Avacumica – az ismeretlen hangszer
Naponta sokan haladnak el úgy Szentendrén az Alkotmány utcában, hogy észre sem veszik azt a kis zárt sikátort, amely Avakumovics Avakum (1774-1811) nevét viseli, s aminek egyik végében, az Alkotmány utca 7. számú ház falán egy rá vonatkozó emléktábla található. A szerb Avakumovics család neve Szentendre szerte ismert volt a 18. században, volt közöttük püspök, városi bíró, katona. Az Alkotmány utcában két házuk is volt a 7. és 12. szám alatt. Ebből a családból származott a szentendrei születésű Avakumovics Avakum költő, katona, zenész, feltaláló, akit szülei ugyan papnak szántak, de ő inkább a fegyvert választotta és tizenhat évesen katonának állt. A fiatal kapitány nemcsak a csatatéren jeleskedett, de a flótáját is oly derekasan fújta, hogy Vitkovics Mihály (1778–1829) fennmaradt írása szerint: „Nápolyban egy angol milord tízezer esztendei fizetéssel… Angliába hitta… Avakumovics megköszönte a hívást, és azt vetette hozzá: csak hazámért tudom forgatni kardomat, csak hazámban tudom legszebben fújni flótámat.”
A csatatértől csak sebesülései tántorították el, visszatért Szentendrére, és ettől kezdve a zenének szentelte életét. Az általa feltalált billentyűs fúvóhangszert, az avacumicát többen is kutatták, de eddig nem sikerült rekonstruálni. A fiatalon elhunyt zenész Szentendrén a szerb püspöki templom kertjében nyugszik ősei mellett.
Tesla és a halálsugár
Ha maradunk a híres és környékbeli szerbeknél, Nicola Tesla kihagyhatatlan. Bár úgy tűnhet, semmi köze a szerb-amerikai állampolgárságú fizikusnak ehhez a térséghez, valójában ez nem így van. A száznegyvenhat szabadalommal rendelkező tudós leginkább az elektromosság, a mágnesesség és a gépészet területén szerzett elévülhetetlen érdemeket. S hogy csak néhány konkrét példát említsünk: a váltakozó áramú motor, a rádió, a napenergia erőmű mindennapjaink részévé váltak.
De mit is lehet tudni erről az 1856. július 10-én Smiljanban született férfiről? Apja szerb ortodox pap volt, édesanyja szintén szerb lelkészi családból származott. Bár fiukat is papnak szánták, az ő útja más irányba vezetett. Ötéves korában meghalt szeretett bátyja, ami nagy változást idézett elő a kisfiúban. Furcsa képeket látott, tárgyakat, helyszíneket, amikről ő maga sem tudta eldönteni, valóságosak vagy sem. Ezt a különleges adottságát később kamatoztatta, találmányait már azelőtt „látta”, hogy elkészültek volna. A már gyermekként is négy idegen nyelven beszélő zseni éjszakánként titokban olvasott. Iskoláinak egy részét Grazban végezte, de anyagi körülményei miatt megszakította a tanulmányait. Egyik nagybátyja, Pavle (Paja) Mandić az Osztrák-Magyar Monarchia ezredeseként vonult nyugdíjba, de ennél érdekesebb, hogy a pomázi Luppa családba nősült be. Apja halála után ez a nagybácsi segítette ki Teslát nehéz anyagi helyzetéből, valamint általa ismerkedett meg Budapesten Puskás Tivadarral. Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy Tesla Magyarországra költözött, és a Puskás-féle American Telephone Company főmérnöke lett. Feltalálta a telefonkihangosítót, majd egy városligeti séta során a porba rajzolta a váltakozó áramú motor első, hevenyészett tervrajzát. Magyarországi tartózkodása alatt a Pomázon élő nagybácsi házában lakott, ahol később tiszteletére szerb-magyar nyelvű emléktáblát helyeztek el. A sok munka következtében Tesla idegösszeroppanást kapott, túlműködtek az érzékszervei. Egy távoli óra ketyegése, a vonat zakatolása a messzeségben – mind valódi kínszenvedést jelentettek számára. A budapesti évet követően Párizsba, az Edison Companyhoz vezetett útja, de a váltakozó áramú motor terveit nem adta fel, még sokáig csiszolgatta, majd végül az USA-ban szabadalmaztatta. Nicolas Tesla tehát Párizsból Amerikába költözött, már csak azért is, mert Edison közelébe akart kerülni. Bár szorgalmas munkaerőnek bizonyult, de mégsem alakultak jól a dolgok. Edison egy pénzügyi vitát követően távozott a cégtől, és a feltalált motor találmányi jogát is másnak adta el. És akkor el is érkeztünk a híres Teleforce-hoz, vagyis a halálsugárhoz, ahogy a korabeli újságírók nevezték a találmányt. Tesla hiába tiltakozott, hogy szó sincs sugárról, a média már akkor is szerette a túlzó állításokat. Az 1934-ben bejelentett csodafegyver Tesla állítása szerint kétszáz mérföldről (321,8 km) tízezer ellenséges repülőt is meg tudott semmisíteni, bár ehhez erőműnyi energia felvételre lett volna szüksége. Ennek ellenére többen le akartak csapni a nagyszerű alkotásra, az oroszok 25 ezer dollár előleget fizettek, a britek 30 milliót kínáltak, ám az üzletek meghiúsultak, aminek tán köze volt ahhoz, hogy senki nem látta működés közben a készüléket, bár maga Tesla váltig állította, hogy működik. A háborúra készülő japánok lehetőséget is láttak a fegyverben, a katonai flotta parancsnoka utasította is a mérnököket, hogy másolják le a találmányt. Sok kísérletezés után oda jutottak, hogy túl sok energia kéne hozzá, ezért inkább a mikrohullám irányába folytatták a kutatásokat. Szerencsére a fegyver sosem készült el, de ennek hatalmas ára volt. A II. világháború befejezéseként egy másik találmány mért döntő csapást Japánra: az atombomba.
