Újságot olvasni a XX. század elején vált nagy divattá. A lapokat fillérekért árulták, így a munkások is hozzá tudtak jutni, és minden reggelt a legfrissebb hírek olvasásával kezdték, aminek nyilvánvalóan megvolt a maga társadalmi haszna. Mindenkinek volt közös témája akkor is, ha ismeretlennel találkozott, mert ugyanazokat az információkat fogyasztották.
— Az első nyomtatott termékek hitelességét a szerző személyes varázsa adta: gondoljunk például Kossuth-ra. Azért olvasták az emberek szívesen az Országgyűlési Tudósításokat a XIX. században, mert Széchenyi és Kossuth írta őket, és ezáltal hitelesek voltak. Később változott a helyzet, a szerkesztőségek képviselték a hitelességet, sokkal fontosabb volt egy alkotóműhely presztízse, mint az, hogy kik a szerzők. Meg is dolgoztak ezért, elkülönítették a híreket a véleményektől, utánajártak az információknak, és több forrásból is megerősítették őket. Ez a folyamat az internet térhódításával megfordult, megjelentek a bloggerek, a vloggerek, az influenszerek és karizmatikus személyiségek, akiknek a személyes tapasztalata adja a hitelességet. Ma a hitelességhez látnunk kell a szerzőt, el kell hitetnie velünk, hogy amiről ír, annak személyes megtapasztalója – fejtegette Zsolt Péter médiaelemzéssel foglalkozó szociológus.
A hitelesség kulcskérdés
— A mai olvasó nem hisz a statisztikáknak, pedig a a partikuláris élmények sokkal pontatlanabbak, mint az általánosak. Túlterhelt, szakkifejezésekkel médiazajos korban élünk, és ha valaki el akarja juttatni az üzenetét, két lehetősége van. Az egyik, hogy hihetetlen mennyiségű pénzzel leuralja a felületeket és sokszor ugyanazt az üzenetet mondja. Ennek semmi köze a hírértékhez, ez a reklám és propaganda világa. A másik, ha felépíti valaki a hitelességét.
Zsolt Péter szerint épp Magyarország lehet a példa rá, hogy mennyire hitelessé válhat a tömegek számára egy-egy magányos farkasként tevékenykedő blogger vagy influenszer.
— Ilyesmit látva örülhet Habermas, aki mindig úgy képzelte, hogy a nyilvánosság civilizál, ott a jobbik énjét mutatja mindenki, és a tévedéseket a többiek korrigálják — jegyzi meg. — Az emberek számára azonban nagyon fontos a hitelesség, emiatt azt gondolom, hogy a jövő mégiscsak az intézményesültségé. Hosszú távon, egymás után több igazán jó anyagot nem tudnak előállítani egyes emberek, ehhez szervezettség, szerkesztőség szükséges.
Véleménybuborék kialakulása
Napjaink médiafogyasztási szokásai kedveznek az úgynevezett véleménybuborék, más néven tüköreffektus kialakulásának. Régen ez azt jelentette, hogy a hasonló állásponton lévők beszélgetnek egymással, ami felerősíti a saját véleményüket, és ebből téves következtetéseket vonnak le a közvéleményről. Ma az algoritmusok, melyekkel a közösségi médiafelületek dolgoznak, épp ezt szolgálják ki, mivel több kattintást remélhetnek akkor, ha megerősítő tartalmakat rangsorolnak előre.
— Természetes vágyunk, hogy megerősítsék a véleményünket, és ezek az algoritmusok együtt felerősítik a véleménybuborék képződését. Ördögi kör akkor jön létre, amikor egy médiafelület elkezdi kiszolgálni a fogyasztó igényeit, és negligálja az általa nem szívesen látottat, még akkor is, ha a tartalom és közlője rendkívül színvonalas volna. Egy szerkesztőnek mindig kicsit feszegetnie kell a határokat, ha valóban újságíró akar lenni — zárta szavait a médiaszociológus.
