A január eleji nagy havazás idején a hókotró gépek takarították és sózták a közutakat, hogy megelőzzék a jégpáncél kialakulását és a lehullott hó ráfagyását. Bár ez gyors és hatékony megoldás volt, a hagyományos útszóró só (nátrium-klorid, azaz a konyhasó) használata jelentős környezeti és műszaki problémákat okozhatott.
A városi közterületek síkosságmentesítésével kapcsolatban a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda január 5-én megkereste a Városi Szolgáltató Nonprofit Zrt.-t. A témában az egyeztetések azonnal elindultak: felmérték az aktuális jogszabályi hátteret, és tájékozódtak a városban alkalmazott gyakorlatról, amely a legtöbb esetben útszóró só alkalmazását jelentette.

Miközben a szokatlanul kemény téli időjárás miatt a város munkatársai maximális kapacitással az utcák síkosságmentesítésén dolgoztak, kevés lehetőség nyílt a gyakorlat megváltoztatására ilyen rövid idő alatt. Annyit azonban meg tudtak tenni, hogy több környezetkímélő módszert is teszteltek.

Az útszóró só használatáról és a lehetséges alternatívákról január 7-én civil megkeresés is érkezett az önkormányzathoz. A Zöldendre Egyesület arra kérte az önkormányzatot, hogy az utakon, járdákon és más balesetveszélyes felületeken tiltsa meg a hagyományos útszóró só használatát, és írja elő a helyettesítő anyagok alkalmazását.

A Városi Szolgáltató Zrt. a környezetvédelem és a fenntartható városüzemeltetés érdekében próba jelleggel már korábban megkezdte az alternatív szóróanyagok alkalmazását. A KKRI és a városi főkertész kezdeményezésére elindított kísérlet célja az volt, hogy a hagyományos szóróanyagok mellett olyan megoldásokat is teszteljenek, amelyek kisebb környezeti terhelést jelentenek, ugyanakkor megfelelő csúszásmentesítést biztosítanak.
A próba három kijelölt területen valósult meg: a Bükkös-patak mentén, a 11-es úttól nyugati irányban a Szegedi utcai játszótérig, valamint a hidakon környezetbarát zeolitot használtak; a Kossuth Lajos utcát és a Dunakorzót összekötő gyalogos- és kerékpárúton, a töltés tetején homokkal érdesítették a járófelületet; a Művész tér járdaszakaszain pedig fűrészport szórtak ki.

A sóhasználat csökkentésére korábban is volt példa: a Bükkös-patak hídjait például már évek óta homokkal szórják fel fagyos, havas időben. A VSz a tapasztalatokat folyamatosan értékeli, a január első hetében megkezdett kísérlet eredményei pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben még több helyszínen alkalmazhassanak környezetbarátabb csúszásmentesítési anyagokat.

Az utak és járdák síkosságmentesítése azonban nehézségekkel jár. Kevés valódi alternatívát jelentő technológia alakult ki, az elérhető és valóban környezetbarát megoldások pedig jelentősen költségesebbek és gyakran kevésbé hatékonyak. További nehézség, hogy a városban lévő járdák nagy részének síkosságmentesítése a lakók feladata lenne: mindenkinek a saját háza előtt, társasházak esetében pedig a lakóközösség vagy a ház kezelőjének felelőssége. Sokan vannak, akik vagy nem tudnak erről a kötelezettségről, és nem takarítják el a havat és a jeget, vagy a megszokást követve – a tiltás ellenére – konyhasót használnak.

Különböznek a városlakók igényei és elképzelései is arról, hogy havazás esetén hogyan kellene kinézniük az utaknak és járdáknak. Sokan teljesen száraz, tiszta felületeket tartanának csak elfogadhatónak, ami azonban kivitelezhetetlen és fenntarthatatlan.

A helyzet kezelésére az önkormányzat Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Irodája egy javaslaton dolgozik, amelyet a Városi Szolgáltatóval és a Polgármesteri Kabinettel egyeztetnek. A közös cél olyan fenntartható megoldás megtalálása, amely kisebb környezetterhelés mellett, a lakók bevonásával elfogadható kompromisszumot jelent, és a költségvetésbe is beilleszthető.

Az utak síkosságmentesítésére használt szóróanyag beszerzését a hagyományos téli felkészülés során már a nyár folyamán elindította a Városi Szolgáltató. A különböző hatékonyságú és árazású szóróanyagok közül választva, a közlekedés és a biztonság szempontjából leginkább megfelelő megoldást keresték, az üzleti tervben rendelkezésre álló forrásokra tekintettel.
Olyan, elérhető árú alternatív szóróanyag beszerzésére, amely az útszóró sóhoz hasonlítható hatékonysággal szolgálja a csúszásmentességet és a joggal elvárt balesetmentes közlekedési viszonyokat, az elmúlt évben nem volt lehetőség.

A síkosságmentesítésben, a balesetmegelőzésben és a környezet védelmében fontos szerepük van a szentendrei polgároknak is. Az útszóró só használata helyett alternatív anyagok alkalmazásával, valamint a lakóházak előtti burkolat rendszeres takarításával nemcsak a balesetek megelőzéséhez járulhat hozzá a lakosság, hanem aktívan részt vehet a környezetbarát síkosságmentesítésre való áttérésben is.

A lakók részvétele a saját felelősségükre bízott járdák tisztításában és a közterületek kezeléséről alkotott elvárásaik továbbra is a KKRI fókuszában maradnak; ebben a következő téli szezonra időzített lakossági tájékoztatással és ismeretterjesztéssel terveznek segíteni.

Keret: Síkosságmentesítési lehetőségek

A konyhasó, vagyis a nátrium-klorid oldódik a vízben, a talajba kerülve a növények gyökerein keresztül felszívódik, majd a levelekben és más szövetekben felhalmozódik. Ez a levelek megperzselődését okozhatja, sőt hosszú távon a teljes növény pusztulásához vezethet. A talajban felhalmozódó nátrium közben rontja a talajszerkezetet, elősegíti a szikesedést, gátolja a víz- és levegőháztartást, valamint elpusztítja a talajlakó mikroorganizmusokat. Ráadásul a lehulló levelekkel a só ismét visszakerül a talajba, így egy önfenntartó ördögi kör alakul ki, amely nemcsak a növényzetet, hanem a talaj teljes ökológiai működését is súlyosan károsítja.

A só korrodál is: a fémek rozsdásodását gyorsítja, az utak anyagát is megrongálhatja, a burkolatok repedezetté válhatnak miatta. Ez terhelést jelent például a vasbeton szerkezetekre és a fém elemekre, egyebek közt a hidak esetében is.

Mindemellett a só egészségügyi problémát okozhat a kutyák számára is: kiszárítja és irritálja a mancsukat, ami repedezéshez, fájó sebekhez vezethet.

A konyhasón kívül léteznek kevésbé káros, alacsony korróziós hatású sók is, ilyen például a bischofit (tengervízből előállított magnézium-klorid), amely mégis hatékony a jég olvasztásában. Kutatások szerint szerves sóadalékokat is lehet alkalmazni (például kukoricából származó poliolokat), amelyek csökkenthetik a korróziót és javítják az olvadást. A környezetkímélő mechanikai érdesítők – például zeolit, forgács, ágdarálék, homok, kőzúzalék – nem károsítják a sóhoz hasonlóan a környezetet, újrahasznosíthatók, és szervesanyag-tartalmuk a talajt is javítja, ugyanakkor az olvadás után el kell takarítani ezeket az utakról.