A mesékben igazi hősök vannak. A mese kiinduló helyzetében a hős konfliktusba kerül a környezetével, ezért elindul mesebeli útján, hogy eljusson a megoldásig. Az elindulás jelképes. Azt jelenti, hogy készek vagyunk felvállalni személyes sorsunkat és boldogságunk, békességünk érdekében leküzdeni az elénk háruló akadályokat, vagyis megharcolni „sárkányainkkal”. Fontos motívum, hogy a hősnek végtére is egyedül kell végig haladnia az úton, vagyis neki magának kell a személyes boldogságáért erőfeszítéseket tennie. Borbély Veronika mentálhigiénés szakember. Antalfai Márta és Boldizsár Ildikó meseterápiás módszerein nevelkedett. A Kincskereső Meseterápiás Módszert oktatója, csoportokat és egyéni meseterápiákat vezet. Emellett problémás szerhasználó fiatalokkal dolgozik egy alapítványnál.

A hősnek, aki eltéved a sűrű erdőben, döntési helyzetekre kell válaszokat adni. A mese hitet tesz amellett, hogy akármilyen nehézséggel találjuk szembe magunkat, ha készek vagyunk erőfeszítéseket tenni a boldogulásért, megtaláljuk azt, amit keresünk. A mese erkölcsi rendje: „jó tett helyében jót várj”.

Ebben segít Borbély Veronika, meseterapeuta. Vele beszélgettem a mesékről, hősökről és az élet buktatóiról. Ő maga főként a Kincskereső Meseterápiás Módszert alkalmazza és oktatja.

– Ez egy pszichológiai és pedagógiai módszer, mely egészségvédelemre és személyiségfejlesztésre is használható legfőképpen pedagógusok, pszichológusok, segítő szakmában dolgozók tanulják, alkalmazzák saját kompetenciákon belül. Boldizsár Ildikó gondolatai állnak hozzám a legközelebb: „Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál a rejtett lehetőségek megtalálásában. Abban a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.”

Bár nem könnyű elképzelni, hogyan segíthet egy mese, Borbély Veronika szerint elmondani pedig szinte lehetetlen, de a mese mint terápiás módszer mégis működőképes, és bizonyított. 

– Nagyon nehéz erről úgy beszélni –vallja a terapeuta –, hogy az ember nem tapasztalta meg, mi is történik egy meseterápiás folyamatban. Nem a matériában vagyunk benne, hanem a szellemi síkban, ahol a dolgok egylényegűek, és minden mindennel összeér. A Kincskereső Meseterápiás Módszerben a mese egy projekciós felület. Összeköttetést teremt a belső és a külső világ között. Ebben segít eszközként az agyagozás, olajpasztellel, porpasztellel való alkotási folyamat, amikor a mese képeit alkotják meg a résztvevők. Csak az érzelmi szinttel foglalkozunk, benyomásokat és érzéseket osztunk meg egymással a mese és az alkotások segítségével. Ahogy a mese szimbolikus képei által megfogalmazódik egy-egy probléma, nehézség, elakadás, hősiesség az nekem mindig egy csoda. Az életünkben, csakúgy, mint a mesében elindul a hős, megborul a rend, bonyodalmak, próbatételek várnak ránk, növekedünk, fejlődünk, közben az élet dolgai ránk rakódnak. Van, aki kemény kenyeret kap, más puhát, van, akinek az édesanyja hamuba sült pogácsát süt. Ahány történet, annyi útnak indulás és annyi hős. A terápia elején rá lehet látni arra, hogy ki-ki milyen útravalót kapott otthonról, mi is van az ő batyujában. Azért szeretek mesékkel dolgozni, mert eltávolít a valóságtól, és távolról tudunk rátekinteni önmagunkra. A madártávlat pedig sokat segít.

Borbély Veronika kompetenciája alapján lelkileg egészséges emberekkel dolgozik. Életvezetési kérdésekben, elakadások, krízisek, konfliktusok, a hétköznapokban megélt problémák üzeneteinek megértésében tud segíteni.

– Én az indulást tudom segíteni az úton, de azt gondolom, hogy segítők nélkül nincsenek hősök – mondja a terapeuta.