Nicolas Tesla elképesztő sikerei dacára, a rádió szabadalmához kapcsolódó hosszú pereskedést követően, elszegényedve, egy manhattani hotelben halt meg. Holttestét csak napokkal később fedezték fel.
Úszónyereg és szárazföldi torpedó
Zubovics Fedor (1846-1920) Felsőtúron, a mai Szlovákia területén született. Apja lengyel származású volt, innen idegen csengésű neve. A bécsi katonaiskolát befejezvén kadétként szolgált, a schleswig-holsteini háború után Garibaldi szabadcsapatába került. Megsebesült, sőt el is fogták, így lefokozás várt rá. A közlegény élet nem tartott sokáig, egy hónap múlva királyi hadnagy címet kapott. Nyíregyházára vezényelték, ahol hamar feltűnt a kötekedő katona. Számos párbaj fűződött a nevéhez, melyek rendre az ő győzelmével végződtek. A nyíregyházi évek után Bécsbe, a császárvárosba került, itt is hamar megismerték, de ezúttal az úri társaságban. Bár rég nem volt már katona, mégis egyenruhát hordott, és fennen hirdette: „Tartsa Ferenc József megtiszteltetésnek, hogy az ő ruháját hordom!” A helyi aranyifjúság imádta a harsány és kötekedő magyar katonát. Ám a mulatozás árát meg kellett keresni, ezért Zubovics lovakkal kereskedett, majd Bécs első úri kocsisává vált. Egy világrekordot is felállított: tizenhárom nap és tizenhat óra alatt lovagolt el Bécsből Párizsba.
Zubovics Fedor
Zubovics nem szeretett tétlenül ülni, és különben is ott volt még az egyenruha, így 1875-ben elindult Spanyolországba, a háborúba. Innen hazatérve már egy újabb háborúba készült, de előtte feltalálta az úszónyerget, melynek segítségével a ló és lovasa könnyeden jutott át a folyók túloldalára. Míg Budapesten mindezt csak vásári mutatványnak tartották, a török hadsereg meglátta benne a potenciált. Zubovics ekkor már a törökök oldalán szállt harcba az oroszok ellen. Törökországot Afrika követte, ahol az emberek helyett egy ideig a nagyvadakra, oroszlánra vadászott, de feltűnt az angol gyarmati hadseregben is. S mivel egyszer minden háború véget ér, Zubovics Magyarország felé vette az irányt. Zebegényben telepedett le, kibérelve a Migazzi-kastélyt a váci püspöktől. A vad, öreg, zsémbes férfi nevét hamar megismerte a falu is. A magas várfallal körülvett kastély házmesterének Sisa Pista haramiát szerződtette le, aki épp akkor szabadult tizenöt év után Vácról. Sisa jól végezte a dolgát, nem is jött senki a kastélyba. Ahogy 1935-ben a Magyar Hírlap írta: „Ez az idegenektől való nagy őrizkedés főként a végrehajtónak szólt… Nem is tette be oda a lábát soha! Ám a püspök megelégelte, hogy nem akar fizetni a bérlő, és felmondta a szerződést. Zubovics erre revolvert ragadott és úgy rohant a püspöki palotába. Vissza is vonta legott a felmondást az egyházfi.” A számtalan történet közül jól mutatja az öreg katona hevületét a következő példa is: „Megesett egyszer, hogy a szentendrei helyiérdekű vasúttal akart menni, de itt is elkésett: a vonat már kifutott a Pálffy-téri állomásról. Zubovicsot elfutotta a méreg, kirántotta a kardját és szegény, halálra rémült állomásfőnököt hatszor körül kergette a park körül.”
1882-ben öt évi kutatás után fejezte be világhírű találmányát, a szárazföldi torpedót, melyet az osztrák-magyar hadseregen kívül Svájc, Svédország, Dánia, Kína és Szerbia is megvásároltak. A szerkezetet egy dinamittal töltött dobozként kell elképzelni, amelybe be volt építve egy rugós, ütésre gyújtó szerkezet. A készülék azáltal jött működésbe, hogy egy botló huzal a rugóval megfeszített gyújtószegből kihúzta a biztosító sasszeget, minek következtében a rugó előrecsapta a gyúszeget.
Zubovics Fedor nem volt könnyű természetű ember, de kreatív és okos férfiú volt, olyannyira, hogy az I. világháborúban, jóllehet már elmúlt hatvanéves, egy szárazföldi torpedóosztag parancsnoka lett. Bár az osztag mindössze három főből állt, az egykor világhírű torpedót elsodorta a hadiipar megállíthatatlan fejlődése. Utolsó háborújában meg is sebesült, ám a végső csapást egy párbaj mérte rá, amit egy főszolgabíróval vívott. A vereség hatására elhalkult, további kitöréseiről nincsenek feljegyzések, csendben élt 1920-ban bekövetkezett haláláig.
Zimre Zsuzsa
Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/9. számában.
