Az idei nyár szerencsére már nem a pandémia árnyékában telt, és ez látszott is a megszaporodó különböző kulturális programokon, fesztiválokon, a látogatottságon. Mennyiben teljesült az a markánsan megfogalmazott célkitűzés, hogy „Szentendre a szentendreieké”? 

Szerintem erőteljesen változott a fókusz: tömegrendezvények helyett a minőség került előtérbe, és az a szemlélet, hogy a városvezetés feladata elsősorban a kulturális szereplők segítése, támogatása. Egyetlen brandünk van, ez Szentendre, ezt kell „elmesélni”, megjeleníteni. Így vált a szentendrei identitásképzés egyik fontos elemévé a Szentendrei Kulturális Központ jóvoltából a KultSzerenád-sorozat – sikerét minisztériumi dicsérő oklevél is jelzi. Nagyon jó érzés látni, hogy a helyi közösségek szívesen részt vesznek ezeken az eseményeken, az ott lakók utána együtt maradnak, beszélgetnek…

Visszatérve a nagyobb volumenű programokra: a tradicionálisnak mondható rendezvények továbbra is megjelentek a városban, sikerrel és minőségi tartalmakkal – például a Szentendre Éjjel-nappal Nyitva, a Gyertyaúsztatás vagy a Gyereknap – annak ellenére, hogy több tíz millió forinttal kevesebbet tud a rendezvényekre szánni a szervező Kulturális Központ. Kiemelném a Teátrum nagysikerű fesztiváljait és előadásait, vagy a Ferenczy Múzeumi Centrum izgalmas eseményeit, különösen a Nyitott Templomok Hétvégéjét. Most tapasztaltam meg, hogy milyen fantasztikus akusztikája van a Péter Pál templomnak. Mindegyik nagyon magas színvonalú programsorozat volt.

De mondok más példát is: nemrég történt, hogy elmentem a Petőfi Kulturális Egyesület várostörténeti előadására, majd átnéztem egy kiállítás-megnyitóra az Erdész Galériába; a nap a P’Art Moziban ért véget, ahol a Bereményi-film alkotóival szerveztek közönségtalálkozót. De ugyanezt nyáron is megéltem: egyszerre zajlottak izgalmas események a MANK galériájában, a Vajda Lajos Múzeumban és a Folt Kávézóban. Sajnos nem tudsz egyszerre három helyen lenni – pedig szeretnél!

Azt mondja, hogy mindezt a városvezetés generálja? 

Semmiképp. Azt állítom viszont, hogy bennük már jól megmutatkozik a város alapvető törekvése: az a feladatunk, hogy tartsuk a zászlót, és jogi, strukturális eszközökkel segítsük, inkubáljuk a kulturális szereplőket abban, hogy együttműködjenek. Persze tudnunk kell azt is, hogy kiknek akarjuk „elmesélni” a várost: a kultúrára, kreatív tartalmakra nyitott polgári közönség a célcsoportunk, mint ahogy ez Szentendre Turisztikai Koncepciójában is megfogalmazódott.

A város brandjének meghatározására számos próbálkozás történt a múltban is. A Turisztikai Koncepció kapcsán pedig az a benyomása az embernek, hogy túl sok lehetséges megközelítésmód kínálkozik…

Ezért indítottuk el a Brand Stratégia kidolgozását, és szerveztük meg nyáron a Hogyan meséljük el Szentendrét? című szimpóziumot. Az érintett intézményvezetők mellett előadást tartottak legismertebb várostörténészeink is: Török Katalin, Krizbai Éva, Benkovits György és Vincze Ottó szentendrei Munkácsy-díjas képzőművész.

Most először került fókuszba az a gondolat, hogy egyszerűen el kell mesélnünk Szentendrét. Hogy milyen formákkal és eszközökkel, kiknek, mekkora hatékonysággal tudjuk ezt megtenni – ezen kell dolgoznunk. Igaz, hogy nagyon sok érték él egyszerre ebben a városban, de nem az a feladat, hogy közülük egyet kiemeljünk, hanem egyfajta „közlekedési szabályrendszert” kell alkotnunk, amely keretein belül ezen értékek egymást erősítve bemutathatók.

Valamifajta prioritásra azért biztosan szükség van – az ön számára mi lehet ez?

Szerintem a város alfája és ómegája a helytörténet. Van egy fantasztikus Skanzenünk, de nincs városi helytörténeti kiállításunk. Márpedig e nélkül nem mesélhető el Szentendre. Minden adott hozzá: kiváló helytörténészek, profi muzeológusok, könyvtári kutatószoba. Ha mindez összeadódik, akkor – a mai kornak megfelelő formában – el tudjuk majd mesélni a saját történetünket. Az identitás erősítése és a helytörténet modern megjelenítése szintén kulcskérdés: legyen hova vinnem a fiamat, ahol megmutathatom neki, milyen kulturális közegbe született. És ne csak tablókon, hanem például a film nyelvén keresztül is láthassa, sőt, ha akarja, kutathasson, kereshessen benne. Ennek érdekében EU-s pályázatot nyújtottunk be – közösen az Ferenczy Múzeumi Centrummal (FMC) és a Tourinform Irodával (TDM) – hogy egy korszerű látogatóközpont jöhessen létre a MűvészetMalomban.

A legnagyobb közösségi oldal néhány helyi véleményvezére azért erős kritikával illeti a kulturális városvezetést, mondván: ebben a városban nem történik semmi. Minden vélemény számít, még ha gyakran szubjektív is.

A tények nem ezt mutatják. Fussuk át az FMC idei programjait! Vagy beszéljünk a minősített könyvtári díjjal jutalmazott Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárról, a nyári nagy programokat sikerrel megvalósító Kulturális Központról és a Teátrumról, a bevétel-rekordokat döntögető moziról, a patakparti kortárs kiállításokról! De említhetem a nagyon aktív Tourinform Irodát (TDM), vagy a magas színvonalon dolgozó városi magazint, a Szentendre és Vidékét is.

Ezek az intézmények számtalan alkalommal egymást segítve, kiegészítve dolgoznak a városért. Én magam az Éjjel-Nappal Fesztiválon a kulturális bizottság szellemeként jelentem meg számos helyen: többek között a Lex Caféban, Bicskei Brigiék udvarában, a Postás strand főzőversenyén – és tudom, hogy a Pap-udvarban eközben jazz-zene szólt Kanyó Erikáéknál. Én ezt nevezem polgári szellemnek – ebből kell tovább építkezni, és ezt kell jól bemutatni.

Ha a szereplők jól érzik magukat, a kávézó, a galéria jól tud működni, ha a múzeumba vagy a moziba elég látogató érkezik, akkor fenntartható és virágzó a kulturális élet Szentendrén.

Mielőtt mindenki elégedetten hátradőlne azzal, hogy itt minden szép és jó, azért biztosan van olyan terület is, ahol nem sikerült előbbre lépni.

Persze. Például régi terv, de még nem sikerült megvalósítani, hogy a kulturális programok egyetlen internetes felületen, jól kereshetően megjelenjenek. Dolgozni kell azon is, hogy a megfogalmazott Brand Stratégia milyen korszerű formában jeleníthető meg. Októberben tárgyalunk róla, utána kezdődhet a valódi munka, workshopokkal, marketinges szakemberekkel, a kulturális kerekasztal létrehozásával. A játékszabályok már megvannak, már csak közösen kell elindulni, méghozzá egy irányba.

KA

Az interjú a Szentendre és Vidéke 2022. október 5-ei számban jelent meg.

Kiemelt kép: Deim Balázs