2021. 05. 14.

péntek

SZENTENDRE időjárás

Párbeszéd és fenntarthatóság - Interjú Hernádi Krisztina Nórával

2021. február 22., 12:01

Két évtizede foglalkozik környezeti neveléssel és természetvédelemmel, korábban kutató-tervező, jelenleg főállásban tanár. 2018 óta önkormányzati képviselő. A testület tagjait bemutató sorozat záró interjújában Hernádi Krisztina Nórát a püspökmajori körzet problémáiról és a városi klímastratégiáról kérdeztük.

Mikor fordult az érdeklődése a természetvédelem felé?

Szegeden a természettudományi karra jártam, földrajz szakos tanárként és geográfusként végeztem, és már középiskolásként, majd egyetemistaként is részt vettem természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek alapításában, működtetésében. 

Hogyan került Szentendrére és milyen szálakon kapcsolódott először a helyi közélethez?

Húsz éve élek Szentendrén, a két fiammal három éve költöztünk a Püspökmajori Lakótelepre, előtte sokáig a Bükkös-patak mellett laktunk, a fiúk a lakótelepen jártak óvodába, iskolába. A volt férjemmel közös vállalkozásunk a természeti és épített környezet védelemre érdemes értékeit gyűjtötte össze Szentendrén. Sok emberrel kapcsolatba kerültünk, sokat dolgoztunk együtt például Dőry Istvánnal és Kéry Magdolnával, akik csalódva a helyi folyamatokban azóta elköltöztek a városból és – Szentendre helyett – a nyugati határszélen, Egyházasfalun valósítják meg azt, amiről olyan sokat gondolkodtunk együtt: a Fenntartható Település Modelljét. A Szeviben ismeretterjesztő cikkeket, egész sorozatokat publikálhattam a témában. 2008-tól azonban egy szó nem jelenhetett meg tőlem. Két évvel korábban Dietz Ferenc választási kampányában még benne voltunk, de amikor kritikus gondolatokat fogalmaztunk meg aktuális kérdésekben, kikerültünk ebből a körből. 

Minek hatására döntött úgy, hogy képviselői szerepet vállal?

Elsősorban szakmapolitikai szerepvállalásnak tekintettem és ma is annak tekintem, amit vállaltam. A TESZ egyik alapító tagja vagyok, Fekete János és Kubatovics Áron lemondása után 2018 tavaszán listáról kerültem be a testületbe. Mindjárt az első ülésen a Postás strand ügyével szembesültem, amit visszhang nélkül megszavaztak, és a többhónapos előkészítési munka során sem tájékoztatták az embereket a tervekről. A tiltakozás hangját nagyban erősítette, hogy ebben a kérdésben széleskörű civil együttműködés alakult ki, sok szentendreivel egy platformon voltunk. A tiltakozás az előző testület eljárási rendje ellen folyt, amivel egy beruházó céget a város számára előnytelen szerződésekkel hoztak gazdasági helyzetbe. Máig húzódik a vita erről. Ahogy a hídnak, ilyen épülettömegeknek sem a belvárosi partszakaszon van a helyük. 

2010-ben a TESZ úgy indult, hogy védjük meg a még megvédhető természetes felületeket. A Társaság az Élhető Szentendréért elnevezés is ezt a törekvést tükrözi, hogy hiába lesz egyre nagyobb a város területe és lakosságszáma, ha ezzel nem tart lépést az infrastruktúra és az a szolgáltatási kör, amely élhetővé teszi a településeket. 

A további beépítések megállítása hangsúlyos eleme volt a választási programjuknak. Mennyiben sikerült ezt megvalósítani?

Nem csak az építéshatósági ügyeket vették el az önkormányzati választások után az önkormányzatoktól, így Szentendrétől is, hanem egyre csökkentik a városok építésügyi jogköreit, gyakorlatilag minimális beleszólásunk van abba, hogy mi épülhet meg a városban, ami szerintem nem jó irány. Azok a beruházások, amelyeket ma kifogásolunk, évekkel ezelőtt – az előző városvezetések idején – kezdődtek el, és a legtöbb esetben a beruházót védő jogi korlátok miatt nem lehet beavatkozni, de terület se nagyon van már, ahol lakópark épülhetne a városban. Izbégen és Pismányban, a Csicserkó környékén vannak még olyan területek, amelyek belterületbe vonását sok éve várják az ottani ingatlantulajdonosok, és biztos van közöttük olyan, aki a családjának tartaná meg, de olyan is, aki eladná. Ezt a tendenciát azonban egyszer meg kell állítani, az engedélyezés több ezer ember ide költözését, az infrastruktúra további túlterhelését jelentené. Ellenezném, ha felvetődne.

