Aki reggelente jár a Hamvas Béla utcán Szentendrén, pontosan tudja, hogy a közlekedés nehézkes, a parkolás pedig egyre lehetetlenebb. A lakótelep önmagában is nagyon sok embert vonz, de rengetegen járnak a környékre bölcsődébe, óvodába és iskolába. Ezen a környéken van a Móricz Zsigmond Gimnázium és a V8 uszoda is, úgyhogy iskolaidőben hétköznap reggelente megnövekedett forgalom nehezíti a közlekedést. Nem véletlenül esett a helyi képviselő, Hernádi Krisztina Nóra választása épp erre a problémára. „Amikor egy évvel ezelőtt a Civil Kollégium Alapítványtól megkerestek bennünket, hogy vegyünk részt ebben a projektben, akkor választanunk kellett egy helyi ügyet, amelyet ennek a folyamatnak a segítségével oldunk majd meg – meséli. – A Hamvas Béla utca és a környéke közlekedése azért tűnt jó témának, mert ez a kérdés valóban megmozgatja az ottélőket.”

A kezdetek

De ne szaladjunk ennyire előre! A Civil Kollégium Alapítvány (CKA) kísérleti projektje a Helyi Demokrácia Műhely, amelyet elsősorban azért hívott életre, hogy egy önkormányzat és a lakosság közelebb kerüljön egymáshoz, a helyi képviselők mélyebben megismerjék az ottélők véleményét, a lakosok pedig ne tápláljanak irreális elképzeléseket a helyi képviselők lehetőségeiről. A program arra is alkalmas – egyáltalán nem mellékesen –, hogy végül olyan döntések szülessenek, amelyek valóban az érintetteket szolgálják.

Boda Kitti, a CKA közösségfejlesztője volt a program szakmai munkatársa. „Egyik kollégánk, Szabados Péter egy tanulmányúton járt az USA-ban, ahol megismerkedett a Local Progress programmal, amelynek célja az volt, hogy civileket és politikusokat kössön össze annak érdekében, hogy sikeresen képviseljenek egy-egy ügyet” – árulja el. „Hazatérve úgy gondolta, hogy egy ehhez hasonló projektet itthoni viszonyok között is meg kellene valósítani. A Civil Kollégium Alapítvány mindig is foglalkozott az önkormányzati szereplőkkel, de 2019-ben olyanok is bekerültek a helyi képviselő-testületekbe, akikkel személyes kapcsolatunk volt, és akik továbbra is úgy érezték, szívesen tanulnának tőlünk. Ezeket a képviselőket kerestük meg első körben Szentendrén, így találtuk meg Pilis Dánielt és Hernádi Krisztina Nórát. Az országban több más önkormányzati szereplővel is felvettük a kapcsolatot, és kértük, hogy vegyenek részt a programban. Mindenkit arra biztattunk, hogy válasszanak egy megoldandó helyi problémát, ami a közösségnek fontos, és vonjanak be a munkába helyi civil szervezeteket is.”

Közös nyelv kidolgozása

Az első feladat az volt, hogy minden résztvevővel megismertessék a Helyi Demokrácia Műhely folyamatát, és kidolgozzanak egy közös nyelvet. Ez is egy többlépcsős folyamat volt, a résztvevők keresték a helyüket, próbáltak rátalálni, kinek mi is lesz a feladata ebben, hogyan tudnak majd hatékonyan együttműködni. A következő lépcső pedig magának a folyamatnak a kidolgozása volt, figyelembe véve a helyi viszonyokat és az adott problémát. 