Na, de ki a hős? – kerestük a választ e heti lapszámunkban. A meseterápia egyik mesterét, Boldizsár Ildikót idézzük: “A mesehős attól lesz HŐS, hogy megy, amerre a szeme lát. Nyitott szemmel jár-kel a világban, érzékeli mindazt, ami az útja során megmutatkozik számára, reagál a látottakra, a megtapasztaltakra, az-az: lát.” Borbély Veronika pedig úgy véli: 

– Azt nevezzük hősnek, aki meg tudja küzdeni a saját életében azt, amiért útnak indult. Ebből következik, hogy fontos a cél, hogy a saját életünkben is hőssé váljunk. A hős a története által válik hőssé, sok-sok megpróbáltatáson kell keresztül mennie. És amikor visszanéz az élet meséjére, akkor azt mondja, hogy ez igen, én ezt megküzdöttem, „elfájtam”.

Bár nekem nem volt egyértelmű, de nem véletlen, hogy a meseterapeuták népmeséket használnak a munkájuk során. A népmeséket, amelyek a legtisztább emberi bölcsességeket tartalmazzák, évszázadok kollektív tudása formálta, csiszolta. A „történeti mag” valamennyi nép mesekincsében fellelhető, azaz univerzális.

– A műmesét egyvalaki írta, ezért abban a szerző saját sorsa és története is benne van. A népmesékben az ősi, archetipikus minták jelennek meg, amit a mese segít felszínre hozni, és így tudunk hozzájuk kapcsolódni – magyarázta Borbély Veronika, aki utánajárt az ismert Só-mesének, ahol a királylány úgy szereti az apját, mint a sót. Kiderült, hogy más kultúrkörökben is fellelhető ez a történet. Az ő kedvenc változata egy indiai mese: A napékszer-ládika.

Borbély Veronika nőknek tart kurzusokat, mert a női lélek útja érdekli, a fejlődési lehetőségek, hogy hogyan tudnak a nők hőssé válni a saját életükben, hogyan kezelik az elakadásokat a nehézségeket, a másik nemhez való kapcsolódást. 

– Engem az érdekel, hogy a szorongató, nehéz élethelyzetekből hogyan lehet kijönni, és a mese ebben sokat tud segíteni. Nem ajtóstul ront a házba, csak kinyitja az ajtót, megnézi mi van mögötte, és visszazárja. Legközelebb lehet, hogy már kicsit jobban kitárja az ajtót, majd visszazárja. Terapeutaként az a dolgom, hogy segítsem a lélekajtót nyitogatni, míg eljut odáig az illető, hogy átlép rajta. Ott kezdődik a munka, amit lehet, hogy más szakember segítségével tud majd folytatni. A terápia során előkerülnek olyan történetek is, amelyek nagyon fontosak. Hiszen a mesékben is gyakran megjelenik az a tételmondat: “és ő elmesélte az ő történetét.”

Ha valaki elmeséli a történetét, már ezzel elindulhat a hőssé válás, ami azt jelenti, hogy szembe tudok nézni a nehézségeimmel, és önreflexíven tudok ezzel dolgozni” – fejti ki a terapeuta. 

Manapság sokaknak kell hőssé válniuk saját életükben. A Covid hatása erőteljesen megjelenik mind lelki, mind fizikai síkon. Borbély Veronika kamaszokkal is dolgozik. Ők az egyik nagy vesztesei a vírusnak. Közülük sokan maradtak szülő vagy szülők nélkül. 

– Ősszel veszteség feldolgozó csoportot szeretnénk indítani – tudjuk meg tőle –, mert azt látjuk, hogy az identitásválság közepette sok kamasz szembesült valamelyik vagy mindkét szülője halálával. Ezekből a kölykökből, ezekkel a történetekkel, ezzel az indulással, hogyan lesznek hősök? Mit tudok én segítőként ebbe belerakni? Most rendetlenség, káosz van, hogy lehet innen elindulni, és hőssé válni? –teszi fel a kérdést a szakember.

 Nem könnyű erre válaszolni. Pedig ezeknek a gyerekeknek válaszokra van szükségük.

Zimre Zsuzsa

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/8. számában.