De hozzáteszem: egy lerobbant, belterületi zöldterületnek nem biztos, hogy árt, ha értelmes funkciót kapva hasznosítják. Amikor egy elhanyagolt zöldfelület rendezésére vállalkozunk, azzal nem csak a gazdasági, hanem zöldterületi értéke is jelentősebb lehet. A természeti értékekben gazdag külterületen azonban ne engedjünk olyan beruházást, amely a helyi értékeket rombolja. 

Mit gondol a Móricz Zsigmond Gimnázium egykori kertjének a Pipacs utcával határos – önkormányzati tulajdonú – végébe tervezett baptista közösségi ház építésének tervéről?

Az egyeztetési folyamat leállt, az egyház számára is fontos volt, hogy a környéken élők elfogadják a jelenlétüket. Ez egy régóta nem használt, elhanyagolt, szemetes zöldfelület, lakóparki beépíthetőséggel. Az említett tervben egy olyan közösségi ház szerepel, amelynek a környezetét parkosítanák a jelenlegi dzsungel helyett, amely valóban élőhely a sünöknek, de a patkányoknak is. A Pipacs utca érintett részén élők üdvözölték a tervet, a lakótelepről viszont többen úgy reagáltak, hogy elvennék tőlük az utolsó zöldterületet. Azzal együtt, hogy elindul a lakótelep zöldterületi fejlesztése, úgy gondolom, hogy ennek a területnek a rendezésével jól járna a lakótelep. A város nehéz anyagi helyzetében a bevételnek is örülni lehetne úgy, hogy közösségi szolgáltató hellyé válna és nem építenék be a teljes területet, ahogy ezt korábban városszerte tapasztalhattuk. Pont ezt szerettük volna elérni, hogy minél nagyobb terület zöld maradhasson, a 3000 négyzetméterből legfeljebb 500 épülhessen csak be. 

A baptistákkal együtt tartott lakossági fórumon többen ellenezték a tervet, petíció is született a terület „mindennemű beépítése” ellen.

Néhány év múlva jöhet egy másik befektető, aki sokat ígér azért, hogy egy szép lakóparkot építsen oda. Semmi nem garantálja az itt élőknek, hogy ez nem valósul meg, ha egy más szemléletű városvezetés van. Szerintem ez a terv az ide tervezett parkkal, padokkal megvalósítható, mindenki számára jó megoldás lenne, de tiszteletben kell tartani, ha a lakosság ma mást gondol erről. 

A Hamvas Béla utcai fatelepítéssel kapcsolatban sem volt elégedett mindenki, mert sajnálta a közműfelújítás miatt elveszített régi fákat, sokan elfogadták ugyanakkor a főkertész érveit, hogy ma már nem érdemes ugyanolyan fákat ültetni, mint régen, ezért telepítettünk oda a megváltozott klímaviszonyokhoz alkalmazkodni képes fajokat. Egy másik vitatott kérdés a kukák elhelyezése ezen a területen. A Városi Szolgáltató Zrt.-nek két éve megvan a koncepciója erről, ami nekem nem tűnt meggyőzőnek, de nem akartam én dönteni helyettük, ezért megkérdeztem a lakosokat, és kiderült, hogy erről a kérdésről hasonlóan gondolkodunk. A közös tervezés nehéz út, a vita nem mindig felemelő stílusú, de konszenzusra kell törekedni. Hosszútávon csak az működik, ha a lehető legtöbb ember elégedett az eredménnyel, és azt a kisebbségbe szorultak is el tudják fogadni. 

A rendészettel együttműködve tavasszal sikerült 70-80 új parkolóhelyet úgy kijelölni, hogy a szabályoknak megfelel és jó helyen is van. Már „csak” meg kell építeni – az idén erre az ismert okokból nem valószínű, hogy lesz forrás. 

Melyek azok a feladatok, amelyeket a közlekedés, parkolás és a zöldfelület fejlesztése mellett a ciklus végéig szeretne megoldani?

Őszintén szólva, ha ezek teljesülnek, azzal már elégedett lennék. De szeretnénk a közösségi kert területét is bővíteni, és lenne teendőnk például a kutyásoknak nyújtható szolgáltatások terén. A játszóterek átalakításával kapcsolatban is születtek jó tervek a választások óta eltelt bő egy évben, jó lenne, ha most már a megvalósítás lenne a téma. 

Egységes rendszerré kell összeállnia a fejlesztésnek, a forgalomtechnikai változásoknak, a zöldfelületek gondozásának, és az összes többi feladatnak, az élhető környezet ezeknek az egymással összefüggő, párhuzamos megoldásával érhető el. 

A TESZ választási programjában szerepelt az iskolabuszok bevezetésének terve. Van erre esély a közeljövőben? 

