Ugrás a tartalomhoz

Elhunyt Kertész Péter

Kertész Péter Freddie Mercury és Tolerancia-díjas, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, a szentendrei zsidó temető hivatalos gondnoka 2019. június 13-án elhunyt. A Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Népszabadság és a Szentendre és Vidéke egykori publicistája több évtizedig Szentendrén élt, aktív, agilis emberként vett részt  városunk közéletében. A szentendrei zsidó temető rendbehozatalával, bekerítésével és gondozásával maradandó emléket hagyott maga után. Temetése június 14-én, pénteken délután 1 órakor lesz a szentendrei zsidó temetőben. Kertész Pétert Darvas István főrabbi és Zucker Imánuel főkántor búcsúztatja.

Kertész Péter (1937-2019) nagyapja híres karcagi nyomdász volt, Scheiber Sándor, a Rabbiszeminárium legendás igazgatója első írásait is itt jelentette meg.

Pétert és családját a gettó után Ausztriába deportálták. Itt vészelte át a háború utolsó periódusát, majd családjával hazatért. Zsidó árvaházban nevelkedett, s egyszer csak úgy érezte: költőként tudja elmondani legjobban azt, amit a világban látott, s ott megélt.

Aztán újságíróként nevét a Magyar Nemzet hasábjairól ismerte meg a széles közvélemény. Gyors, ügyes, szabadszellemű zsurnaliszta lett. Vonzó személyiségével sok barátot, éles tollával sok ellenséget szerzett. Amikor Pulitzer-emlékdíjjal tüntette ki a szakma, még nem tudta: igazi harca csak ezután kezdődik.

Szörnyű betegség szögezte az ágyhoz: egy sztróktól fél oldala megbénult.

Már több könyv volt mögötte, mindegyik az Ulpius-Ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg: A Komlós (2002), Nehéz zsidónak lenni (2003), és a Zsinórmérték, zsidósors magyar módra (2004). Írt Scheiberről, Schweitzer Józsefről, másokról és másról is, de az igazi aztán következett. Betegen, félig bénán is diadalmaskodott a kór felett, egy ujjal is, fáradhatatlanul írt.  Blogjait kötetté formálta, vitázó írásait összegyűjtötte és – a Wesley Kiadó jóvoltából – megjelentette. Több ízben is. Az utóbbi években Szentendrét választotta lakhelyéül, az elhagyott zsidó temető sírköveit az ő kezdeményezésére hozták rendbe.

A Wesley János Kiadónál megjelent, egy ujjal című kötetében írja: „2010. július 17-én, reggel, már rajtam volt a póló, a rövid nadrág, indultam volna a temetőbe, mikor összecsuklottam mint a colstok, ischemiás stroke, ilyenem se volt még. szerencsémre pipi éppen készült elmenni, de megérezhette, hogy valami gáz van. elvonszolt a heverőig, s telefonált agyba-főbe, még pénzes professzort is felhívta… én inkább csodálkoztam, mint megijedtem, fura állapot volt… jött az orvos, ne mozduljak, bekötötte az infúziót, megérkezett a mentő, mondták a fiúk, ha az eseménytől számított három órán belül beérünk a jános intenzívre, megúszom… tiszta fejjel néztem a reggeli csúcsot, beértünk, cí, azután nem emlékszem semmire… a lidérces álmokat nem mondom el… 40 fokos láz, 220-as vérnyomás, szóval határ mezsgye, de lehet, hogy azon túl… (…) tudták, hogy pulitzer-emlékdíjat kaptam valamikor, tiszteletemre felsorakozott, aki élt és mozgott… néhány nap múlva tudatosult bennem, hogy baloldali béna vagyok, összevesztem mindenkivel, ami ugyan nem ok arra – finoman szólva -, hogy ne foglalkozzanak velem… négy hónapig bírtam, ha még egy hónapot várok, elfogytam volna, méltóságomat – ha volt ilyenem – elvesztem, olyan leszek, mint egy báb… hazajöttem, az utolsó viziten a főorvos rám se nézett… pelenkát többé nem hordtam, ettem, nem féltem, gyógytorna orrvérzésig, belekóstoltam az akupunktúrába, és persze ápolónővér, ha pipinek el kellett menni… a számítógép – amellyel kilenc könyvet írtam – úgy ahogy van, kiesett az emlékezetemből, bottal megyek vagy ötven métert, keveset lépcsőzök… a gépet egy ujjal verem, van úgy, hogy napi egy órán keresztül, utána elfogy a cérnám… terápia, önmutogatás, nem tudom, melyik inkább…. vége az eufóriának, tisztában vagyok a fölfoghatatlannal… legyetek elnézőbbek velem, mint voltatok korábban, ha elnézőek voltatok egyáltalán…”

Egy kitartó, idealista szélmalomharcos, magányos újságíró ment el. Temetése 2019. június 14. (péntek), 13 órakor kerül sor a Szentendrei Zsidó Temetőben. A gyászszertartás Darvas István főrabbi és Zucker Imánuel főkántor vezeti.

 

Forrás: FB – MAZSIHISZ-Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, https://www.remeny.org

 

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a ZÖLD-KÉK PIKNIK – A PATAK PARTI PLACCON című bejegyzéshez

ZÖLD-KÉK PIKNIK – A PATAK PARTI PLACCON

𝐴𝑧 𝑒𝑠𝑒𝑚𝑒́𝑛𝑦𝑡 𝑣𝑒́𝑔𝑢̈𝑙 𝑎 𝑃𝐴𝑇𝐴𝐾 𝑃𝐴𝑅𝑇𝐼 𝑃𝐿𝐴𝐶𝐶𝑂𝑁 (𝐵𝑢̈𝑘𝑘𝑜̈𝑠 𝑝𝑎𝑟𝑡 40.) szeptember 29-𝑒́𝑛 𝑣𝑎𝑠𝑎́𝑟𝑛𝑎𝑝 10 𝑜́𝑟𝑎́𝑡𝑜́𝑙 𝑡𝑎𝑟𝑡𝑗á𝑘 meg 𝑘𝑖𝑠𝑒𝑏𝑏 𝑝𝑟𝑜𝑔𝑟𝑎𝑚𝑣𝑎́𝑙𝑡𝑜𝑧𝑎́𝑠𝑠𝑎𝑙.