Tizenkilenc évvel ezelőtt, 2005-ben hívták meg először Szentendrét az EPF-re, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a Burgostól délre 80 km-re fekvő spanyol kisváros, Aranda – nem mellesleg a világhírű, Duero-folyó menti borvidék központja – ezzel is nyomatékosítsa, hogy Salon de Provence mellett szeretnének Szentendrével is testvérvárosi szerződést kötni.
Bár az egyezmény azóta sem született meg, bennünket, Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete ötvenfős delegációját elvarázsolta a fesztivál kivételes hangulata, s még ugyanazon az őszön, az önkormányzat egyetértésével beléptünk az EPF nemzetközi egyesületébe. Azóta minden évben (néhány, a Covid vagy forráshiány miatt kieső év kivételével) minden fesztiválon részt vettünk, sőt, 2011-ben mi rendeztük meg a találkozót itt Szentendrén.
Az 1993-ban megalapított EPF célja és alapgondolata nagyon egyszerű: az Európai Unió – lehetőleg néhány tízezer főnél nem nagyobb lakosságú – kisvárosainak civiljei között barátságos sport- és kulturális versenyek szervezése, melyek során jó kapcsolatok szövődnek, a résztvevők megismerhetik a fesztivált befogadó város szépségeit, kulturális értékeit, valamint színpadi produkciók segítségével bemutathatjuk saját zenei, tánc és színházi hagyományainkat is.
Az egy híján húszéves évfordulónk nemcsak azokat a régi tagokat aktivizálta, akik már jártak egyszer Arandában: idén egy friss, fiatal csapat is jelentkezett a fesztiválra, a Bailar tánciskola (Boda Krisztián) növendékei és baráti körük. Ennek köszönhetően egy népesebb, negyvenkét fős csapattal indultunk útnak. Aranda nagyon messze van, a 2500 km-t nem is tehettük meg egyszerre, a rosszban – az első szakasz húszórás buszozásában – az volt a jó, hogy szállásunk francia testvérvárosunkban, Salon de Provence-ban volt, így este még ott is szétnézhettünk.
Az EPF-ek soha nem luxus-nyaralások, a szállásunk most is egy iskola tantermeiben, matracokon volt, ezzel szemben a mindössze ötven eurós „részvételi díj” ellenében teljes ellátást, egyszerű reggelit, legtöbbször szendvics-ebédet és bőséges, finom vacsorákat kaptunk.
A fesztivál nyitónapján a sok éves hagyományok szerint előbb egy ökumenikus istentiszteleten vettünk részt Aranda csodás, középkori katedrálisában, ezután bejártuk a műemléki belváros nagy részét egy fergeteges felvonuláson, majd este megnyílt az Eurovillage, ahol a résztvevő országok kézműves- és gasztro-termékeit lehetett megvásárolni.
Másnap elkezdődtek a sport- és kulturális versenyek. Idén a foci, a kosárlabda, a strandröplabda, az atlétika és az elmaradhatatlan pétanque (a híres francia golyójáték) szerepeltek a programban, a kulturális kompetenciák között pedig a hagyományos utcaszínház, fotó- és főzőverseny, valamint a ritkábban előforduló társastánc mellett a spanyolok egy igazi újdonságot találtak ki: a festőversenyben nem táblaképet kértek, hanem egy (Aranda világhírű borával összefüggésben álló) hordót kellett kidíszíteni!
Sajnos túl későn szerveződött össze a csapatunk, ami miatt nem volt időnk előzetesen edzéseket szervezni, ezért sportban nem voltunk igazán ütőképesek, ezzel szemben a kulturális versenyeken valósággal taroltunk: ötből négy első helyezést a szentendreiek nyertek el! Az utcaszínház társulat (Füvessy Bence, Gerencsér János, Görög Hanna, Kecskés Robin, Kőri Elek, Oroszi Éva Orsolya) szellemes módon „visszacsatolt” a tizenkilenc éve Arandában szintén első helyezést elért előadásukhoz, most a baratátságról és a segítőkészségről szóló darabjával. Krizbo – Krizbai Gergely és Alacher Zoltán három fotója, valamint Rajkó Krisztina és Szárnyas Doboz „Pesca Mundi” témára festett hordója titkos szavazással nyertek, társastáncban (bécsi keringő, argentin tangó, paso doble és bachata bemutatójukkal) pedig a Kolba Zsófia Magdolna/Bingó Bangó Péter páros lett a győztes. S mivel a sport és a kulturális versenyekben elért pontszámok összeadódnak, összesítésben a harmadik helyezést értük el.
Nemcsak a pontozásos versenyekben szerepeltünk jól: nagy tetszéssel fogadták a kulturális bemutatónkat is, melyben moldvai táncok mellett magyar nép- és egyéb dalok hangzottak el, utóbbiakra Krizbo a színpad hátterében kifeszített vászonra rajz-improvizációkat készített, s a mi Eurovillage standunkon volt a leggazdagabb árukészlet, köztük Gálffy Ildikó gyönyörű kerámiái. A stand mellett, a Dunapart feelinget idéző molinó előtt ülve Szárnyas Doboz alig győzte teljesíteni nyitástól zárásig a portréfestés megrendeléseket!
Aranda szépségei és fantasztikus hangulata mellett más élményeket is szerezhettünk: szabad napunkon kirándultunk Burgosba, a világörökségként számontartott katedrálishoz, hazafelé pedig egy órára megálltunk a spanyol-francia határ melletti Zarautzban, ahol a bátrak megmártózhattak az Atlanti-óceánban. Az éjszakát újra Salon de Provence-ban töltöttük, ahol ismét lehetőségünk volt bemenni a belvárosba.
Másnap, ismét egy közel húszórás buszozás után értünk vissza Szentendrére, s bár mindenki fáradt volt, úgy köszöntünk el egymástól: ennek a csapatnak a legtöbb tagja újra együtt lesz 2026-ban, a németországi Bad Segebergben megtartandó European Peoples’ Festivalon.
Krizbainé Szabó Éva
Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete
