Ugrás a tartalomhoz

Idősek segítői – a Gondozási Központ 

A Sztaravodai út elején áll egy nem túl jellegzetes épület. Ajtaja zárva, csengetni kell. Azt gondolom, biztos a koronavírus miatt, de odabent megtudom, nem erről van szó, hanem egy-két idősről, akik szívesen elkószálnak.

Kecskésné Sipos Andrea, intézményvezető irodájában ülünk le, hogy elmesélje, mi is történik a házban. Hamar kiderül, a feladata nem csupán az idősklubra korlátozódik. E mellett a Védőnői- és az Iskola-egészségügyi Szolgálat, a demens betegek nappali ellátása, a szociális étkeztetés, valamint a hajléktalanok éjjeli menedékhelye és a nappali melegedő működtetése is az intézmény, és ezzel Andrea feladatai közé, aki egész nap lót-fut, szervez, telefonál. Beszélgetésünk ideje alatt is folyamatosan figyeli a történéseket, és ha kell, intézkedik.

Klubélet

Bár első hallása esetleg nem tűnik túl izgalmasnak az idős embereket klubba szervezni, az élet igencsak aktívnak tűnik idebent. Ha a központban értesülnek arról, hogy valakinek jól jönne a segítségük – ezt jelezheti az önkormányzat, a szomszéd, a rokonság és természetesen az érintett személy is –, akkor először is környezettanulmányra kerül a sor az érintett otthonában, hogy kiderüljön, mi a legmegfelelőbb ellátás: a házi segítségnyújtás vagy a klub nyújtotta szolgáltatások, amelyekkel minden munkanap fél nyolctól fél négyig várják a látogatókat.

„Országosan az jellemző az idősek klubja szolgáltatásra, hogy ha valaki bejön olvasni, teázni, majd utána hazamegy, az már nappali ellátásnak számít. Nálunk viszont egész nap bent vannak a gondozottjaink” – meséli Andrea. Azt is megtudom, hogy reggeli és uzsonna is igényelhető, nemcsak ebéd, ami szintén nem megszokott országos viszonylatban. A rendszer jól működik, aki tud, bejön önmaga vagy a családtagok hozzák be, akiknek pedig egyik megoldás sem jó, azokat az intézményi autókkal szállítják. A többség ezt a lehetőséget választja, mivel a családtagok általában dolgoznak. „Tudjuk, ki kel korán, ki később, ki az, aki jobban szereti otthon inni a kávéját és megreggelizni, megpróbálunk erre is odafigyelni, és úgy szervezni a menetrendet” – magyarázza Andrea. „A beszokási idő általában két hét, ez alatt csak 2-3 órát tartózkodnak itt az idősek.” „De hát ez olyan, mint az oviban!” – szalad ki a számon, aztán elszégyellem magam a hasonlatért. „Igen, hasonló, csak nálunk szerencsére senki nem sír, sőt azt látják a hozzátartozók, hogy kivirul az idős ember. Van, aki csak ebédelni jön be, és közben minden másban segítünk neki, de a legtöbben, átlagosan 30-35-en, rendszeresen itt vannak.”

Demensek integrálása

Az egészségesek mellett demensek is vannak, de szerencsére jól működik az integráció, az egészségesek húzzák magukkal azokat, akiknek nehézségeik vannak, és figyelnek egymásra, de nagyon kell arra is ügyelni, hogy ne terheljék túl a segíteni szándékozókat.

„Ha azt látjuk felvételkor, hogy valami nincs rendben, azonnal felvesszük a kapcsolatot a hozzátartozóval, ennek hiányában közvetlenül a háziorvossal, aki ha úgy látja, elküldi a betegét a mentálhigiénés központba. Ilyen lehet például a zavarodottság, ami többféleképpen nyilvánulhat meg.”

Azt is tisztáznunk kell, hogy bár idősklub a nevük, ide minden 18 év feletti bejöhet, akinek ezt egészségi állapota indokolja, szeretne társaságban lenni és be tudja tartani a közösségi együttélés szabályait. „Van itt Down-szindrómás, és autista is előfordult. Van, aki járókerettel tud csak közlekedni, tudunk adni rollátorokat, kerekes széket, sőt a bejáratunk értelemszerűen.”

Persze vannak olyan történetek, amelyek nem zárulnak sikerrel. „Volt egy olyan ellátottunk is, akinek házi gondozást kértek, de szerettük volna behozni a klubba, hátha… Bekerült, és sajnos azt tapasztaltuk, hogy a többiek számára igen zavaró a viselkedése. Szeretjük a kihívásokat, de tudomásul kell venni, hogy ilyen is előfordul.”

