Boromisza Tibor Bácsalmáson született 140 évvel ezelőtt, és Szentendrén hunyt el 60 évvel ezelőtt. Életéből hozzávetőleg tizenöt évig élt Szentendrén, először az 1920-as években, másodszor az 1950-es években. Egykori Duna-parti lakóházában 1964-től családja gondozásában emlékszoba működik.

Boromisza Tibor élet- és pályatörténete egy sokoldalú művészt idéz az utókor elé, olyan művészt, aki egyik kezében ecsettel, másik kezében írótollal alkotta meg életművét. Az 1910-es évektől a második világháborúig a hazai művészeti közélet ismert szereplője: a nagybányai és a balatoni művésztelep meghatározó tagja, a húszas években a szentendrei művésztelep megálmodója, pár évvel később a hortobágyi művésztelep létrehozója, majd az évtized végén az általa alapított Magyar Képírók Társaságának vezetője, a művészkataszter programhirdetője, az 1930/1940-es években több száz művészetpolitikai, néprajzi és szociográfiai publikáció szerzője. Személyében a tradicionális magyar paraszti műveltség tudatos értékmentőjét is tisztelhetjük.

A művész életének legnagyobb vesztességét 75 évvel ezelőtt, 1945-ben élte át. A háborús események okozta tűzben sashegyi lakása és több száz műve megsemmisült, ő és családja földönfutókká lettek.

T. K.