Ugrás a tartalomhoz

Három nap a játék és az önismeret jegyében

Lehet-e csodát tenni három nap alatt? Lehet-e egy közösségben meglévő minden konfliktust, feszültséget három nap alatt megoldani? Erről beszélgettünk egy augusztusi délután a Templomdombi Iskola 6. osztályának osztályfőnökeivel, Gyüre Ágnessel és Horváth Krisztinával, akik arra kértek minket, hogy tartsunk osztályuknak csapatépítő tréninget.

Csodát nem tudtunk ígérni, ugyanakkor azt igen, hogy a három nap alatt mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyerekek jobban megismerjék egymást és önmagukat, hogy szorosabbá váljon közöttük a kapcsolat, hogy elfogadóbbak legyenek egymás irányában.
Évekig voltunk Horváth Dórival a Nyitott Kör Egyesület munkatársai, idén nyáron kezdtünk új szervezet alapításába, Drámakommandó néven. Csatlakozott hozzánk Benedek Patrik, régi móriczos tanítvány és amatőr színész. Mindhárman drámapedagógusként dolgozunk, a színházi nevelés eszköztárával dolgozunk fel egy-egy osztállyal fontos emberi, erkölcsi, társadalmi kérdéseket. Tavasszal éppen a Templomdombi Iskolában jártunk, mikor az osztályfőnökök felkértek minket a feladatra.
Augusztus közepén ültünk le a Fő tér egyik teraszán, Ági és Kriszta két órán át meséltek, tapasztalatokról, sikerekről, nehézségekről, örömteli pillanatokról. Érzékenységük, tisztánlátásuk segített minket abban, hogy olyan programot állítsunk össze, mely valóban itt és most, ennek az osztálynak szól.
Sokat gondolkodtunk a helyszín kérdésén. Az iskolában adott volt a tágas osztályterem, de úgy éreztük, jobbat tenne a gyerekeknek egy iskolán kívüli, intimebb helyszín, ahol nem zavarják a tanítást a hangosabb játékok. Hálásan köszönjük a Szentendrei Kulturális Központnak, hogy bérbe vehettük a DMH egyik termét és használhattuk az udvarát. Így a gyerekek egyszerre élhették meg a szabadságot és a közösségi élményt, ami nagyon jó alaphangulatot biztosított.
S hogy milyen volt az együtt töltött három délelőtt? Hangos, vidám, önfeledt, felfokozott, koncentrált, intenzív, magával ragadó… de mindenek előtt igaz, tiszta, őszinte. Megállás nélkül játszottunk, hol lendületes, dinamikus, a gyors reakcióra és interakcióra épülő játékokat, hol lassú és elmélyült koncentrációt kívánó gyakorlatokat, melyek között mindig megálltunk átbeszélni, ki hogy látja, ki mit élt meg… Újra megtapasztaltuk, hogy mennyire hasonlítunk és mennyire különbözünk mindannyian, s éppen elég, ha ezt elfogadjuk, megéljük, átéljük. Minden más gond megoldódik magától.
Történt-e csoda? Őrzünk néhány feledhetetlen pillanatot, mikor ez a 29 fiatal, feledve mindent, valóban belefeledkezve a játékba, egy közös cél érdekében teljes odaadással együtt tudott működni. Egymást segítve, minden idegszálukkal egymásra koncentrálva. Hiszek abban, hogy ezeket a pillanatokat ők sem fogják elfelejteni.

Emődi Klaudia
dramakommando.hu

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Jó lesz még valamire című bejegyzéshez

Jó lesz még valamire

Újrahasznosított tárgyakat, takarékos ötleteket vár az FMC új, néprajzi kiállításába.