Tíz éves voltam, amikor a szüleim beírattak egy alkotótáborba. Szövés kurzusra, ahol a napi feladat elvégzésében egyetlen dolog inspirált igazán – az, hogy minél hamarabb mehessek át a kerámiaműhelybe. Ezután éveken át szakkörök keretében tanultam kerámiázni, majd a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium művészeti szakközépiskolájába nyertem felvételt, ahol Ilyés Anna volt a mesterem, és akivel később baráti kapcsolatot ápoltam. 

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola japán nyelvi- és kultúrtörténeti specializáción tanultam, ugyanis a buddhista filozófia mindig is közel állt hozzám, illetve lenyűgöznek a zen buddhizmust övező, azzal gyönyörű szimbiózist alkotó tradicionális művészeti ágak, mint például a tusfestészet, az építészet, a kertészet vagy az ikebana. A filozófia alapvetően a természetközeliségről, a tudat lecsendesítéséről, a pillanatban való létről szól. Ezek megélését segíti bármely említett művészeti ág gyakorlása. 

A főiskola után újra az alkotás került előtérbe az életemben, de elvégeztem a BÁV Becsüs Akadémia műtárgybecsüs szakát, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum és a Képzőművészeti Egyetem szervezésében a műtárgyvédelmi asszisztens képzést is, mert szerettem volna tudni, miként lehet a régi tárgyakat megőrizni az utókornak akár múzeumi gyűjteményben, akár az otthonainkban. Ennek köszönhetően később dolgoztam a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében is.

2011 tájékán költöztünk Szentendrére. Budapesten szerettünk volna albérletet váltani, de talán Budapestet is szerettük volna leváltani… Szembejött velünk egy fotó nélküli hirdetés: „Szentendrén 42 nm-es patakparti lakás kiadó”. Lenyűgöztek a kis ház vastag falai, a boltívek, az udvarban zöldellő, hegyre emlékeztető bokor. És persze vonzott a város is a szabálytalan, girbe-gurba utcáival, a rengeteg rusztikus és őszinte motívumával. Tudom, ezek közhelyek, de mind nagyon erős minőség – a bájos tökéletlensége teszi Szentendrét Szentendrévé.

Hat éve keresett meg egy séf, és tulajdonképpen ekkor kezdtem el keramikusként gasztronómiai vonalon alkotni. Ez hosszú, bizalomra épülő munka, szerencsés vagyok, hogy megélhetem. Gyakorlatilag festővásznat adok az étel alá. Szeretem ezeket a kapcsolódásokat! A megrendelőnek van egy elképzelése, nekem pedig szakmai tudásom, amiket össze kell hangolni, és végül létrejön valami, ami az ő mindennapjainak a részévé válik. Megtiszteltetésnek érzem, ha valaki az én kerámiáimból szeretné az ételeit fogyasztani, vagy a vendéglátását e köré tervezi építeni.

Engem elsősorban az anyag érdekel – annak a viselkedése, illetve a tárgyak anyagszerűségükben való megmutatása. Szeretem, ha egy kerámia a föld érzését kelti, rusztikus, nehéz, ha a tárgy meg tudja mutatni az időtlenségét. Jellemzően papíragyaggal dolgozom. Az agyagmasszát én állítom elő, majd adalékanyagokat teszek hozzá, aminek eredményeként egy teljesen új matéria születik, nem mellesleg új szakmai gondolkodásmódra is lehetőséget ad. Szeretem, ha a máz nem hivalkodó, hiszen így tudom megtartani, vagy akár kiemelni a tárgy anyagszerűségét. 

A funkcionalitás mellett meghatározó részét képezi a mindennapi munkámnak a kísérletezés is. Ebben egyszerűen nem lehet lenyugodni! Mindig jön valami új ötlet, amit muszáj kipróbálnom, és az a jó, hogy ebben nincs kudarc, hiszen bármi is születik, az egy új tapasztalás és lépés valami más felé. Az elsődleges célom mindezzel, hogy jobban megismerjem az anyagokat. Érdekel a geológia, ilyenkor például kvarcokkal, ásványokkal és vulkáni hamuval is dolgozom. Azt hiszem, mindez alapvetően az alkotás szeretetéről szól, arról, hogy sokszor nem elégszem meg a katalógusagyaggal és -mázzal.

Mivel nagyon szeretnék a közeljövőben ikebana kerámiákkal is foglalkozni, pár hónapja elkezdtem egy iskolát a japán virágrendezésről, annak is az Ichiyo irányzatáról, amely a növények közt létrejövő üres terekre, az egyensúlyra és az arányokra helyezi a hangsúlyt. Hogy ezt tanulhatom, számomra ajándék. Gyönyörű az ikebanában, hogy a kompozíciók úgy épülnek fel, ahogyan a természetben a növények nőnek – felfelé törnek, elágaznak, lecsüngenek vagy elterülnek. Ha valaki ezzel foglalkozik, megkerülhetetlen a természetjárás, hiszen ezáltal is inspirációt nyer az alkotáshoz. A mélyebb értelme pedig ennek a művészetnek az, hogy a virág hervadásán keresztül szemlélői lehetünk a mulandóságnak.

Összességében úgy érzem, a mostani alkotómunkáim csupa olyan motívumokból állnak, amelyek folyamatosan előre lendítenek. Ráadásul a kíváncsiságom nyughatatlan, szüntelenül az foglalkoztat, hogy mi lehet a következő lépcső. Valahányszor leülök alkotni, azt érzem, hogy mindig van egy olyan új mozdulat, vagy inspiráció, ami nyomot hagy, ennélfogva soha semmi sem ugyanaz – minden változik, fejlődik…

Szentendrei keramikusok bemutatkozó alkalmai

Május 19. 

Hommage kiállítás a Városi Vendégházban

Résztvevők: Borsódy László, Urbán Teréz, Sarkantyu Judit, Zákány Eszter, Kisfalusi Márta, Vizmathy Mária, Nemoda Attila

A kiállításon a felsorolt művészeket, valamint néhány alkotásukat ábrázoló fotókat tekinthetnek meg a látogatók.

Május 20. 

Keramikus bemutató a Városi Vendégházban

Résztvevők: Gállfy Ildikó, Varga Tímea, Illés László, Bula Gábor, Szabó Anikó, Maholányi Gabriella, Hidvégi Petra, Leel-Őssy Enikő, Rencz Mariann 

Ez a nap alapvetően a korongozásról szól, de mellette megtekinthetők, de akár megvásárolhatóak is lesznek az alkotóknak korábban elkészült kerámia tárgyai is.

Június 17-18. 

Szentendrei Keramikusok Hétvégéje a Dumtsa Jenő utcában

További részletekért kövessék a Dumtsa Forgatag Facebook oldalát!

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. május 10-ei lapszámában jelent meg.

Portré: Deim Balázs