„Az a kezdetektől világos volt, hogy a helyi ügyek megoldásához nemcsak szakértőkre és az önkormányzatra van szükség, hanem civilekre is, akik kapcsolatteremtő, kapcsolatépítő feladatokat látnak el, olyasféle munkát, amelyet hivatali eszközökkel lehetetlen lefedni” – magyarázza Pilis Dániel, alpolgármester, a projekt másik fontos önkormányzati szereplője. „A Helyi Demokrácia Műhely hiánypótló szerepet tölt be, azt a szakadékot próbálja áthidalni, ami a lakosság és a hivatal között van. Sokszor tapasztalom, hogy a helyiek frusztráltak, hiszen gyakran megélhették, hogy elmondták a véleményüket a lakossági fórumokon a képviselőjüknek vagy a polgármesternek, és nem történt semmi. Ezért sokan úgy gondolják ma is, hogy teljesen felesleges lakossági fórumokra járni, így nem is alakult ki ennek a kultúrája. A politikai megosztottság is akadályt jelent, egy másik projektnél, a Vasúti villasor közlekedési rendjének kidolgozásakor például az ellenzék degradálta az ottélők bevonására tett kísérleteinket, és a lakók tájékozatlanságát is saját céljaikra használták fel. Ezt csak úgy lehet kivédeni, ha a lakosságot minél szélesebb körben bevonjuk a döntéselőkészítési munkába. Ehhez szükségünk volt civil segítőkre, így került bele a programba a Civil Kotta Egyesület. Önkéntes munkájuk óriási segítséget jelentett mire eljutottunk az első lakossági fórumig, hiszen ennek köszönhetően addigra kiderült, milyen érzelmek, vélemények jelennek meg a közlekedési kérdésekkel kapcsolatban.”

Egyszerűből bonyolult

„A probléma úgy került a látóterünkbe, hogy az ottélők többször is javasolták a Hamvas Béla utca egyirányúsítását” – emlékezik Szulovszky István a Civil Kotta Egyesület elnöke. „De rögtön felmerült a kérdés, hogy az ötlet vajon tényleg az emberek többségének a véleményét fedi-e le, és milyen gondok húzódnak meg mögötte. Ezért azt gondoltuk, hasznos lenne mélyebben felmérni a lakossági igényeket. Ennek érdekében kopogtattunk a lakótelepen, kérdőíveket juttattunk el a környező intézményekbe, megkerestük az óvodát, a bölcsődét, beszéltünk a szülőkkel és az intézményvezetőkkel, meghallgattuk az üzletek képviselőit, ők mit gondolnak erről a helyzetről. Ezenkívül online kérdőívet is indítottunk, hogy azok is elmondhassák a véleményüket, akik akár nem itt élnek, de más okból gyakran megfordulnak a környéken.”

„A cél az volt, hogy minél mélyebbre ássunk, és megismerjük a valós igényeket” – fogalmaz Lázár Zsófia, a Civil Kotta egyik önkéntese. „Olyan információk kerültek felszínre, amelyekre egyáltalán nem számítottunk. Mindenkinek volt véleménye, és mindenki örült, amikor megkérdeztük erről. Sokszor hallottunk hasonló gondolatokat olyan szereplőktől, akik nem is ismerték egymást. Ennek a szakasznak nem az volt a célja, hogy megoldást találjunk egy-egy közlekedési problémára, hanem hogy megtudjuk, mi is a probléma egyáltalán. Közben az önkormányzat által szervezett forgalomszámlálásban is részt vettünk, önkéntes diákok mellett. Mindezekből olyan adatokhoz jutottunk, amelyekből a forgalomtechnikus ki tud dolgozni több olyan koncepciót is, amelyet aztán az ottélők véleményezni tudnak, és később ki is próbálhatják. Elképzeléseink szerint ugyanis az volna ideális, ha a közösen kiválasztott forgalomtechnikai koncepciót egy próbaidőszak erejéig tesztelhetnék, majd a tapasztalatokat megosztva közösen kiértékelhetnénk, megvitathatnánk, hogy a változtatás meghozta-e a kívánt eredményt.”

Újfajta lakossági fórum

Az előzetes munkának, felméréseknek köszönhetően, mire elérkezett az első lakossági fórum ideje, részletes ismeretek álltak rendelkezésre arról, kinek, mi okoz problémát. Talán ennek is köszönhető, hogy ez a lakossági fórum egész más hangulatban zajlott, mint a megszokottak. Jelen volt Boda Kitti is, aki vezette a beszélgetést. Miután a Civil Kotta önkéntese ismertette, hogy mennyi kérdőívet osztottak szét, hány helyre kopogtattak be, milyenek lettek a forgalomszámlálás eredményei, érezhető volt, hogy átfordul a hangulat, és az emberek megértik, itt valóban kíváncsiak voltak a véleményükre, valóban meghallgatták őket.  Értékelték azt a rengeteg munkát is, amelyet a civilek önkéntesen áldoztak erre a szabadidejükből. Ez talán az egyik fontos eredmény. A másik az, hogy kiderült, az egyszerű egyirányúsítás önmagában nem biztos, hogy megoldás lesz az itteniek számára, a helyzet sokkal összetettebb, mint gondolták. 