Alacsony kereset, megbecsült munkaerő

Nagyon tetszik Andrea hozzáállása a dolgokhoz, ahogy ő fogalmaz: „Amire igény van, ahhoz alkalmazkodunk.” Igyekeznek mindenkit felvenni, és a végsőkig bent tartani a rendszerben – így vagy úgy. „Minden ember számára biztosítani kell, hogy ameddig az lehetséges, a saját otthonában maradhasson. A hozzátartozókat pedig ezáltal tehermentesítjük. Így tágabb körben nemcsak az időseinken, hanem a családtagjaikon is segítünk. Annak ellenére, hogy nehéz dolgozókat találni a szociális és egészségügyi ágazatba, az intézményben az álláshelyeink be vannak töltve. Ha egy státusz megüresedik, igyekszünk minél előbb új kollégát találni, megelőzve a dolgozók túlterheltségét.”

Házhoz menő segítség

A házi segítségnyújtásnak kétféle formája van: a személyi gondozás és a szociális segítés. A személyi gondozás magában foglalja például a fürdetést, pelenkázást, etetést, a gyógyszerek felíratását, kiváltását és adagolását, de ápolási feladatokat is tartalmaz. „Nálunk a gondozottak nagy része ez utóbbi kategóriába tartozik” – tájékoztat Andrea. „De jó kapcsolatban vagyunk az egészségügyi feladatokat végző Florance Otthonápolási Szolgálattal, akikkel több közös ellátottunk is van. Bár egyszerűnek tűnik a házigondozók munkája, ez nagyon összetett feladat, és óriási felelősséggel jár.” Aztán Andrea arról mesél, hogy az idősek sokszor türelmetlenek, előfordulnak feszültségek a családban, így a mindennapi kommunikációban is ügyesen kell jelen lenniük.

„Ítélkeznünk a másik emberről soha nem szabad, ez a munkánk alapja minden ellátásunkban.

Van, akihez ketten mennek ki, mert egy gondozó nem tudja ellátni az ágyban fekvő beteget. Igyekszünk úgy kiválasztani a gondozónőt, hogy minél jobban megtalálják a közös hangot. Fontos még az egyenletes leterheltség, és hogy a gondozási helyszínek lehetőleg ne essenek egymástól messzire.”

Változatos programok

Miután Andreával mindent átbeszéltünk, belepillantok egy foglalkozásba, ahol alaposan „megdolgoztatják” az ott ülőket egy játék keretében. Bevallom, tartottam attól, hogy a jelenlétem zavaró lesz, de a tanóraszerű keretek közt tartott kvízjáték engem is magával ragad, és legalább olyan jól szórakozom, mint a célközönség. Egy idősebb hölgy szettjét megcsodálom, gondosan összeválogatott ruhák, megfelelő smink, csodás ezüstgyűrű van rajta. Elárulja, ő már elég rosszul lát, ezért néha nem úgy sikerül a tusvonal, mint szeretné, de ilyenkor a gondozók gyorsan utána igazítanak, nehogy szedett-vetettnek tűnjön.

A másik szobában eközben papírvirágokat készítenek, négyen ülik körbe az asztalt. A csevegés alapján nehéz eldönteni, hogy 40 vagy 80 éveseket hallgatok. „Nagyon unalmas volt otthon ülni, itt mindig történik valami. A múltkor még pingpongoztunk is, és irtó nagyokat nevettünk. Jobb itt, mint otthon, magányosan” – meséli egyikük. Az ügyes kezű asszonyok élvezik, hogy végre csinálhatnak valamit, de a varrótű már túl kicsi. A foglalkozást egy önkéntes nyugdíjas tanárnő tartja, lelkesen készítik a piros-fehér-zöld virágokat. Akkor még senki nem tudja, egy hét és megbénul az ország, és a klubéletnek vége szakad. Arról beszélgetnek, hogy mi lesz az ebéd, mikor lehet asztalhoz ülni, és ki melyik turnusban eszik. Ha valaki elfáradna, elvonulhat a pihenőszobába aludni egyet, de ha még maradt energia, akár kertészkedni is lehet a központ udvarán.

Hogy erre mikor kerül sor újra, még megbecsülni sem lehet. Jelenleg a központ üres, a klubélet ideiglenesen szünetel. De talán mire kinyílik a kertben a bazsarózsa, az élet is visszatér a rendes medrébe.

A Gondozási Központ Szentendre elérhetőségei: 

Sztaravodai út 2., (26) 311-964

 

Fotó: Medveczki Tamás

Szöveg: Zimre Zsuzsa

 

 

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Érvényesek az okmányai? című bejegyzéshez

Érvényesek az okmányai?

A 2024. évi választások miatt kiemelt jelentőségű, hogy a választópolgárok okmányain érvényes adatok szerepeljenek