A világ legelső ismert „testvérvárosi” kapcsolata 1179 éves. A francia Le Mans és a német Paderborn város között jött létre 836-ban egy vallási alapú megállapodás: Paderbornnak nem volt védőszentje, ezért Le Mans-ból átadták nekik hajdani püspökük, Szent Liborius (348-397) hamvait, s ebből az alkalomból örök testvériségi szerződést kötöttek. Ez a fogadalom annyira mélyen gyökerezett az ott élők tudatában, hogy évszázadokon át, még a legsúlyosabb francia-német háborúk idején sem tagadták meg a másik városból érkezettektől a feltétel nélküli segítséget! 

A mi első testvérvárosunk, Wertheim 1964-ben, alig egy évvel a francia-német megbékélést szolgáló Elysée-szerződés megkötése után létesített partnerséget Salon de Provence-szal, majd később Huntingdon-Godmanchesterrel és Gubbióval is. Ezért amikor Szentendre 1989-ben aláírta a szerződést Wertheimmel, szinte „készen kaptunk” egy már jól működő kapcsolatrendszert is. 

Itt kell megemlékezzünk egy nagyon fontos személyről. 1946. március 15-én 1314 csobánkai svábot telepítettek ki Németországba, s közülük sokan Wertheimben találtak új otthonra. A faluból kitoloncoltak egyike volt az akkor tizenötéves Hermann János (1931–2019), aki nemcsak Szentendre és Wertheim testvérvárosi szerződéskötését készítette elő, de elévülhetetlen szerepe volt abban is, hogy a későbbiekben mind az öt város egymással is megállapodjon. Így alakult ki egy „szoros kör”, mely sok éve eredményesen működik. Munkája elismeréseként Hermann János 2001-ben Szentendre Díszpolgára lett.

Szentendre természetesen nem csak a nagy európai nemzetek felé tekintett. Korábbi – főként civil, illetve városi intézményi – kapcsolatoknak köszönhető az erdélyi és a finn testvérvárosok kiválasztása, s a város soknemzetiségű jellegét tükrözi a szerb és a dalmát partnerség. Egyetlen nem európai testvérvárosunk a vietnámi Hội An, ők kerestek meg bennünket magyarországi képviseletük révén, s mi örömmel fogadtuk ezt a különleges, ámbár távoli kapcsolatot. 

Az igazsághoz tartozik, hogy érkeztek más országokból is megkeresések, tárgyalások történtek vagy kötelezettségvállalás nélküli szándéknyilatkozatok születtek a török Avanossal, a bolgár Gabrovóval, a lengyel Kalisszal, évek óta sikertelen kísérletek folynak valamelyik izraeli településsel tető alá hozandó szerződésre, s kútba esett egy mongol javaslat is. 

De végül is nem a partnervárosok száma, hanem a kapcsolatok minősége a fontos: hogy folyamatos legyen, vagy adott esetben újraéledjen az együttműködés, hogy megismerjenek bennünket, s hogy mi is kitekintsünk a világra. És főleg az fontos, hogy ezekből a testvérvárosi kapcsolatokból minél több szentendrei polgár profitáljon, diákok, felnőttek és szépkorúak egyaránt.

kszeva