Az erdőkön-mezőkön továbbra is pezseg az élet, rengeteg minden történik a határban. Terítékre kerültek a rendellenes agancsú, koros őzbakok. Gyönyörűszép virágos kaszálókat, legelőket a vad továbbra is rendszeres látogatja, és miután megvolt a reggeli tápanyagbevitel, nyugodtan lefekszik és kérődzik. A szarvasok is a tágasabb területeket látogatják. A vadmalacaink pedig „kamaszodnak”. Vágják a lucernát, a legtöbb helyen kikelt a napraforgó és a kukorica.

A tavaszi őzbakvadászatok idénye lejárt, már nem a bakoké a főszerep, hanem sokkal inkább a most ellő sutáké. A suta az ellést megelőzően egy hónappal kiválasztja az ellőhelyét, ahol mintegy kilenc és fél, tíz hónap vemhesség után világra hozhatja a gidáit. Az megszületett gidák száma átlában 1-3 között alakul, de a leggyakoribb az ikerellés, és egyben a legszerencsésebb is.

Erdei élőhelyen magasabb, míg mezőgazdasági élőhelyen magasabb az utódszám. Ez a suta korától, de legfőképpen a kondíciójától függ. A gidák az életük első három hetét a földön fekve töltik, és az anyjuk csak szoptatáskor keresi fel őket. A suták szoptatási ideje általában négy hónap.

A gyógynövények még javában virágoznak, és az őzek nagyon tudatosan ki is választják, hogy melyik növény nyújtja a problémáikra a legjobb megoldást. Például az erősen vérző sebeiket az őzek cickafarkfűvel orvosolják, de moha gyógyhatásával is pontosan tisztában vannak. A sérült őzek igyekeznek mohaágyakra feküdni, mivel a moha csíraölő baktériumokat tartalmaz, amelyek távol tartják a sérüléstől a kórokozókat. Emiatt is szokták mondani, hogy az őz az „erdő arisztokratája”.

Azonban a nyár bekövetkeztével, a rügyfakadás beindulásával együtt az erdészetben és a mezőgazdaságban okozott vadkár is megjelenik. Az őzek nyáron csaknem minden lombos fa hajtását és levelét fogyasztják. Ezt hívjuk rágáskárnak. Azonban az üzekedéssel együtt a törési kár is egyre gyakoribb lesz, de erről majd később fogok írni…

Szarvasaink agancsa egyre szebben formálódik. A barkás (ez egy vérerekben gazdag háncsréteg) agancsukkal óvatosan járják az erdőt, igyekeznek a vadföldek, tágasabb, nyílt terep felé venni az irányt. Naponta majdnem 2 centimétert nő az agancsuk, így hamarosan a koronaágak is megjelennek majd a bikáinkon.

Nyáron a szarvas nem is mozog olyan sokat, mivel a föld felszínétől a majdnem 3 méter magas hajtásokig minden a táplálék kategóriájába tartozik számára.
Vaddisznóinknak most kicsit sem ilyen izgalmas az életük, ráérősen legelészgetnek. Az eddig kis cuki malacok fehér csíkjai eltűnnek, és egyre inkább igazi „vaddisznós” barna színezetük lesz.

A lucernákat már nagyrészt levágták. Általában ez május közepe-vége felé megtörténik, mert a virágok kinyílása előtt, ún. zöldbimbós állapotban kell levágni a lucernát. Nemcsak növény, hanem vadvédelmi szempontból is érdemes szegélyeket hagyni, ami által a vadkár is csökken. A lucerna egyébként kiváló vadtakarmány. Kivétel nélkül az összes vadfajunk szereti, és kora tavasztól egészen a tél beálltáig fogyasztja azt.

Farkas Kornél vagyok, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium nyolcadikos tanulója, 14 éves elhivatott vad-és természetfotós. Küldetésem közelebb hozni az embereket a természet titkos pillanataihoz a fotóim segítségével. Ezentúl kéthetente olvashatnak tőlem cikkeket a természet rejtett történéseiről. Lesz szó az őzek párharcairól, párzási időszakukról, hogyan készülnek fel a télre, hogyan tudjuk megkülönböztetni a sutagidát a bakgidától, a dámszarvasok érdekes táplálkozási szokásaikról, és rengeteg más érdekes témáról.

A sorozat korábbi részeit itt tudja elolvasni!

Szöveg és kiemelt kép: Farkas Kornél