A rekonstrukciós munkákat B. Szabó Veronika irányításával egy építészcsapat végezte, Horváth Krisztina műemléki szakmérnök, Gy. Molnár Joel Barnabás építész közreműködésével. B. Szabó Veronika építész irodájában véglegesítették azt a 3D-s digitális ikermodellt, amiből a Limes 3D Innohub Kft. makettkészítő kollektívája – Csizmazia Géza vezetésével – létrehozta a kiállításon szereplő fehér makettet. A munkában résztvevők számára az izgalmas kutatómunka során a különböző időszakokból származó archív fotók, képeslapok, légi felvételek, az akkori gondnok fiának, Winkler Mihálynak a visszaemlékezéséből és a sajátos látásmódú festmények egyvelegéből fokozatosan váltak ismertebbé a Régi Művésztelep azon évei, mielőtt a Török Ferenc építész által tervezett új épületek megépültek. Vajon az utcai épület belső fatornáca még megvolt, mikor a művészek átvették az épületeket? Vagy miért falazták be az emeleti filagória ablakainak egy részét ahelyett, hogy újra beüvegezték volna? Vagy az a kerti lépcső, amely több festményen is szerepel egy épületvég mellett, vajon melyik épülethez csatlakozott? További átalakításokat is lehetett regisztrálni, hiszen a faléces kerítés helyére kőfal került, és megszüntették a két nagy oszloppal keretezett főbejáratot.
Bár számos alapinformáció eddig is ismert volt, a makett először szemlélteti a művésztelepnek az eredetileg a Dunáig érő ősfás ingatlanjának a változatos terepviszonyait és a korabeli épületek pontos tájolású elhelyezkedését a közöttük lévő távolságokkal.
Még ma is folyik annak feltárása, hogy melyik műtermet melyik művész használta, hiszen gyakran költöztek át egyik műteremből a másikba vagy osztották meg műtermüket vendégművészekkel.
A művésztelep céljára átadott ingatlan eredetileg a bárcziházi Bárczy család nyaralója volt, ahol később, 1897-től a Munkásbiztosító első tüdőszanatóriuma működött. 1925-ben a szanatórium megszűnt, az ingatlant már kiürült állapotában kapták meg 1928 végén a művészek, akik a rákövetkező években az itt található négy épületben rendezték be műtermeiket.
Az utcával párhuzamos épület egyik legszebb része a messziről is jól kivehető, háromszög alakú füles főhomlokzat volt, melyet három hosszanti ablaknyílás tagolt. A művészek ebben a hosszú házban hat külön bejáratú helyiséget alakítottak ki. A kertből nyílt nagyobb rálátás az épület további, az emeletén körben ablakokkal díszített, toronyszerűen kiemelkedő részére, melynek hátsó felén lépcsősor vezetett fel a felső szintre. Ebben a hátsó traktusban, az úgynevezett filagóriában a falépcső aljában szívesen időztek a festők, ahogyan erről fotók, rajzok is tanúskodnak. Ez az épületrész több művészt is megihletett, köztük Barcsay Jenőt, Bán Bélát, Kántor Andort, Rozgonyi Lászlót. A ház elülső részén két külön bejáratú műterem volt, melyekhez lépcső vezetett. A másik hosszú ház az utcára merőlegesen helyezkedett el, amelyben szintén hat külön bejáratú helyiség volt. A telep északi részén magában álló épületet az itt alkotó Gráber Margit után Médi-házának nevezték, de Korniss Dezsőnek is itt volt a műterme. A Kántor Andor és Gálffy Lola házaspár pedig 1937-ben költözött be a másik önállóan álló, Lola-háznak átkeresztelt épületbe. Előtte, a malomkőasztal körül gyűltek össze délutáni eszmecserére a művészek. A művésztelepről a legtöbb festményt az idős korában két nyarat és kora őszt (1933, 1934) itt töltő Tornyai János készítette. Az ő alkotásai adják vissza leghűségesebben a sétányokkal, ápolt bokrokkal, kis tóval tagolt park hangulatát.
A kiállításon a 3D-s makett mellett számos festmény és rajz is látható, melyek együttesen segítenek mind jobban megismerni ezeket a korabeli épületeteket.
Bodonyi Emőke – B. Szabó Veronika
