Szentendre az ország ötven legnépesebb településének egyike. A legfrissebb adatok szerint huszonnyolcezer-hatszázhatvanan élünk benne. A város megtelt, ám ezzel együtt is – körkérdésünk ezt mutatja – az otthonunk, ahol jó élni.

Pismány

Pismányt szokás a város „Rózsadombjának” nevezni – bár a kifejezés a régi időket idézi, máig megmaradt a magas presztízsű lakóövezetek állandó jelzőjeként. Az „őslakos” idősebbek persze másként érzékelik. Rosszul élik meg, hogy házuk már nem egy csendes utcában áll, mint régen. Hogy kertjükből – a ritkán látott üdülővendégek helyett – hipermodern villákba költözőkre látnak rá, hogy a szűk hegyi utcákon életveszélyessé vált a gyalogos közlekedés. De inkább nem panaszkodnak, mert ahogy ők mondják: „Szentendréről jót, vagy semmit”. Ha az idősek nem is, a fiatalabb korosztály szívesen osztja meg személyes tapasztalatait. Adri több mint húsz éve él a környéken, a gyerekek már itt születtek – a kezdetekkor Szentendre atmoszférája, különleges fekvése vonzotta ide. „Fantasztikus, különleges kirándulóhelyként emlékszem a városra gyerekkoromból, ahova ünnep volt kilátogatni, és emlékszem, hogy irigyeltük azokat, akik ott élhetnek… A huszonkét év alatt három helyen is laktunk, pl. Boldogtanyán, de onnan nagyon nehéz közlekedni. Itt az Egres úton sokkal egyszerűbb, a család minden tagja tud önállóan jönni-menni. Egy társasházban élünk – a lakás típusa nem volt fő szempont, inkább a lokációhoz ragaszkodtam. Nagyon szeretem a várost, ritka jó adottságai vannak. Jó itt gyerekeket nevelni: van hegy, erdő, víz, a közelben a Skanzen… Persze, rengeteg a probléma is: sokan vagyunk, rettenetes az utak állapota, a vízhálózat folyamatosan elromlik– ezzel együtt nem cserélném el – úgy szoktam fogalmazni, hogy egy üvegbura alatt van az otthonunk.”

Társasházi környezet

A lakópark manapság inkább szitokszó a helyiek körében, hiszen mindent megtestesít, ami kezelhetetlen helyzeteket teremt a városban: az ellehetetlenülő közlekedés, a hiányos infrastruktúra, az egyre szűkülő természetes környezet mind-mind a gombamód szaporodó lakópark-építkezés következménye – gondolják sokan. Biztosan van benne igazság, ugyanakkor nem mindenki „gyüttment”, aki ilyen típusú lakást választ. A Vasúti Villasor új építésű parkjában élő Andi egyéves kora óta szentendrei. „Sokfelé laktam már a városban ez alatt a negyven év alatt. A Radnóti utcában nőttem fel, aztán – már a férjemmel – a Pap-szigetre költöztünk, majd le a Duna-partra – most pedig a Vasúti Villasor lakóparkjában élünk. Őszintén mondom, én mindenhol szerettem lenni, abszolút Szentendre-rajongó vagyok, ráadásul itt élnek a szüleim is, a közelben a testvérem. Mindig a gyerekek igényeihez, korszakaihoz igazítottuk az életünket – de ők mára felnőttek, így több idő jut magamra –, ebből a szempontból is ideális hely a mostani otthonunk. Ráadásul nagyon jó a közösség is, sok a fiatal család, itt a gyerekek együtt nőhetnek fel. A környékkel sincs bajom – kivéve a leégett Spar területét, az nagyon durva… elhanyagolt, lepukkant, hogy hagyhatják így? Ja, és egy zebra is jó lenne, hogy a szemben lévő oviba nyugodtabban lehessen eljutni. Még nem tudom, mit hoz a jövő, de hogy maradunk, az biztos.”

