Milyen kötődése van a Dunakanyarhoz, Szentendréhez?
Kétéves voltam, amikor édesapámat Szentendrére helyezték, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnokhelyettese lett. A Rózsa utcai katonai lakótelepen nőttem fel, a Rákócziba jártam általános iskolába és gimnáziumba. Ha arra gondolok, hogy közel 15 évig ettem a központi menzán, nyugodtan mondhatom, hogy a város gyermekének tekintem magam. Számomra Szentendre nemcsak a választókerület központja, hanem az identitásom része is: olyan hely, ahol minden utcához és városrészhez számtalan emlék köt. Biztos vagyok benne, hogy a Dunakanyarban élők közül sokan láttak már Szentendrén vagy a környező településeken, utaztak velem a HÉV-en, vagy találkoztak velem a belvárosban.
Mit tart az elmúlt négy év legjelentősebb térségi projektjének, mi az, amit még mindenképp megvalósítana?
Számos olyan térségi projektet lehetne felsorolni, amelyet már rég meg kellett volna valósítani, hiszen a nagy fejlesztési tervek rendre ígéret szintjén maradtak, vagy legfeljebb választások környékén történt némi ráncfelvarrás. Sokan örültünk, amikor az előző országgyűlési választások előtt ismét ígéretet kaptunk a HÉV felújítására, mégis továbbra is az ötvenéves szerelvényeken utazunk. A 11-es út felújításában is csak a közelmúltban indultak el a munkák, kettő, alig 500 méteres szakaszon, miközben a városi rész legrosszabb állapotú pontjaihoz hozzá sem nyúltak. A mentőállomás és a Kereskedőház ügye pedig végképp azt mutatja, hogy Szentendre csak a választások közeledtével válik igazán fontossá, és akkor is többnyire csak ígéretek hangzanak el.
Ez a helyzet – a fejlesztések elmaradásán túl – hosszú távon rendkívül romboló hatással van a társadalomra. Egy ország akkor lehet sikeres, ha az emberek azt érzik: ha megfogalmaznak egy jogos igényt, és arról döntés születik, akkor az valóban meg is valósul, és a forrásokat észszerűen használják fel. Ilyenkor érezzük, hogy van hatásunk a környezetünkre, számít a szavunk, és beleszólhatunk a saját sorsunk alakulásába. Ez pedig nemcsak térségi, hanem országos jelentőségű feladat: visszaadni az emberek hitét abban, hogy valóban alakíthatják az életüket, a jövőjüket, és fontos részei lehetnek egy közösségnek.
Szentendrén a következő témák kiemelten fontosak a lakosság számára: a Kereskedőház és a Templomdomb felújítása, 11-es út és a HÉV felújítása, valamint az M0-ás körgyűrű befejezése. Ön hogyan tudná támogatni ezeket az országgyűlés tagjaként?
A TISZA Párt olyan átfogó programot hirdetett, amely térségünk problémáira is valós megoldást kínál. A Működő és Emberséges Magyarország program célja az önkormányzatok helyzetének rendezése, az úthálózat és a közösségi közlekedés fejlesztése. A Kereskedőház és a Templomdomb felújítása jól mutatja, hova vezet, ha egy város csak az állam jóindulatára támaszkodva tudja megmenteni szimbolikus épületeit és tereit. Vállaljuk, hogy az állam stabil, átlátható és szakmai alapokon működő partnere lesz az önkormányzatoknak: visszaadjuk a korábban elvont feladatokat és hatásköröket, valamint biztosítjuk a szükséges forrásokat. A szolidaritási hozzájárulást átalakítjuk és csökkentjük.
Nemzeti infrastruktúrafejlesztési alapot hozunk létre, amely a hazai és uniós forrásokat összehangolva kiemelten kezeli az agglomeráció vasútfejlesztését. A HÉV-hálózat teljes körű felújítása és a járműpark cseréje kiemelt prioritás. Átfogó közútfejlesztési programot indítunk, amelyben hangsúlyos szerepet kapnak a kétjegyű főutak – így a 11-es út – fejlesztései. Folytatjuk az M0-ás nyugati szakaszának előkészítését, és 2030-ig megkezdjük a kivitelezést legalább a 10-es és 11-es út közötti részen.
Miközben nem tudjuk, milyen szerződéses kötelezettségeket és milyen állapotú költségvetést hagy maga után a távozó kormány, felelőtlen lenne most konkrét ígéreteket tenni. Amit viszont a TISZA Párt és én tisztességgel vállalni tudunk: az agglomeráció közlekedésfejlesztési döntéseit – az eddigi gyakorlattal szemben – közvetlen párbeszédben, a települések és a polgármesterek bevonásával készítjük elő és hozzuk meg, legyen szó rövid, közép vagy hosszú távú fejlesztésekről. Hiszek abban, hogy a demokrácia ott kezdődik, ahol az emberek élnek: a döntéseknek helyben kell megszületniük, nem távoli irodákban.
