Az aka szó jelentése Herbert Anikó aka HANIKO életében most átalakul. Aka immár nem a művésznevet takarja (also known as), hanem a japán jelentését realizálja. A kiállítás címét rejtő aka  赤 szó immár a japánul piros, vörös jelentésű főnevet takarja. Az i hang hozzáadásával a főnév melléknévvé válik (akai). Ez a tónus aktív főszereplője az alkotó papírkollázsainak, ugyanis a vörös fonál egy véletlen folytán került évekkel ezelőtt az első kivágott papírkép sorozatába. Röviden összefoglalva a történet: egy londoni utazás, Tate Múzeum könyvesboltja, egy ajándékkönyv (Jorge Luis Borges) és Cuj Pen végtelen labirintusa. A vörös fonál a művésszel maradt, bár néha balti kalandok alkalmával kékké változik, ezúttal itt a meleg árnyalat dominál.

Úgy tartják, hogy az első színekkel kapcsolatos szavak Japánban a 8. században jelentek meg az első verses gyűjteményben, aminek a neve Manyoshu vagyis, „ Tízezer levél gyűjteménye “. Az akkoriban színekre használt alapvető melléknevek száma mindössze négy volt: piros, fekete, fehér és kék. Lehet, hogy ez a négy jelző túl kevésnek tűnik, de valójában mindegyik szónak nagyon széles volt a jelentéstartománya, és az emberek képesek voltak velük finom jelentés- és hangulati különbségeket kifejezni különböző kontextusokban. Ez a párhuzam fedezhető fel HANIKO finom, légies,  a képzelet határaitól mentes tereiben.

A papír, mint legfőbb médium, nem csak alapanyagként szolgál HANIKO számára, hanem a munkák tárgyává is válik: „ Azt szeretném, ha az emberek erőt merítenének a munkáimból. Úgy érzem, hogy a papírban minden benne van: a természet, az ember, az élet. Sőt én kifejezetten élvezem, ha egy papírmunkán sérülések, gyűrődések keletkeznek, mert úgy gondolom, hogy azok adják meg az igazi mélységét. A papír ráadásul maga a tabula rasa: egy felület, amin mindent elölről lehet kezdeni. Szeretem ezt a médiumot, mert közel áll az irodalomhoz, hiszen a költők és írók is papírra jegyzik le a műveiket. Az pedig különösen izgalmassá teszi, hogy mennyire másképp használják a nyugati és a keleti kultúrákban.”
A művész hol találhatott volna „otthonra” legújabb kiállítása számára, mint a Vinczemill papírműhelyében, melyet Vincze László papíripari mérnök 1985-ben alapított, és ahol 2000 éves kínai hagyományokon alapuló technológia szerint készülnek a valódi kézzel merített papírok.
A kiállítás ideje alatt egyedi nyomatokat lehet vásárolni A/3-as méretben, ami akár keretezve is kérhető és természetesen vincze-papírra készül.

A tárlat megtekinthető munkanapokon 8.00 és 17.00 között április 14-ig.

Cím: 2000 Szentendre, Anna utca 16.
Esemény linkje ITT.