A társasházi lét Pannóniatelepen is hasonló – Robiék a változó életkörülményeik miatt kerültek ide. A régi otthon, Pismány még hiányzik nekik, hiszen ott volt a kert, a természet – de igyekeznek itt is megtalálni a helyüket, a saját közösséget.

„Békés, nyugodt környék, kiváló közlekedéssel – én főleg gyalog járok, vagy tömegközlekedéssel, így az is jól jön, hogy közel a HÉV-megálló. Persze a levegő szennyezettebb, a zaj nagyobb a 11-es miatt, és azért az ipartelep-jelleg sem tagadható, vagy hogy a környék egyes részeit gyakran szemétlerakónak használják. Pismányban egy közösségben éltünk, a társasházi létre ehhez képest mindig is egyfajta kényszer- együttlakásként tekintettem. Pedig itt is meg lehet és meg is kell teremteni a közös helyzeteket, amik közelebb hoznak minket egymáshoz. Ebben nekem is van változni valóm, kétségtelen. De a közösségi együttműködés hiánya az egész városra jellemző, úgy tapasztalom. Jó dolog, hogy a Városrészi költségvetés kezdeményezése igyekszik ennek ellen tartani, de ennél több kell: nagyobb civil aktivitás, alulról jövő kezdeményezések sora. Amit még nagyon fontosnak tartok az az, hogy a város végre gyalogos- és kerékpáros- barát településsé váljon minden pontján. Az előbbi alap kellene legyen – de nem az. Hogy jut például át a 11-esen egy idős ember, vagy egy babakocsis anyuka? Az aluljárón kénytelen átvergődni, vagy kerül egy nagyot, hogy zebrát találjon. A biciklisek derekasan küzdenek az érdekeikért, részt vesznek az útvonalak megtervezésében – a helyi Kerékpáros Körben én is benne vagyok – de egyelőre kevés eredménnyel. Tudják például, hogy a Vasárnapi Merőkanál önkéntesei gyakran biciklivel szállítják ki az ebédet? Reméljük, a 11-es felújítása során ezek a problémák is megoldódnak. Amúgy szeretünk itt élni, és ha megtehetjük – az egyre dráguló ingatlanárak hagynak kétséget efelől – akkor maradunk.”

A lakótelep fogalma elvileg összeférhetetlen a macskaköves utcácskákkal teli belvárossal és azzal, ahogy Szentendre máig él az idelátogatók képzeletében. Pedig például a város legnagyobb telepe, a Püspökmajor a maga több ezernyi lakójával és lakásával évtizedek óta a városkép része, mint ahogy a Vasvári lakótelep is. Éva születése óta itt él. „Én ide születtem, a nagyszüleim elsőként költöztek az utcába. Nagyon jó, hogy bölcsődétől kezdve a gimnáziumig Szentendrére jártam, nem kellett Budapestre mennem. Sportolási lehetőség is van és örülök a zeneiskolának is. Ugyan nem magassarkú-barát, de szeretem a macskaköves belvárost.”

Éva kifejezetten örül a fejlődő kerékpárutaknak, viszont bosszantja a szinte folyamatos dugó. Azt sem nézi jó szemmel, hogy egy csomó terület elhanyagolt, gazos, ahol korábban szép virágok voltak. „Az kimondottan feldühít, hogy elméletileg nem engedélyezik a lakóparkok, társasházak építését, mégis gombaszámra nőnek ki a földből. A HÉV-állomás környéke botrányos, sürgősen át kell építeni, aki ide megérkezik, koszt, leégett SPAR-t, gyomos, elhanyagolt területet talál. És szuper lenne, ha a játszóterek mindig biztonságosak és korszerűek lennének.”

Kertvárosi környezet

A Vasvári lakótelep már a kertvárosi övezet része, ahol máig a legtöbb szentendrei él; szomszédságában ott húzódik a valaha önálló falu, Izbég.
A régi gyárak helyén ma családi házak, társasházak állnak, sőt nemrég lakóparkkal is bővült az addig szabadon bejárható terület – a gyors növekedést azonban nem követi az infrastruktúra fejlődése.

