudja elfogadni.”

Dunakanyari Család és Gyermekjóléti Intézmény

Nem könnyű manapság a szociális szférában dolgozni. Alacsony fizetés, sok stressz, sok a pályaelhagyó. Térségünk ez irányú gondjairól és a helytállásról Dr. Mazán Katalin intézményvezetőt kérdeztük. „A legfőbb indok, amivel találkozni lehet az alacsony fizetés, a megbecsülés hiánya, a szakmai összefogás gyengesége. Elszomorító azt látni, hogy a szociális diplomával rendelkező fiatalok, a megélhetés, a családalapítás érdekében inkább külföldre mennek, vagy más területen helyezkednek el, hiszen itthon nem érzik az előrelépés és a céljaik megvalósításának lehetőségét. Ha egy jó szakember elhagyja a pályát, az egyaránt veszteség a kliens, az intézmény és a társadalom számára. Egy szociális munkás az alacsony bérek, a nehéz munkakörülmények ellenére is teljes elhivatottsággal végzi a gyakran lelkileg, mentálisan és fizikailag rendkívül megterhelő munkát. Intézményünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy munkatársaink felsőfokú szakirányú végzettséggel és kellő szakmai tapasztalattal rendelkeznek, hiszen jellemzően több éve a szakmában dolgoznak.”

Szomorú tapasztalat, hogy az emberek nagyon keveset tudnak arról, hogy mit is csinál pontosan egy szociális munkás. Pár évvel ezelőtt az interneten megjelent egy videó, amelyben az utca emberét kérdezték a szociális munkáról. Ebből hamar nyilvánvalóvá vált, az emberek nagy részének fogalma sincs róla. 

„A szociális munkás abban segít, hogy a kliens saját maga oldja meg a problémáját, a szociális munkás problémamegoldó készségeket ad és a rendelkezésre álló erőforrásokat használja ehhez. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a szociális munka lényegesen több a szegénygondozásnál, ügyfeleink nagy része nem anyagi problémák miatt kerül kapcsolatba velünk. Az alapvető ellátás biztosítása elengedhetetlen, azon túl intézményünk széles körű és igényekre épülő szolgáltatásokat biztosít a családok és egyének számára. Kiemelt feladatnak tartjuk az igények változásaira való folyamatos reagálást, a térségi szintű szolgáltatás fejlesztést és a sokszínű partneri kapcsolatok kialakítását. Online előadások megtartásával segítettük például a párokat a karantén helyzet következtében fellépő párkapcsolati krízisek megoldásában.”

 

Az óvodai és iskolai szociális segítők a családokkal, gyerekekkel tartották a kapcsolatot, az otthoni tanulás során felmerült nehézségek kezelésében. De a feladatok száma szinte végtelen volt, az időseknek való bevásárlás, étkezés megszervezése a gyerekeknek, adománygyűjtés, informatikai eszközök beszerzése mind szerepet kapott a munkában. „A járványhelyzet megtanított minket arra, hogy képesek vagyunk a számunkra is ismeretlen helyzetben az új feladatokra és igényekre megfelelő módon reagálni, új tapasztalatokra és ismeretekre tettünk szert. A szociális szakember munkaeszköze a tudása, speciális ismeretei, látóköre, tapasztalata és személyisége. Tudást, szakmai ismereteket, tapasztalatot nem könnyű szerezni, de annál is nehezebb a megfelelő személyiséget kialakítani, megtartani azt és képesnek lenni arra, hogy a bennünk lévő ismereteket, értékeket a hatékony munkavégzés érdekében folyamatosan mozgósítani tudjuk. Szakmai tudásuk mellett munkaköri elvárás az empátia, az esetek professzionális kezelése. Intézményünk együttműködve társzervezetekkel és más szakemberekkel különböző programokat szervez, azonban a rendszer hiányosságai miatt előfordul, hogy munkatársaink eszköztelenné válnak. A ’terepen’ végzett munkára gyakran nagyon kevés idő jut a rengeteg adminisztratív feladat mellett, pedig munkánk elengedhetetlen része, a folyamatos személyes kapcsolattartás klienseinkkel nem szorulhat háttérbe. Munkánk lelkileg megterhelő, a családgondozókat, esetmenedzsereket kevés sikerélmény éri. A protokollok, a gyakran változó, a gyakorlatban sokszor nem életszerű jogszabályi környezet megnehezítik a hatékony szociális munkát. Nehéz a közép- és hosszú távú gondolkodást célul kitűzni a munkánkban ennyi hátráltató tényező mellett, pedig itt életekről és sorsokról van szó.”

 

Összeállította: Vízer Helga – Zimre Zsuzsa

Fotó: Bellai László

Borítókép: A Gondozási Központ dolgozói teljesítik a járvány alatt népszerűvé vált Jerusalema-kihívást.

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/8. számában.