Ugrás a tartalomhoz

INTERJÚ

A grafika az, ami fűszerez és keretet ad

Herr Ágnes 2008 óta szerepel különféle kiállításokon, többszörösen díjazott grafikus. A Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) vezető tervezője a XXIII. Országos Tervezőgrafikai Biennálén –a közel 700 pályamunka közül – elnyerte a Kulturális és Innovációs Minisztérium Díját.

Herr Ágnes 2013-ban végzett az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Pályakezdőként kisebb grafikai stúdiókban szerzett tapasztalatot: részt vett a Normafa Park természetközpontú arculatának kialakításában, tagja volt a Graphisoft Park fogadóépületének üveglamelláin megjelenő grafikai dizájnt tervező csapatnak. 2017-től az Ferenczy Múzeumi Centrum vezető tervezőjeként tevékenykedik.

Számos elismerést kaptál már, ez a díj – az FMC 2020 tavaszán megrendezett Teremtés – Ferenczy Noémi művészete című kiállítás apropójából készült reprezentatív album tervezéséért – hová kerül a „fontossági sorrendben”?

Nagyon megtisztelő, hogy a neves, nemzetközileg is ismert és elismert szakmai zsűri nekem ítélte a díjat, hiszen ez egy rendkívül erős visszacsatolás arról, hogy az a fajta munkamorál, gondolatiság, ami jellemez, vagy a munkáimba, a projektekbe fektetett energia és idő nem hiábavaló – ezt kell folytatnom.

Annak idején a piacról érkeztél a Ferenczy Múzeum kötelékébe. Mi vonzott?

2008-ban végeztem egy kétéves grafikus képzést itt, a Pajor kúria falai között. A többit az élet alakította: amikor évekkel később elnyertem az állást, akkor kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna: visszatérhettem oda, ahol az egész pályám elindult. Másrészt a piacon nagyon nagy a verseny, és az kerül jó pozícióba, aki fáradhatatlan, gyorsan reagál és megfelel az aktuális trendeknek. A művészeti vagy kulturális projektekben – legyen az egy könyv, vagy homlokzat – nagyon fontos a gondolatiság, ami a projekt alapját adja. Ez fontos számomra is.

Ez azért egyfajta alkalmazotti lét, ami biztosan kompromisszumokkal jár – miközben a művész alapállapota szerintem a szabadság, a minél kevesebb kötöttséggel járó közeg. 

A tervezőgrafika nem lehet öncélú, hiszen egyszerre kell megfelelnie a legújabb irányoknak és a közízlésnek úgy, hogy közben időtálló korlenyomat maradjon. Vizuálisan befogadhatónak kell lennie, hogy hatékonyan eljuthassunk a célközönségünkhöz. Ezért nem triviális műfaj a mi munkánk. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy meddig tudjuk megvalósítani a saját elképzeléseinket, és mi az a pont, ami már túlzottan befolyásolja a végeredményt. Minden tervezőnek van egy stílusa, eszmeisége, ami mentén halad, de tudni kell, hogy melyek azok a felületek, ahol szabadon szárnyalhat az illető, vagy „csupán” megfűszerezi az adott projektet az egyéniségével.

A képzőművészeti alkotások mellett nehéz grafikusként „látszani” – a múzeumlátogató a műtárgyra kíváncsi, és gyakran nem tudatosul, hogy a vizuális összképhez erősen hozzájárul a tervező… Hogy éled meg ezt a helyzetet? 

A kiállítási arculattervezés egy speciális helyzet, mert grafikusként a munkáddal nem konkurálhatsz a művész alkotásaival. Olyan grafikusi megvalósításokra van szükség, amelyek támogatják és könnyedebbé teszik a teret és a megjelenést. A grafikus képezi a tárlatban helyet kapó művészet és a befogadó emberi közeg között átívelő és összekötő kapcsot. A grafika az, ami fűszerez és keretet ad. A pontos grafikai elemek kidolgozása, a tipográfia megfelelő használata és a gyártási technikák ismerete mind-mind elengedhetetlenek a kompakt végeredményt illetően.

Mitől válik egy adott munka izgalmassá számodra?

Megismerni egy addig ismeretlen vagy kevésbé ismert anyagot, személyt vagy irányzatot, arról több információhoz jutni. Gyártási technikákat kipróbálni, hogyan tudom összhangba hozni a munkám, a stílusom az adott projekt alapjával, személyével. Valami újat létrehozni, amit előtte nem nagyon csinált még más… Foglalkoztatnak az innovatív kísérleti megoldások, a grafika határterületei is.

Hogy látod, milyen itthon a szakma megítélése, elfogadottsága, az európai trendekhez képest?

Szerintem nagyot léptünk előre. A mostani 30-as korosztály tagjai rendkívül tudatosan építik a saját karrierjüket, és már most pozícionálják magukat a piacon. Több hazai és nemzetközi platformon publikálhatjuk a munkáinkat, így szinte bárhova eljutunk. Elég csak megnézni a külföldi nívós design-eseményeket, ott is találunk szép számmal magyar tervezőket. Ezeknek köszönhetően a megrendelői réteg egyre jobban támaszkodik vizuális szakemberek bevonására a projektjeikben.

Sokféle munkát végzel a Ferenczy múzeumban – a 2018-as és 2019-es ArtCapital arculattervezője voltál, de fontos kiállítások és könyvek sorának is: elég megemlíteni Vajda Lajos, Ferenczy Noémi, vagy Anna Mark alkotásaiból készült kiállításokat Most milyen kihívások előtt állsz?

2023 tavaszán – többek között – két nagyszabású kiállítás is megrendezésre kerül: az egyik a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményét veszi alapul, a másik pedig a rendkívül prominens Európai Iskola, a Művészet Malom épületében.

A pandémia teljesen átírta a megszokott életünket, ezért az online felületeken megjelenő kommunikációs tartalmak nagyobb hangsúlyt kaptak. Több izgalmas információt volt módunk eljuttatni a különböző online felületeken. Mi grafikusok – Kiss Krisztina Noémi kolléganőmmel együtt – elsősorban az egységes megjelenésért voltunk felelősek, és hogy az információáradat közül kitűnjön a tartalmunk.

Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy nem érdemes nagyon előre tervezni, mert az élet úgyis felülírja azt. Mégis, mit gondolsz, merrefelé szeretnél haladni a pályádon?

Nem látok ennyire előre, de fontos, hogy olyan meghatározó, innovatív produktumokat hozzak létre design és művészeti területen egyaránt, amik maradandóak, valamint alap és inspiráció lehet mások számára is.

Koltai Andrea

 

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. február 1-jei lapszámában jelent meg.

Kiemelt kép: Deim Balázs

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Jó lesz még valamire című bejegyzéshez

Jó lesz még valamire

Újrahasznosított tárgyakat, takarékos ötleteket vár az FMC új, néprajzi kiállításába.