Nem mondtunk le róla. Ehhez azonban saját járatok kellenek vagy pályázat útján olyan partnert kell találni, amely olyan iskolabusz-szolgáltatást nyújt, amely a szülők számára is vonzó alternatívája annak, hogy a dugóban araszolva nap mint nap ők vigyék a gyerekeket iskolába. Mindegyikhez sok pénz kellene, éves szinten több tízmillió forint. De az is segítene, ha lennének olyan parkoló öblök, ahova lehúzódhat pár autó és kitehetik a gyerekeket, hogy bemenjenek az iskolába vagy átszálljanak a buszra. Ilyeneket terveztünk már évekkel ezelőtt a Civil Kottával, reményeim szerint a 11-es út felújításakor ezek újra napirendre kerülnek. 

Az Ön által beterjesztett városi klímastratégia a képviselő-testület napirendjéről szeptemberben lekerült azok után, hogy az ellenzéki képviselők jelezték, a szöveg egy XII. kerület számára készült dokumentum forrásmegjelölés nélküli adaptációja. 

Bár ez egy szabad felhasználású anyag, az kétségtelenül hiba volt a részemről, hogy a beterjesztésekor lemaradt a forrásra történő utalás. Ezt korábban is elismertem, nagyon sajnálom, hogy így történt.

Pilis Dániel alpolgármester a Szevinek októberben azt nyilatkozta, hogy az átdolgozott, új klímastratégia szélesebb szakmai és civil konzultáció-sorozat után kerül majd a képviselők elé.

Néhány szakértő, vagy a témában aktív civil már látta, például az az Ökoparty vezetője, Tarnóczy Mariann vagy Thurzó Orsolya, akivel a Malomban szerveztünk 2019 őszén a témában egy konferenciát. 

Mikor lesz nyilvános és mikor tárgyalja a testület a klímastratégia Szentendrére szabott változatát?

Várhatóan a februári testületi ülésen fogjuk tárgyalni. Szeretném, ha ezt követően tovább haladhatnánk a stratégiánál fontosabb cselekvési terv felé. 

Az új városvezetés egyik innovációja a városrészi költségvetés kísérlete. Mit tartogat ez Püspökmajor számára? 

A kormányzati elvonásokkal a TESZ számára fontos közösségi tervezés mozgástere is jelentősen leszűkül, az idei költségvetésben, a tavalyi elvonásokon, a gépjárműadó elvételén túl, további közel félmilliárd forint iparűzési adótól fosztja meg a várost a kormány döntése. Minimum 10-20 millióval számoltunk volna körzetenként, lássuk be, erre a jelenlegi helyzetben semmi esély. Szentendrének nincsenek nagyipari vállalkozásai, arányaiban így is kevés bevétele volt a városnak az iparűzési adóból, így még kevesebb lesz. A városrészi költségvetés bevezetését azonban a nehézségek ellenére már az idén elkezdjük. Legalább úgy, hogy megtudjuk, a mindenképpen megvalósítandó karbantartások, felújítások közül mit tart a lakosság a legsürgetőbbnek és az kerül előtérbe. 

Mik a prioritások?

A Hamvas Béla utcai terület rendezését sorolnám ide, a két parkoló összekötését, a kukák elhelyezésének kérdését, a teljes zöldkörnyezet gondozásával együtt. A Szmolnyica sétányon a járhatatlanná vált járdák felújítását, a harmadik pedig az említett közlekedési-parkolási helyzet megoldása lenne. A parkolóhelyek kialakítása a legköltségesebb ezek közül, ez biztos, hogy ebben az évben nem tervezhető be. De szeretném megismételni: a prioritásokról az itt élőknek kellene dönteni, nem nekem. Még akkor is, ha megismerni a véleményeket a pandémia miatt nem vált egyszerűbbé, pláne egy olyan körzetben, ahol viszonylag sok az idősebb ember, akikkel a személyes kommunikáció működik. De igyekszem elérni őket is.

A konszenzusteremtés kihívására is visszautalva azt kérdezném még, mit gondol arról: milyen az ideális képviselő? Mi kell ahhoz, hogy valaki jól végezze a munkáját a helyi politikában?

Amikor a hídszavazás volt, sokan mondták, hogy nekik ahhoz túl sok energia kell, hogy elolvassák az újságot, és az alapján véleményt formáljanak. Erre nincs idejük és azért bíztak meg minket, hogy képviselve őket döntsünk helyettük. Mi szeretnénk, ha ez másként lenne, ha a részvételi demokráciát sikerülne élővé tenni. Fontos, hogy tudjunk egymással beszélni, higgadtan érvelni. Ehhez nekem is felkészültnek kell lennem, hogy hiteles legyek és észérvekkel alá tudjam támasztani, amit a választókkal közösen el kellene érnünk – és nekik is partnernek kell lenniük. 

Ami a képviselői ideált illeti, valaki ezzel kapcsolatban azt mondta nekem: „nem hibázhatsz!” Tulajdonképpen mindenki követ el hibát, ám a hibákat ki lehet javítani, és mindig törekedni kell az optimálisra, a lehető legjobbra az itt élő emberek érdekében.

Szöveg és kép: Bellai László

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/1. számában.