A kaposvári születésű Antal István József 2008-ban, egy szakadékba zuhant autó mentése után döntött úgy, hogy belép a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesületbe. Költözését követően tagja lett a HUSZÁR Mentőszervezetnek és a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatnak is. „Én nem kocsmába járok, meg biliárdozni, hanem menteni” – meséli a Szentendre és Vidékének. 2020 óta a szolgálat parancsnoka, s a munkája a napi ügyeken túl sok szervezéssel és adománygyűjtéssel is jár. Pénzt azonban továbbra sem kap, ezért főállásban a helyi Ford autókereskedésben dolgozik, ahol elmondása szerint maximálisan támogatják az önkéntes tevékenységében.

Bár korábban szívesen lett volna hivatásos tűzoltó, jelentkezésekor még nagy volt a túljelentkezés. Évekkel később megszerezte ugyan a szükséges papírokat, de aztán meglátta a fizetési kondíciókat, illetve azt mondták neki, még egy bentlakásos alaki kiképzés is szükséges a felszereléshez, és úgy döntött, marad az autókereskedésben, szabad idejében pedig önkéntesként oltja a tüzeket, vagy menti a sérült túrázókat. 

És hogy mi motiválja? Saját bevallása szerint adrenalinfüggő, de nem csak ez mozgatja. „Ott van az az érzés, amikor megszólal a telefon, és menni kell segíteni. Legyen ember, állat, vagyon, tehát bármilyen mentés, amihez egy kis pluszt tudunk nyújtani, az számomra nagyon jó érzés. És engem rendkívül motivál maga a csapat is, ami hihetetlenül összetartó, akár a magánéletben is számíthatunk egymásra, több barátom is lett a kollégák közül.” 

A tűzoltás mellett munkát vállal a HUSZÁR Mentőszervezetben is. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik nemzetközi katasztrófák esetén is bevethetőek. Bár rengeteg idővel jár a gyakorlás, a felkészülés, István ezért a munkáért is lelkesedik. 

Meglepő elismerés

„Ez egy magas szintű szakmai elismerés a megyétől, pláne önkéntesként, nem is számítottam rá. Ezek a dolgok azok, amelyek előre visznek, és amiért úgy érzem, hogy érdemes csinálni.” 

Az idei év nem volt könnyű, a hosszú, forró nyár nagy tüzeket hozott. Pilisszentlászló, Tatárszentgyörgy mellett is égett az erdő, menni kellett. Istvánt az előbbi esetben a Balatonon érte a riasztás. „Éppen a Balaton közepén voltam, amikor megszólalt a telefon – valahogy éreztem, hogy be kell vinnem a telefont a vízbe –, így konkrétan a tóban kezdtem el szervezni a mentést, mert a megyével én tartottam a kapcsolatot. Lényegében attól a pillanattól, ahogy felértem, másnap délelőttig folyamatosan kint voltam. De Tatárszentgyörgy rosszabb volt, ott három napig oltottunk.” 

Mint a beszélgetésből kiderül, egy tűzeset arra is jó, hogy a tűzoltó tanuljon belőle. „Ez egy olyan szakma, amit az ember örök életében csak tanul, és ha minden oltásban csak egy mondat, vagy egy mozdulat van, azt én megtanulom, és tovább is adom az újaknak. Merthogy nincs két egyforma oltás, minden káreset különböző.”

„Nyáron az ALDI parkolójában bezártak egy gyereket a kocsiba. Mivel ott dolgozom, átmentem, betörtem az ablakot, kivettem a gyereket. De a 2019-es papírgyári tűznél egy szerződéskötés során pattantam fel. A főnököm nem értette, mondtam neki, nézz hátra ott a füst. Az ügyféltől elnézést kértem, és elmentem oltani. Sokat köszönhetek a munkáltatómnak, amiért ezt tolerálják, és engedik, hogy csináljam.” István szerint vannak előnyei is ennek a munkának, például alkoholt nem is tudja mikor ivott utoljára. „Biztos vagyok benne, ha innék, akkor szólalna meg a riasztás.” 

-zzs-

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. február 1-jei lapszámában jelent meg.