Milyen kötődése van a Dunakanyarhoz, Szentendréhez?

Közel 15 éven át laktam Szentendrén, a gyermekeim ide jártak óvodába, iskolába. Az ország egyik legcsodálatosabb vidékének tartom a Dunakanyart. Viszont az is hozzátartozik a hétköznapi valósághoz, hogy az itt élők nem turisták, nem pár órát töltenek Szentendrén és a környéken, hanem ez az otthonuk. De mitől lesz igazán az otthonunk egy település? Attól, hogy a mindennapjainkat nyugodtan élhetjük, biztonságban tudhatjuk magunkat és családunkat. Ehhez nyilvánvalóan elengedhetetlen, hogy megfelelő közszolgáltatások, intézmények, megfelelő közlekedési lehetőségek és egészségügyi ellátás legyen a térségben. Ha ezt így mind sorra vesszük, akkor láthatjuk, hogy bőven van min változtatni, van mit fejleszteni.

Mit tart az elmúlt 4 év legjelentősebb térségi projektjének, mi az, amit még mindenképp megvalósítana?  

Köztudott, hogy a jelenlegi kormány kivérezteti az önkormányzatokat. Elképesztő mennyiségű pénzt vesz el, majd nagy kegyesen visszajuttat valamicskét belőle, mintha valami kegyet gyakorolna. Ez nem szolidaritás, ez nem igazságos elosztás, ez egyszerűen az önkormányzatok kirablása. Pedig milyen jó helye lenne annak a pénznek, ha a város magára tudná költeni! Szentendre és a környező települések leginkább megpróbálták túlélni az elmúlt négy évet. Ebben a nehéz helyzetben különösen fontos projektnek tartom azt, hogy a szentendrei járás települései példaértékű összefogással megvalósították a Szentendrei Rendelőintézet eszközfejlesztését. Nagy szükség volt már erre, de valljuk be, hogy ennek is alapvetésnek kellene lennie. Alapvetés, hogy az állam gondoskodik a polgárainak egészségéről, biztonságáról. Sajnos Magyarország elmúlt tizenhat éve nem erről szólt. 

Szentendrén a következő témák kiemelten fontosak a lakosság számára: a Kereskedőház és a Templomdomb felújítása, 11-es út és a HÉV felújítása, valamint az M0-ás körgyűrű befejezése. Ön hogyan tudná támogatni ezeket az országgyűlés tagjaként?

A Dunakanyar és környéke közlekedése tarthatatlan. A MÁV szerelvények zsúfoltak, a Volánbusz járatai megszűntek, sok településen este nyolc után megáll az élet. Akinek nincs autója, szinte el van zárva a külvilágtól. És mit kaptak az elmúlt tizenhat évben az itt élők? „Majd lesz új HÉV, majd lesznek jó utak, majd adunk pénzt felújításra, majd egyszer lesz minden.” Elég a „majd egyszer lesz” ígéretekből! Nemcsak beszélni, hanem cselekedni kell! Pontosan tudjuk, hogy ha valamire, akkor a közlekedésfejlesztésre lennének uniós források, csak nem kellene azokat ellopni. Célom, hogy minden létező forrást felhasználjunk a térség közlekedésének fejlesztésére. Ez nem valami kiváltság, hanem az élhető hétköznapjaink egyik alapja.

Hiszem, hogy ez az ország, ez a régió többet érdemel! Többet az utak jelenlegi állapotánál, többet az egészségügyi ellátás mostani színvonalánál, többet a mindennapos közlekedési küzdelmeknél. Több figyelmet, több támogatást, több forrást, több megértést! Azt szeretném, ha Pomáztól Szentendrén és Visegrádon át a Börzsönyig az itt élők végre úgy érezhetnék, hogy hallják a hangjukat, számít a véleményük, és a döntések nem felettük, hanem velük egyeztetve születnek meg. Én ilyen országot szeretnék, én ezért dolgozom.