Balogh László (1930. január 12. – 2023. június 11.) halálával a művész magas szintű festészete és grafikai munkássága végérvényesen a város festészeti örökségévé vált. Nemcsak azért, mert alkotásaiban gyakran feltűnt Barcsay Jenő, Deli Antal, Deim Pál formai rendszere, filozófiai alapvetése, hanem mert lokálpatrióta látásmódját meghatározta rendíthetetlen emberi tartása, Szentendre város jelene, jövője és mindennemű vizualitása iránt érzett elkötelezettsége. Művészetének jelentőségéről a legtöbbet idézett mondatok Németh Lajos művészettörténész (1929–1991) korszakos jelentőségű egyetemi tanár, muzeológus megnyitóbeszédében, a szentendrei Műhely Galériában hangzottak el: „… Balogh László nem csupán születése jogán, hanem a szó szellemi értelmében is szentendrei festő. … Komponálási szándéka, vizuális logikája mutatja, hogy mind szuverénebb módon beszéli e sajátjává vált formanyelvet. Szintetizálni tudja a konstruktivitást a dekorativitással. Balogh László nem pusztán egy mester, hanem a genius loci értékeinek továbbvitelére vállalkozott. Erre tanította Barcsay és Szentendre szelleme. Nagy tradíciót vállalt és annak méltó folytatója.” (2)
Balogh László festő-és grafikusművész Szentendrén született 1930. január 12-én. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát (ma egyetem) 1957-ben fejezte be, ekkortól a Művészeti Alap tagja. Mesterei generációkat meghatározó szentendrei művészegyéniségek, Barcsay Jenő, Konecsni György voltak. 1958-tól tagja volt a Szentendrei Régi Művésztelepnek, 1965-ben belépett a Képzőművészeti Szövetségbe, alapító tagja volt a Szentendrei Grafikai Műhelynek. 1992-től a MAK és a MAOE tagja volt. Számos díjat, elismerést szerzett, többek között 1982: Pro Urbe díj Szentendre; 1985: a Mozaikpályázat díja; 1986, 1989: a Szentendrei Grafikai Műhely nívódíja; 1994: a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje; 1995: Szentendre Város Díszpolgára; 1997: Pest Megye Művészetéért díj; 2006: Munkácsy-díj.
Művei megtalálhatók olyan jelentős magyar köz-és magángyűjteményekben, mint a Magyar Nemzeti Galéria; Ferenczy Múzeum, Szentendre; Szombathelyi Képtár; Balassa Bálint Múzeum, Esztergom; Déri Múzeum, Debrecen; Xantus János Múzeum, Győr; Damjanich János Múzeum, Szolnok; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Janus Pannonius Múzeum, Pécs.
Több, mint száz jelentős bemutatkozása volt itthon és külföldön, munkáiból az eddigi legnagyobb válogatást a MűvészetMalomban láthattuk 2010-ben. Az aktív évtizedek számos állomása közül talán a németországi kiállításai mutatják meg azt, hogy „Balogh-féle”, a mozdulat és a színek elevenségével, szabadságával bíró rendteremtés a nemzetközi közegben is otthonra talál. Az 1995-ös németországi cikkekben kiemelik sajátos érzéki konstruktív látásmódját, ami Szentendre és Barcsay nélkül nem alakulhatott volna ki, mégis európai.
Muladi Brigitta
a Ferenczy Múzeumi Centrum művészettörténész kurátora
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. július 5-ei lapszámában jelent meg.
(1.) Barcsay Jenő írása Balogh grafikusi tevékenységéről, ÉS, 1974 aug.
(2.) Balogh László retrospektív kiállítása. Katalógus. Szerkesztette: Balogh László. Kurátor: Török Katalin. Interjú: Verba Andrea. Szentendre, PMMI, 2010
