Szakács Éva – Sparkle ékszerek
Pár perc türelmet kér az interjú előtt, éppen éget, és ebben a folyamatban pár másodpercnek is jelentősége van. A technológiáról hiába faggatom. Azt mondja védett kincse, több évnyi kísérletezés eredménye, aminek egyik verzióját külföldön látta és amit azóta már százféleképpen továbbfejlesztett. Ékszermárkája, a Sparkle névadója a kisebbik lánya, Carmen volt. A márkanév csillogást, ragyogást jelent, de jelent szikrát is, amit ő az isteni szikrával is azonosít, azt mondja, élete során ezek az isteni szikrák vezették újabb és újabb állomásokhoz.
Szakács Éva földrajz-rajz szakos tanárként végzett, majd festészetet tanult az angliai Emerson College-ban. A tűzzománccal a főiskolai fakultáción találkozott, de ékszereinek fő alapanyagát, a rezet először édesapja műhelyében vette kézbe kalapácsok, fogók, s egyéb férfias tárgyak mellett. Még az óvodai jelét, a kiflit is fémből esztergálta a bátyja. Sem a tanításhoz, sem az alkotáshoz, sem a fémekhez nem lett hűtlen. Az izbégi általános iskola pedagógusa korábban gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tartott workshopokat. Két dolog izgalomban tartja még ma is, hogy milyen színárnyalat kerekedik ki abból az anyagkombinációból, amelyet összeállított, és hogy hogyan tetszenek az ékszerei azoknak, akik az interneten rendelnek tőle, tehát nincs személyes kapcsolatuk, így a választás is intuícióhoz kötött. Ebben azért a nagyobbik lánya, Sophia tárgy- és ékszerfotói sokat segítenek.
Mostanában az olajzöld és a türkiz a kedvenc színe, ezt választják a vásárlók is. „Tudom, hogy mindegyikre rátalál majd az, akinek rendeltetett, aki idepottyan valahonnan, és az én ékszeremet viszi emlékbe Új-Zélandra, Dél-Amerikába, vagy éppen Ausztráliába Magyarországról.” Egyik indiai vevője videóüzenetben egyeztetett a feleségével; egy spanyol táncos csapat a nagy, piros ékszereket kereste; a japánok körülményesebbek, hajlítgatják, meg is szagolják a színes holmit, és alig hiszik el, hogy a két kezével készítette azokat. Ha pedig valaki neki szeretne ajándékot adni, akkor bátran válogathat idegen kultúrák tárgyai közül, legyen az doboz, csigahéj, fafigura, amibe benne van a késztőjének az ötlete, energiája. Ha nem a katedránál, akkor a szentendrei vásárban az ékszerein keresztül tanítja az embereket az egyediség és szépség felismerésére, megbecsülésére. Sokszor lepi meg a világ legtávolabbi pontjáról érkezett vásárlóit: „mondok egy lakóhelyéhez közeli tavat, hegyet, folyót, amin általában elcsodálkozik, én pedig nevetve válaszolom, hogy nagyon komoly a földrajzoktatás Magyarországon.”
https://www.sparkle-ekszerek.hu/rolunk
https://www.facebook.com/profile.php?id=61560810347299
Mátyók Györgyi – Frangipani Stúdió és Galéria
A stúdiógaléria alapítója és működtetője küldetésének tekinti a kortárs művészi ékszerek iránti érzékenyítést. A szentendreiek is büszkék lehetnek arra, hogy a Frangipanin kívül mindössze egyetlen kortárs ékszergaléria működik Magyarországon, Pécsett. Mátyók Györgyi alapító kurátora az Inflow Nemzetközi Kortárs Művészi Ékszer kiállításnak is, mely idén második alkalommal mutatta be huszonkilenc ország nyolcvankét alkotóját a MűvészetMalomban.