Boda Kitti szerint egyáltalán nem szokatlan, hogy az igények pontos felmérése után valami más derül ki, mint amit előzetesen feltételeztek. Ez azonban egyáltalán nem baj. „Abban szeretnénk megerősíteni a képviselőket – fogalmaz, – hogy akkor tudnak bázist építeni, ha nem látszatmegoldásokat adnak, hanem valós problémákra valós válaszok születnek.”

Hol tartunk most? 

A folyamat jelenleg ott tart, hogy rendelkezésre áll egy problématérkép utcákra lebontva, egész pontos ismeretekkel arról, hol, milyen közlekedési gondokat kell megoldani. Ezután a forgalomtechnikusra vár a feladat, hogy kidolgozzon több olyan elképzelést, amelyet be lehet mutatni a lakosságnak véleményezésre. 

„Ez egy új ethosz, vagy nóvum, amit itt elkezdtünk – magyarázza Kiss Barna a Polgármesteri Kabinet projektmenedzsere –, mert az emberek már elfelejtették, hogy van joguk beleszólni a közösség ügyeibe. Ahhoz, hogy ez újra működjön, idő kell, és meg kell változnia mindannyiunk szemléletének is.”

Kiss Barna szerint az önkormányzat szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mélységben sikerül elérni az embereket. Az ottélőknek pedig fontos megmutatni, hogy valóban kíváncsiak a véleményükre, és ezért (újra) érdemes lakossági fórumokra járni.

Pilis Dániel hozzátette, a forgalomtechnikus terveit szeptemberben szeretnék majd bemutatni. A kiviteli munkák fedezetét részben a Városfejlesztési Iroda költségvetéséből, pályázati úton, vagy a jövő évi költségvetésből tudják majd megoldani. „De azt is látni kell – teszi hozzá –, hogy a költségvetés szűkös. Az egyik fontos kérés teljesítésére, miszerint legyenek új parkolóhelyek, jelen pillanatban kevés esély látszik. A meglévő parkolóhelyek újrafestésével lehetne ugyan egy-egy plusz beállóhelyet nyerni, de olyan rossz állapotban van a burkolat, hogy a felfestés nem lenne tartós, ezért a valódi megoldást az újraaszfaltozás jelenthetné.” Más részletek tekintetében viszont bizakodó az alpolgármester – a karbantartásra szánt keret, vagy a Városfejlesztési Iroda költségvetése fedezhet majd bizonyos kiadásokat. Ugyanakkor az is kiderült, az eredeti kérés, az egyirányúsítás, bár nem kerülne sok pénzbe, ez a terv megosztja a lakosságot, ezért e tekintetben szélesíteni kell majd a véleménynyilvánítók körét. 

Értékelés

Maradtak még emellett is kérdések jócskán, mindenki egy kicsit más szemszögből látja és értékeli a folyamatot. A Civil Kotta önkéntesei úgy vélekednek, nagyon nem mindegy, megszületnek-e a megoldások végül vagy sem, mert ha nem, akkor ez a bizalmatlanságot erősíti, míg a pozitív végkifejlet a bizalom lassú újraépülését szolgálhatná. Pilis Dániel úgy látja, hogy a civil aktivitás elég alacsony jelenleg Szentendrén, kevés olyan szervezet van, amelyet bevonhatnának ilyen és ehhez hasonló, későbbi programokba. Ezért egyelőre nem tudja, hogy a jövőben mi lehet a sorsa ennek a folyamatnak. 

„Ha ragaszkodtunk volna az eredeti ütemtervhez, akkor lehet, hogy hamarabb végzünk, de azt nem lehetett volna társadalmasításnak nevezni, hiszen hosszú időbe telik, amíg mindenkit meghallgatunk” – összegez Hernádi Krisztina Nóra. „Képviselőként mindig igyekeztem meghallgatni a választókat, és ez a folyamat is segített ebben. Jó érzés volt látni, hogy az ittélőknek jól esik, hogy elmondhatják a véleményüket. A párbeszéd, a bevonódás az elfogadást segíti, és azt, hogy megértsék, hol vannak az önkormányzat határai. De ez valódi tanulási folyamat, ami a jövőben plusz erőket is igényel.”

Rist Lilla

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. augusztus 9-i lapszámában jelent meg.

Fotó: Deim Balázs