Szűcs Balázs 2000 és 2006 között szolgált Szentendrén. Távozásakor kapta a várostól az elismerést, amelyre akkor joggal tűnt méltónak. Később azonban több, fiatalkorúval szemben elkövetett szexuális visszaélés miatt egyházi eljárás indult ellene. A Budapest–Esztergomi Főegyházmegye előbb a fiatalokkal való foglalkozástól, majd a papi tevékenységtől is véglegesen eltiltotta, 2015-ben pedig laicizálták.

A mostani döntés túlmutat egy kitüntetés visszavonásán. Egy olyan ügy újabb állomása, amelyben egy egykori áldozat, Pető Attila Dániel gyermekvédelmi aktivista hosszú éveken át küzdött azért, hogy a történtek nyilvánosságot kapjanak, és intézményi következményei legyenek. E folyamat egyik fontos mérföldköve lett a szentendrei képviselő-testület májusi döntése.

Pető Attila Dániel rendkívül hosszú utat járt be. A sérelmére elkövetett bűncselekmény felismerése után azt szinte azonnal jelezte egyházi feljebbvalóinak, de hiába: nem kapta meg a várt segítséget. Sőt, titoktartásra kötelezték volna, a jelzett eseteket pedig leginkább eltussolni igyekeztek. Ő azonban ebbe nem törődött bele, és minden lehetséges módon küzdeni kezdett az igazáért.

A folyamat évtizedekig tartott. Bár sokszor úgy tűnt, egyszerűbb lenne feladni, végül mégis meghallgatásra talált. Hosszú és méltatlan bürokratikus folyamatokat követően 2019-ben Erdő Péter bíboros prímás bocsánatot kért tőle. Mindeközben olyanok is meghallották a hangját, akik készek voltak arra, hogy az egyszerű bocsánatkérésnél többet tegyenek a változás érdekében.

A döntés jelentősége

Lapunk kérésére Pető Attila Dániel úgy fogalmazott: a Pro Urbe díj visszavonását különösen fontos gesztusnak tartja.

– Az ehhez hasonló közösségi kiállások azért különösen fontosak, mert az egyházi visszaélések áldozatai nemcsak magától a bántalmazástól szenvednek, hanem attól is, ami utána következik: a hallgatástól, a tagadástól, a közönytől, sok esetben pedig az elkövető vagy az intézmény tekintélyének további fenntartásától. Egy gesztus természetesen nem tudja meg nem történtté tenni a múltat, és nem helyettesítheti sem az igazság feltárását, sem a felelősségre vonást. Mégis jelentősége van, mert megmutatja, hogy egy közösség melyik oldalra áll.

Az aktivista szerint a díj visszavonása nem pusztán egy kitüntetéssel kapcsolatos adminisztratív döntés.

– Elvi szinten azt fejezi ki, hogy a közösségi megbecsülés nem választható el az erkölcsi felelősségtől. Egy városi kitüntetés nemcsak az adott személy múltbeli teljesítményéről szól, hanem arról is, hogy kit állítunk példaként a jelen és a következő generációk elé. Ha súlyos visszaélés válik ismertté, a díj változatlanul hagyása maga is üzenet lenne: azt sugallná, hogy a tekintély és az érdem fontosabb az áldozatok szenvedésénél. A visszavonás ezzel szemben azt mondja ki, hogy nem lehet ugyanazzal a tisztelettel tovább övezni valakit, miután kiderült, hogy mások életében mély és tartós sebeket okozott.

Pető Attila Dániel szerint a döntés személyes és közösségi szinten egyaránt fontos üzenetet hordoz.

– Számomra ez a döntés azt üzeni, hogy az áldozatok szava mégis képes eljutni a közösségig. Ez nem elégtétel, és nem is győzelem. Inkább egy lépés az igazság felé. Egy olyan gesztus, amely valamennyit visszaad abból a méltóságból, amelyet korábban elvettek tőlünk.

Reformok és szemléletváltás

A katolikus egyházban az elmúlt években jelentős gyermekvédelmi reformok indultak. Ezek eredményeiről egy 2024-es, a 777 katolikus portál által szervezett kerekasztal-beszélgetésen számoltak be a szakemberek. A beszélgetés résztvevője volt Pető Attila Dániel, Dobszay Benedek korábbi ferences tartományfőnök, valamint dr. Puskás Balázs, a Gyermekjogokért Egyesület elnöke.

A résztvevők szerint érzékelhető változás történt az áldozatok meghallgatásában és a visszaélések kezelésében. Ma már szélesebb körben elfogadott annak felismerése, hogy az áldozatok hosszú hallgatása nem hiteltelenné, hanem sok esetben éppen hitelessé teszi történeteiket. Emellett csökkent az intézményi önvédelem és a botrányoktól való félelem szerepe, miközben nagyobb hangsúlyt kapott az érintettek támogatása.

A reformok részeként pszichológiai alkalmassági vizsgálatokat és mentálhigiénés képzéseket vezettek be a papnevelés során, valamint új protokollok születtek a megelőzés, a szűrés és az áldozatsegítés területén. Az egyház ma már a sérülékeny fiatal felnőttek sérelmére elkövetett visszaéléseket is kiemelten kezeli, és az egyházjogban nincs elévülés az ilyen ügyekben.

A beszélgetés résztvevői ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyakorlat nem minden esetben követi maradéktalanul a kidolgozott eljárásrendet, ezért további fejlesztésekre és reformokra van szükség.

Lapunknak Pető Attila Dániel ezt megerősítette. Úgy véli, a megalkotott gyermekvédelmi szabályzatok és bejelentési fórumok mellett továbbra is hiányzik egy, az egész egyházra kiterjedő független múltfeltárás és átfogó országjelentés. A 2025-ben létrejött Gyerekasztal Munkacsoport – amelynek alapító tagja, és amelyben egyházi és világi szereplők egyaránt részt vesznek – többek között ezen a területen kíván előrelépést elérni.

– A velem történtekből nemcsak személyes fájdalom, hanem tudás is keletkezett – fogalmazott. – Tudás arról, hogyan működik a kiszolgáltatottság, hogyan hallgattatnak el egy gyermeket, hogyan védi meg önmagát egy intézmény, és milyen nehéz felnőttként visszaszerezni a saját történetünk feletti rendelkezést. Amikor ezt a tudást mások védelmében használom, akkor a múlt már nem csupán valami, ami megtörtént velem, hanem olyan tapasztalattá válik, amelyből felelősség és cselekvés születhet.

Erkölcsi felelősség

A döntést követően Fülöp Zsolt polgármester így nyilatkozott:

„Az áldozatok iránti szolidaritásunk kifejezéseként és a Pro Urbe díj rangjának védelmében erkölcsi kötelességünk volt meghozni a mai döntést, amellyel reményeim szerint a magyarországi közélet tisztulásához is hozzájárulunk.”