Imréék több generáció óta e városrész lakói – bő egy évtizeddel ezelőtt szép, barátságos házat építettek a családnak, tágas telkükön az egyik fiuk kezdett volna önálló életet. Most azonban minden bizonytalanná vált. Egy év alatt a semmiből nőtt ki a mellettük addig gyümölcsösként, nyaralóként nyilvántartott telkeken először egy családi ház, az utóbbi időben pedig társasház épült a szomszédban.

„Hosszú évekig jártam át segíteni: az öreg tulajjal gondoztuk a gyümölcsfákat, nyírtuk a füvet. Halála után az örökösök gyorsan eladták a telket – nem ért meglepetésként, amikor megláttuk az építkezés első jeleit. De arra nem számított senki, hogy hatalmas kétlakásos házzal pakolják meg a teljes területet, ráadásul – szabálytalanul – a ház több ablaka egyenesen ránk néz, harminc cm-re a telekhatártól… Még készen sincs, de már árulják a lakásokat. És lesz, aki megveszi: kijön a természetbe, és beköltözik egy teljesen lebetonozott kertbe, miközben majd bámulhat minket a patakpart meg a pismányi kilátás helyett. Próbáltam én mindent, beszéltem az illetékesekkel, de tehetetlenek. Maximum büntetést szabhatnak ki utólag, aminek semmi visszatartó ereje nincs, sőt szerintem eleve bekalkulálja a vállalkozó. Mit tehetek még? Húztam egy magas kerítést a két telek közé, hogy legalább a magánéletünk ne legyen közszemlére bocsátva.”

SZENTENDRE NÉPESSÉGE Az állandó bejelentett lakosok száma alapján Szentendre lakossága 2007-ben 24.985 fő volt, melyből 13.190 fő nő, 11.795 fő férfi. Ez a szám a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2021. január 1-jén elérte a 27.534 főt, mellyel városunk az ötven legnépesebb magyarországi település között a 40. helyet foglalta el. 2022-ben Szentendrének az állandó lakosok száma alapján 28.660 fő lakosa van, melyből 14.940 fő nő, 13.720 fő férfi.
Adatok forrása: stat.dbhir.com

Kati és családja több mint húsz éve él Izbégen – a kezdetekkor olyan otthont kerestek a főváros helyett, ahol a gyerekek biztonságban, szabad környezetben nőhetnek fel.
Nem tervezték, hogy valaha is elköltöznek, de mostanában egyre gyakrabban szóba kerül ez a lehetőség is.

„Nincs bajom azzal, hogy sokan ugyanott szeretnének élni, ahova mi is költöztünk bő húsz évvel ezelőtt. Az aszfaltozatlan utakkal van problémám, meg a rossz minőségben aszfaltozott, amúgy egysávosra tervezett utakkal. A járda nélküli utcákból van elegem, manapság ne akarj sétálni a környéken. Őrület, hogy egy család számára már nem elég két személygépkocsi, három is áll a ház előtt, nem egyszer az úttesten – mert persze parkolót nem építettek. A közösség is egyre széttartóbb: néhány évvel ezelőtt épült egy ikerház, az egyik oda költöző család feje azzal mutatkozott be, hogy a komplett szembe-szomszédságot feljelentette, mert szerinte direkt ráengedjük a telkére az esővizet… Mindezt úgy, hogy egy lejtős domboldal alján vette meg a házat, ja, és persze nem kérdezett meg senkit előtte. Vagy a másik új lakó, aki szerint a kerítésen kívül minden közterület, tehát ő oda áll a három autójával, ahová akar.
Ezek apróságoknak tűnnek, de az évek során lassan kiöli az emberből a biztonságérzetet, azt, hogy jó hazajönni, az otthon érzetét. Meglátjuk, mi lesz…”

Pap-sziget és környéke

És persze van élet a város szélén is – a környék talán legérintetlenebb része egyelőre a Pap-sziget és környéke.

„Nagyon szeretek itt élni, ez egy olyan hely, mintha egész évben nyaralnék” – meséli Bernadett, aki tizennyolc éve lakik a Duna- part mellett. Ő azon kevesek közé tartozik, akik mindig derűsen látják a világot és a várost.