Tíz éve Leányfaluról költözött Szentendrére, ahol azonnal otthonosan érezte magát. Éppen akkor kerültek ide, amikor impulzív kulturális fesztiválvárossá nőtte ki magát a város. Eredeti foglalkozása közgazdász, de több mint húsz éve szerelembe esett a tűzzománccal, majd ötvösként végzett, s évek óta tárgytervezést tanul, miközben művészet-menedzser diplomát szerzett a MOME-n. Tevékenysége központjában a narratív ékszerek állnak. Ez a történet az alkotóval kezdődik, aki üzenetét művészi tárggyá formálja, az ékszer viselője pedig saját fordításában értelmezi és gazdagítja azt, ezt követően pedig a néző saját világképe alapján kapcsolódik hozzá. De nemcsak a tárgyak mesélnek, Mátyók Györgyi is mesél azoknak, akik a galériájába látogatnak. Jelenleg több mint húsz kortárs hazai és külföldi művész alkotásairól szólnak ezek a mesék, akiknek hősei nemzetközi pályázatokon keresztül, közvetlen alkotói kapcsolatok által, vagy egy-egy izgalmas tárgy után kutatva kerültek a galéria bűvkörébe. Ő maga az ékszerekkel való foglalatosságokon keresztül különös dolgokat lát meg az emberekben, például azt, hogy mennyivel bátrabban választanak a férfiak, vagy hogyan tágul a vásárló szemlélete, miként nyílik ki a kortárs művészetek felé.
Ez az út még koránt sem ért véget, Mátyók Györgyi nemcsak az anyagkísérletekbe szeretett bele, hanem a trópusi világba is. Éden elnevezésű sorozata izgalmas színekkel, vitalitással, dinamizmussal rendelkező formákkal tanúsítja ezt a szerelmet. Csak az lépjen be tehát a szamárhegyi stúdióba, aki egy ködös téli napon is aláveti magát a színek és formák dinamikájának.
www.frangipani.hu
www.jewelrydesigned.org
Zágon Judit és férje, Morvai Bertalan
Zágon Judit a férjét is meginvitálja beszélgetésünkhöz, náluk ugyanis úgy alakult a munkamegosztás, hogy ő alkot, férje pedig vásárra viszi a műveket. Negyven éve nyúlt először az üveghez, első férje üvegtechnikus volt, aki otthon is berendezett egy kis műhelyt, amelyet a gyesen lévő fiatalasszony előszeretettel látogatott. Kezdetben színtelen, hajlított üvegekkel kísérletezett. Nem is ment vissza dolgozni, de a pszichológiát sem hagyta abba. Azt mondja, húsz év, mire jó terapeuta lesz valaki, az üvegékszer készítését öt-hat év alatt sikerült kitanulnia, bár van olyan terméke, amit ma már egyáltalán nem tart szépnek. Ő maga semmilyen ékszert nem visel, „mániákusan puritán”, de az ékszereiben mindent látunk, csak puritánságot nem. Szín- és formagazdag alkotások ezek. Nemcsak két egyforma ékszert nem tud előállítani, de azt mondja, a vásárlók nyelvén sem ért, az ilyen szituációkban nem szeret részt venni, ezt a férjére bízza. „Atipikus pár vagyunk” – jegyzi meg magukról, ami kíváncsivá tesz, hogy vajon a férjének, aki türelmes a vevőkkel, és rendíthetetlenül áll a felesége és az ékszeres asztal mellett, mi a foglalkozása. Rendhagyó választ kapok: „Nekem a nejem a munkám”.
A tökéletes színkombinációt még nem sikerült fölfűznie. Megfoghatatlan számára a belülről érkező inspiráció, és nagyon különlegest választ ad, amikor azt kérdezem, hogyan hívható elő. „Bátorság! Semmi más. Hülyeségeket csinálni, spontán, meggondolatlanul marhaságokat cselekedni, alkotni… értelmetlen dolgokba belefogni. Ez vezet az intuícióhoz…én haszonelvű és céltudatos vagyok. Bármit csinálok, azért csinálom, hogy haszna legyen.”
