Mindig is pedagógus akart lenni, az is lett. Szívvel-lélekkel csinálta, nagyon szereti a gyerekeket, szeretett velük beszélgetni. A gyerekek mindig számíthattak rá, ha kellett, vigasztalt, ha kellett, meghallgatta őket. Tudta, hogyan kell velük bánni. A hivatásának élt, szerette csinálni, és nagyon jól élt vele. Szeretettel, jó kedvvel tanított.

A pedagógusi pályáról a véleménye: a pedagógus azért van, hogy tanítson. Magyar, történelem és pedagógiai-szakos tanárként dolgozott az 1953/54-es tanévtől kezdve. Az édesapja azt akarta, hogy pap vagy orvos legyen, de ő mindig pedagógus akart lenni. 1975-ben költöztek Szentendrére a feleségével, ők voltak az első lakók abban az épületben ahol most is él. Akkor még nem volt teljesen kész. Itt a Rákóczi Gimnáziumban kezdett el dolgozni, majd 1979-től a Barcsayban tanított.

Karácsondon született, 1931. július 8-án. Az Egri pedagógiai főiskolán végzett (1951-54), Heves megye támogatta az oktatását, így 10 évet a megyében kellett dolgoznia. 1954. december 24-én nősült meg. A felesége szintén pedagógus volt. Sok helyen tanított, meghívási- és magánalapon is. 1981-ben dolgozott ifjúságvédelmi felügyelőként is, meghívott tanárként Zsámbékon is. Felnőtteknek tanított vallástörténetet, a pártfőiskolán meghívott vendégként is tanított. Visontán, Sirokon, Nádudvaron és Szentendrén tanított. A siroki iskola kialakításában is részt vett. Karácsondon a szülővárosában is tanított rövid ideig 1955-ben. A Megyei Pedagógiai Intézetben is dolgozott. Kétszer volt igazgató, összesen 18 évig. Az élete során sokat utaztak a feleségével, bejárták Európát. Diákjai nagyon szerették, a mai napig ráköszönnek az utcán, messziről integetnek Laci bácsinak. Ma már a diákjainak is unokái vannak, de mindig örömmel beszélgetnek vele. 90. születésnapját szűk családi körben ünnepelték meg.

Kép forrása: www.pexels.com