„Szabadság van, közel a természet, ráadásul én otthon dolgozom, így nem kell ingáznom. Az utóbbi két év a környékünkön is sok változást hozott, sokan költöztek ki a nyaralókba, megváltozott a közvetlen környék hangulata. Sokan panaszkodnak a megnövekedett autóforgalomra, de én szerencsés helyzetben vagyok, mert megtehetem, hogy akkor indulok el itthonról, ha már lement befelé a tömeg. De megértem azokat, akiknek ez gondot jelent. Bár lehet, hogy valaki negatívan éli meg, hogy a korábbi nyugodt légkör megváltozott, én kifejezetten örülök a sok új lakónak, akik közül sokan kisgyerekesek. Bármikor lemegyek a partra, mindig találkozom néhány ismerőssel.”

Szentendre belvárosa

Duna-part a belváros is, benne a Szamárheggyel, a város egyik legrégibb településrészével. Ági 1987 óta él itt a családjával: „Már akkor is felkapott helynek számított, de akkor még megvolt a vidéki kis hely hangulata. Azóta nagyon felmentek az árak, az idősek meghaltak, sokan eladták az ingatlanjukat, és ebből adódóan már nincsenek kapcsolatok. Régen voltak összetartások, mára inkább elidegenedés van, de talán nem csak nálunk, hanem országosan is. A kiköltözők hatására megváltozott a légkör, de a Szamárhegy a kilátásával, a hangulatával maga a csoda, fantasztikus itt élni. Ami gondot jelent, az az autódömping, a zsúfoltság, de egyébként imádom, szeretem az itteni életet.”

Szarvashegy

A Szarvashegy régen tipikus üdülőövezetnek számított – ma már egyre több a városrész álladó lakója. Marcsiék is itt építettek házat. „Amikor ide költöztünk, nem sokan laktak a környéken, az utcánkban talán két-három faház állt. Telket akkor olcsón lehetett szerezni, a környék békés, nyugodt volt… Szeretek itt lakni, bár az utóbbi időben nagyon sokan költöztek ide, sok az új szomszéd. A forgalom jelentősen megnőtt, főleg az utóbbi időszakban. A csatorna és az aszfaltút hiányáról felesleges beszélni, de az nagyon dühít, hogy a földút is lassan járhatatlan személyautóval, és ha esik, még jobban kimossa az „utat”. A közlekedés kriminális, alig van tömegközlekedés: az iskolába vagy nagyon korán vagy későn érkezik meg a gyerek, pedig igény lenne járatsűrítésre. Mindezek ellenére a nyugalom-adta pluszt nem cserélném el a Belvárossal.”

Utak, közművek, közlekedés, forgalom, zsúfolt lét – aki nem itt él, el sem hiszi, hogy a XXI. századi élet milyen evidenciái hiányoznak a Dunakanyar ékszerdobozából. És mégis, senki nem akar elköltözni innen… ez az otthonunk.

Szentendre ingatlanállománya
A településen 10 096 lakóépület található, amelyekből 1 288 db kisebb mint 50 m2, 5 708 db 50 és 99m2 közötti alapterületű, 3 100 db pedig több mint 100m2. Egy lakás átlagos alapterülete 87m2. Összesen 8 927 épületben élnek ma életvitelszerűen, a nem lakott lakások aránya 9,4%. A magántulajdonban lévő ingatlanok száma 9 600, önkormányzati tulajdonú lakás pedig 338 van. Az ingatlanok 8 374 esetben saját használatúak, 625 bérbe adott ingatlan, azaz 7,0% a bérlakás. Szentendre összes épületéből 5 499 1 lakásos, 413 2-3 lakásos, 317 4-10 lakásos, 124 épületben pedig 11 vagy annál több lakás található.

Forrás: www.koltozzbe.hu

– ka –
– zzs –

Címlapkép: Bikali Sándor

A cikk megjelent a Szentendre és Vidéke 2022. június 8-i lapszámában.