A Szentendrei Sport Egyletet a helyi fiatalság 1912-ben tavasszal alapította meg, elnökének dr. Dumtsa Antal járásbírót, ügyvezető elnöknek Perjessy Sándor lapszerkesztőt választották meg. Tenisszel, evezéssel és vívással kívánkoztak foglalkozni, valamint „footballal”. Júliusban a Belvárosi Labdarúgók Körének két csapatát látták vendégül a Duna-parti alsó pályán. Elhatározták, hogy egy végleges küzdőteret is építenek.
A következő év május 11-én a SZ.S.E. labdarúgói fényes diadalt arattak Szentendrén, barátságos mérkőzésen 7:0-ra legyőzték a Pomázi Testedzők I. csapatát. Talán ennek a sikernek a nyomán döntött az Egylet igazgató választmánya – 110 évvel ezelőtt – 1913. május 20-án, hogy „Football Szakosztályt” szerveznek. A tisztikar így állt fel: elnök Reisenberger Gusztáv, az előadó Szántó Ferenc, a jegyző Nagy Ernő és a kapitány Leikep István lett.
Egy nagy „football match”-et hirdettek meg július 13-ára. A máriaremetei csapatot hívták meg, mert várhatóan őket könnyebben le tudják győzni. Egyben pályaavatónak is szánták az eseményt, az ízbégi állami iskola feletti üres térséget, egy libalegelőt néztek ki erre a célra.
Már napokkal előbb agitálták az embereket, ezért szép számú és előkelő közönség gyűlt össze vasárnap délután négy órakor. A produkált játék felvillanyozta a nézőket. A derék szentendreiek gyors egymásutánban két „goll-t” helyeztek az ellenfél kapujába.
Ekkor megjelent Fischer Zsigmond helyi szőlőbirtokos két csendőr kíséretében és félbeszakította a meccset. Kijelentette, hogy ezt a területet ő bérli és nem kértek tőle engedélyt a használatára. A csendőrök elkobozták a labdát, a futballistákat kilökdösték a pályáról és ellentmondást nem tűrő hangon felszólították a megdöbbent nézőket – köztük a messziről, Máriaremetéről érkezett vendégszurkolókat is – a távozásra. Itt a városban hetekig erről beszéltek. A helyi hírlap több cikkben is foglalkozott a botránnyal, amely rossz hírét keltette Szentendrének. Senki sem értette, hogy miért kellett Fischernek, aki régebben maga is sportolt és támogatta az egyletet, ezt tennie. Volt-e valóban jogcíme erre, mert semmiféle szerződést nem mutatott fel! Ez egy gazdaságilag használhatatlan, parlag földterületnek számított, kárt nem lehetett benne tenni. A cselekedetét bosszú jellegűnek gondolták, a közelben lakott, láthatta a pálya előkészítését, miért nem szólt előbb?
A bérlő a településen a leggyűlöltebb emberré vált. A Budapesten megjelenő Sportvilág című újság egy glosszában tollhegyre vette a történetet, amelyet így fejezett be: „Egy eredményt már elért a megbántott közvélemény, a város urainak ígéretét, hogy legközelebbi bérbeadás alkalmával elejtik Fischer bérletét. S akkor Szentendre sportja künn lesz a vízből.”
A „Football Szakosztály” augusztus 3-án rendkívüli közgyűlést tartott. Néhány személyi változáson kívül elhatározták, hogy Szent István napján újból lejátsszák a félbemaradt mérkőzést. Este a Deim-féle vendéglőben táncestély lesz.
Előtte még augusztus 5-én Pesten az Amerikai úti pályán a Generali Club edzőmérkőzést játszott a SZ.S.E. -vel. A szentendreiek 5:1-re kikaptak, az egy góljukat Leikep István rúgta, jó formát mutatott még Kossár, Árvay és Szántó.
Augusztus 20-án népünnepély keretében először atlétikai versenyek voltak: 100 méteres síkfutás, súlydobálás, 2 x 100 méteres staféta. A mérkőzésre a polgármester is eljött. „Az első félidőben ifjaink lagymatag játéka dacára egy gólt lőttek, a második félidőben egyenlőség mutatkozott. A máriaremetei csapat hevesen támadt és nem hagyta magát. A bíró Weisz Samu gyengének bizonyult, önálló ítélőképességgel nem rendelkezett.” – írta a Szentendre és Vidéke tudósítója. A következő lapszámban helyreigazítást közöltek, miszerint a cikkíró nem akarta megbántani a bírót, csak kritikát gyakorolt.
A Szakosztály vezetőjévé 1914 áprilisban Tischler Antalt választották meg. A B.H.É.V. területének egy részét átengedte labdarúgó pályának, felavatását május 24-re tervezték. Azután jött a világháború, és a labdarúgókat is behívták katonának.
Ürmös Lóránt
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. szeptember 13-ai lapszámában jelent meg.
Fotó: Weisz József fényképész felvételei