A helyi hírek forrása
A Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2020-ban és 2023-ban is készített ország felmérést a helyi ügyekről való tájékozódással kapcsolatban. A válaszadóknak csak két százaléka mondta azt, hogy nem tájékozódik helyi ügyekről, tehát gyakorlatilag mindenkit érdekel, hogy mi történik a közvetlen környezetében. A legtöbben az ismerőseiktől tájékozódnak a lakhelyük főbb információiról, a második helyen a postaládába bedobott helyi ingyenes újság áll, a harmadikon pedig a helyi Facebook-csoport. Jelentősnek mérték még az önkormányzat által üzemeltetett online hírportálok szerepét is. Meglepően hasonló mintázatot mutat a helyi ügyekkel kapcsolatos tájékozódás a politika iránt érdeklődő, és az az iránt nem érdeklődő válaszadókat összehasonlítva. Két tájékozódási forrás esetében mégis jól látható különbség rajzolódik ki. A helyi Facebook-csoportokból sokkal inkább tájékozódnak a politika iránt nem érdeklődők. A felmérést készítők szerint ennek az lehet az oka, hogy azok, akik nem érdeklődnek a politika iránt, és nem igazán fogyasztanak más hírforrást, az Facebook algoritmusának köszönhetően mégis beleütköznek helyi hírekbe: talán sokszor innen tudnak meg olyan információkat, amelyekkel mások a különböző médiumokban találkoznak.
Országos és helyi viszonyok
— Helyben sokkal kisebb a piac, lényegesen kevesebb médiatermék van, ami azt jelenti, hogy kevesebb forrásból tájékozódhatunk. A másik markáns különbség a helyi és az országos médiapiac között, hogy Magyarországon az állam jelentős piactorzítást gyakorol, sok helyen alakul ki kvázi monopólium. A független médiumok megjelenése inkább országos piacokhoz köthető, hiszen ezen a piacon könnyebb a működési költségeket kigazdálkodni. Ezeknek a szerkesztőségeknek a működése azért volna kiemelten fontos a helyi tájékoztatásban, mert ők volnának azok, akik úgy tudnának írni egy-egy témáról, hogy csak szakmai standardokat vesznek figyelembe, függetlenül attól, hogy az adott téma feldolgozása kinek áll érdekében — fejtegette Urbán Ágnes közgazdász, a Mérték Médiaelemző Műhely igazgatója. — A helyi lapokat jellemzően az önkormányzat adja ki, tehát anyagilag nem függetlenek, de abban elég jelentős különbség van, hogy az önkormányzat mennyire szól bele a szerkesztőség munkájába. Vannak olyan lapok, ahol minden oldalon a polgármester szerepel, és vannak olyanok is, ahol egyáltalán nem befolyásolják a szerkesztőség munkáját. (A Szentendre és Vidéke és Szentendre Önkormányzata ennek biztosítása érdekében készítette el 2022-ben a lap szakmai-etikai kódexét – a szerk.)
Trollok támadása
Az online kommunikáció és a közösségi oldalak a helyi tájékozódásban is egyre nagyobb szerepet játszanak.
—Tényleg sok időt töltünk az online térben, közösségi oldalakon. Ez az a médiatípus egyébként, ami kiválóan alkalmas helyi ügyekben folytatott megbeszélésekre, vitás kérdések tisztázására. Az online weboldalak működtetési költségei a legalacsonyabbak, tehát online szerkesztőségek nagy befektetések nélkül is sokkal könnyebben létrehozhatók. A nyomtatott termékek ma már nagyon drágák, a televíziók működtetéséhez rendkívül sok pénz szükséges. A rádióadásokhoz elvileg nem volna szükség akkora tőkére, de ezeknek a működésére a Médiatanács ad engedélyt, ami jellemzően politikai alapon dönt a frekvenciahasználati engedélyekről — folytatta Urbán Ágnes. — De amennyire jó ötlet a helyi közösségi oldalak használata, annyira erőteljesen jelenhetnek meg ezeken az oldalakon a trollok. Már régen rájöttek arra, hogy segítségükkel az ezeken az oldalakon megjelenő konstruktív beszélgetéseket teljesen tönkre lehet tenni. Ráadásul ilyenkor olyan típusú kommunikáció zajlik, ami elveheti az aktív állampolgárok kedvét attól, hogy csináljanak valamit, vagy hogy egyáltalán szóba hozzanak egy témát. Nemrégiben a Political Capital végzett arról kutatást, hogy mennyire terjedtek el a közösségi terekben a trollok. Azt találták, hogy igen gyakran álprofilokat hoznak létre, és ezek mögé bújva végzik el a piszkos munkát. Ellenük csak szigorú adminokkal lehet felvenni a harcot, amik kitiltják azokat a beszélgetésből, akik a konstruktív vitát megfojtják, és álprofilok mögül kommunikálnak. Ezt azonban gyakran azzal próbálják visszaverni, hogy kitiltásukkal sérül a szólás szabadság. Álláspontom szerint azonban trolloknak nem jár ez a jog – fogalmazta meg véleményét a szakember.
Az írás a Szentendre és Vidéke 2024. február 28-ai lapszámában jelent meg.