Így aztán ha az intuíció és a valóság összeütközik, ha valami félresikerül, vagy egy ügyfélnek több egyformát kellene gyártani, akkor saját bevallása szerint csapkod, felfortyan, hisztizik. És elkezdi újra meg újra.
https://www.instagram.com/zagon_glass/?hl=hu
https://www.facebook.com/uvegekszerek.zagonjudit/?locale=hu_HU
Jermakov Katalin – Mana ékszerstúdió
Évekkel ezelőtt, egy nemzetközi ékszer mesterkurzus résztvevői dolgoztak Jermakov Katalin Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész, ékszertervező szentendrei stúdiójában. Egyikőjük megkérdezte, hogy vajon hogyan találnak ide a látogatók? Tudják-e az emberek, hogy a stúdióban milyen munka folyik, milyen ékszerek vannak a vitrinekben kiállítva? Ő röviden válaszolt: „mindenki idetalál, akinek ezzel a hellyel dolga van.” Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és egy hátizsákos nő lépett be. A vitrineknél csodálkozva állapította meg, hogy olyan „erősek” az ékszerek, mint az ősi polinéz tárgyak. Kiderült, hogy művészettörténész Új-Zélandról, majd egy rögtönzött előadást tartott a polinéz mana-hitről, ami szerint bizonyos tárgyaknak olyan többlet-kisugárzásuk van, ami miatt birtokolni szeretnénk őket.
„Az ékszer nagyon különleges tárgy, az összes tárgyféleségünk közül a legszemélyesebb. Közvetlenül a testünkön viseljük, velünk és rólunk kommunikál” – vallja az alkotó. Tapasztalata szerint bármily furcsa, ezek a rejtett tartalmak ma is működnek, a rituális, szakrális, üzenetközvetítő szerepet az ékszer tudja, az ikergyűrű kollekcióinak darabjai akkor is összehozzák a tulajdonosokat, ha azok mit sem tudnak egymásról.
Az első időkben négy kollégával dolgozott együtt, de már több mint húsz éve egyedül vezeti a stúdiót. „A cél az első pillanattól kezdve az volt, hogy láthatóvá és elérhetővé tegyük a kortárs ékszer műfajának legújabb törekvéseit. A tervezett ékszer műfaja nagyjából a hatvanas évek óta létezik a világban. Magyarországon ezek az újító törekvések és progresszív irányok akkor jelentek meg, amikor mi diplomáztunk. Tevékeny részt vállaltunk abban, hogy ez a műfaj Magyarországon is elterjedjen, miközben fontos volt, hogy egyúttal a nemzetközi szakmai életbe is bekapcsolódjunk. Akkor indultak itthon az első olyan galériák, amelyek értékesíteni kezdték az ékszereinket, így a közönség viszonylag gyorsan megismerte a munkáinkat. Érdekes módon az Erdész Galéria külön kis boltja először épp abban az udvarban nyílt meg, ahol a mostani stúdióm található” – meséli a művész. A Mana Ékszerstúdió fontos szerepet vállalt ebben a folyamatban. A nyitott műhellyel élővé és láthatóvá akarták tenni az alkotás folyamatát. Fontos volt számukra az edukáció is. Rendszeresen szerveztek ékszer-kurzusokat, az alapozó technikai képzések mellett ékszerdesign és nemzetközi mesterkurzusok is indultak a stúdióban.
Díjak:
1996 Szent Eligiusz-díj
1997 a Művelődési és Közoktatási Minisztérium díja
2001 Formatervezési nívódíj az M3-as autópálya pihenőibe tervezett utcabútor családjáért, valamint a Cosmopolitan tíz kiemelkedő teljesítményű nőnek ajánlott díja
2009 Ferenczy Noémi-díj
Akár a meséknek, akár a polinézeknek, akár az intuíciónknak hiszünk, Szentendre titkos szegleteiben egészen biztosan most is kalapál, forraszt, reszel egy ékszerész, aminek nyomán valakinek valahol megváltozik az élete.
S. Tóth Anikó
